Én mégis lemondtam a megbeszélt kiruccanást a barátnőmmel, mert nálunk épp brutális babakocsi sztrájk volt. Kitört a szeparációs szorongás korszaka és állandóan kézben akart lenni ez a szerencséjére nagyon cuki mazsola. Így viszont sehova nem tudtunk kimozdulni, mert kézben én aztán nem bírom cipelni órákon át, a babakocsiban meg úgy visít, mint akit nyúznak. Olyan elkeseredett voltam, úgy szerettem volna picit kimozdulni a négy fal közül…
VÁRATLAN VENDÉG
Aztán csengettek. Nem számítottam vendégre, postás már volt, semmi leolvasás nem volt aktuális, gondoltam, biztos valami szórólapot akarnak bedobni. De nem! A barátnőm volt az, akivel aznap találkoztunk volna! Jaj, hát ez milyen kedves, hogy inkább csatlakozik hozzánk! Beengedem, szinte a nyakába borulok. Cinkos mosollyal néz rám, majd elővesz egy dobozt.
Nézem, mi az és már magyarázza is, hogy nem bírta már a kínlódásaimat nézni, ők is keresztül mentek ezen és most úgy döntött, hogy előre hozza a szülinapomat és megajándékoz némi szabadsággal, ezért hozott egy kis meglepit. Kérdőn néztem rá, amikor megláttam a képeket a dobozon. Ez egy babahordozó!
SZKEPTIKUSBÓL RAJONGÓ
Na ez az, amit sose próbáltunk még! Olyan szuperül bevált eddig a babakocsi, hogy eszembe se jutott, hogy szükségünk lesz valaha ilyesmire. Bevallom, picit mindig szkeptikus voltam, nem értettem sosem, mi értelme cipelni a babát, ha egyszer ott a babakocsi. De a barátnőm azt mondta, hogy vagy itt bent kuksolunk, vagy elmegyünk együtt kirándulni. Rajtam áll, mert ő egészen biztos benne, hogy a hurciban nem lesz gond a kimozdulással.
Nem vitatkoztam, vesztenivalóm úgysincs – gondoltam. Kivettem a dobozból a hordozót. Gyönyörű volt! Rózsaszín, virágos, igazi csajos mintájú, szóval már picit lelkesebb is lettem tőle. Kis segítséggel magamra csatoltam a kicsit, aki gyakorlatilag egy perc alatt elaludt benne. Csodálatos, megnyugtató érzés volt!
Gyorsan összepakoltam pár holmit, felkaptam a hátizsákomat és elindultunk. Végre mindenféle sírás és kiborulás nélkül.
Elmentünk egy közeli erdőbe sétálgatni, amit a kis csomagom végigszundikált, majd pont, mire elfáradtunk, ő felébredt. Leterítettünk egy plédet, piknikeztünk egyet. Közben kifaggattam jótevő barátnémat erről a hordozóról. Megtudtam, hogy ez a minta limitált szériás, Rosie névre hallgat, egy kék virágos a másik, ő azzal szemezget, csak már van neki pár hurcija, akkor épp egy tollmintás hordozó volt nála.
RAJONGÓBÓL TÉRÍTŐ
Eltöltöttünk együtt egy fantasztikus napot, teleszívtuk magunkat D-vitaminnal, többször megállítottak minket, hogy milyen hordozó ez, nem nehéz-e így cipelni, a babát, könnyű-e használni és már én is mondtam, hogy nagyon féltem, hogy nehéz lesz, de alig érzem a pici súlyát és szinte rögtön belejöttem a használatába. Büszkén reklámoztam, hogy ez bizony egy limitált szériás Liliputi Csatos Hordozó. 🙂 A csatos hordozós pozitív élményemen felbátorodva talán egy nap majd a virágmintás Daisy és Rosie Rugalmas Hordozókendőt is kipróbálom, ki tudja, hátha egyszer jön egy kistesó.
A nap végén, mikor elaltattam a picurt, azonnal tudtam, mit kell tennem. Viszonozni akartam barátnőm kedvességét, ezért gép elé ültem és megrendeltem neki azt a bizonyos kék virágos, Daisy csatos hordozót. Alig várom, hogy lássam az arcát, amikor átadom neki!
