Nyugalom, nyugalom, itt nem a sírni hagyós technikáról fogunk most írni, és nem is a csecsemőkről. Amikor a gyermekünk már kicsit nagyobb – 2 vagy 3 éves –, jogos lehet az igényünk arra, hogy önállóan aludjon el. Ez az életkor természetesen minden családnál egyedi – van, aki csak jóval később dönt úgy, hogy itt az ideje az önálló elalvásnak. Van néhány technika, amely kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt beválhat, erről írunk most nektek.
Zárjunk ki minden zavaró tényezőt
A szobában semmiképp ne legyen tévé, videójáték, xbox, telefon – SEMMI, ami elvonhatná a gyermek figyelmét az alvásról. A legjobb, ha lefekvés előtt 1-2 órával már nem is néz semmilyen mesét vagy videót – vagy bármilyen képernyőt. A tévéből vagy számítógépből áradó fények megnehezítik ugyanis az elalvást. Természetesen egy kis halvány világítás, éjjeli fény nyugodtan maradhat bekapcsolva.
Alakítsuk ki az elalvás előtti rutint
Ez is minden családnál egyedi módon alakul, de az esti rutin nagyjából mindenhol magában foglalja a fürdést, a vacsorát, a fogmosást és az esti mesét. Igyekezzünk mindig ugyanabban az időben és sorrendben végezni ezeket a tevékenységeket, így a gyermekünk szervezete is hozzászokik a teendők sorához, és tudni fogja, hogy a mese után már alvás következik. Ez a megszokott rend megnyugtató és segíti az elalvást, ráadásul ha máshol térne nyugovóra gyermekünk, a nagyszülőknek, nagynéniknek nagybácsiknak elmesélhetjük az esti rutin menetét, ami ott is megkönnyíti majd az elalvást.
Legyünk ott, amikor szükség van ránk
A legtöbb szülő ismeri a jelenséget, amikor a gyermeke úgy alszik, mint a bunda – mindaddig, amíg anya vagy apa karnyújtásnyira van. De amint megmozdul, vagy kiteszi a lábát a szobából, kezdődik a könyörgés, a „szomjas vagyok”, „csak még egy mesét” és hasonló kérések végtelen sorozta.
Ilyenkor – bár ellentmondásosnak hangzik – érdemes néhány éjszakát a gyermek szobájában aludni. Amikor viszont felébred, igyekezzünk a lehető legunalmasabb módon viselkedni. Ne teljesítsünk kéréseket, ne adjunk se pozitív, se negatív reakciót, egyszerűen csak legyünk mellette, és rakjuk vissza az ágyba, ha kimászna onnan. Ezzel szép fokozatosan szoktathatjuk arra, hogy az éjszakát bizony az ágyunkban kell tölteni.
Minimalizáljuk a jelenlétet
Az együttalvás után a következő lépés az lehet, hogy egy karosszékben ülve várjuk meg amíg visszaalszik a gyermekünk, és az éjjeli ébredések alkalmával is oda üljünk, amíg visszaalszik, aztán pedig menjünk ki a szobából. A 10. napra jelentős előrelépést érhetünk el.
Teremtsük meg a biztonságérzetet
A szülő hiánya, az ágy alól leskelődő szörnyeteg gondolata mind olyasmi lehet, ami megnehezíti a gyermek számára a visszaalvást. Éppen ezért legyen a szobában valami más is – egy plüss, egy takaró vagy akár egy akvárium, tele halakkal – ami biztonságérzetet nyújthat ilyen helyzetekben. Jó, ha van „valaki” más is a szobában aki segít megnyugodni és újra álomba merülni.
Csak ráérősen
Sok szülő szereti azt mondani a gyermekének, hogy feküdjön csak le és mindjárt jön. Ilyenkor mindenképp menjünk be a gyermekhez – hiszen megígértük neki! – csak ne túl korán. Érdemes legalább 5 percet várni, de 10 percnél semmiképp se teljen el több. A gyermekben szorongást válthat ki az, hogy hiába vár az anyukájára/apukájára – nem jön senki. Ha viszont 5 percnél korábban megyünk be, a gyermekünk jó eséllyel még ébren van, míg ha kivárjuk az 5-10 perc közötti időszakot, 1-2 „látogatás” után már biztosan sikerül álomba szenderülnie.
Legyünk következetesek
Ha a gyermekünk az éjszaka közepén felkel és átjön hozzánk, legyünk kitartóak, határozottak és következetesek. Mondjuk el neki, hogy a szobájában, az ágyában kell maradnia, és kísérjük vissza, maradjunk vele, amíg sikerül visszaaludnia. Máskülönben csak azt tanulja meg, hogy legközelebb még tovább és még jobban könyörögjön nekünk.
Jutalmazzuk a helyes viselkedést
Amennyiben sikeres az éjszaka, és mindenki nyugodtan aludt, reggel tegyük ezt szóvá, és készítsük el gyermekünk kedvenc ételét, vagy adjuk rá kedvenc ruháját, esetleg menjünk el vele a kedvenc játszóterére. Érezze, hogy milyen nagy dolog az, ha valaki egyedül végig tudja aludni az éjszakát.
Adjuk meg napközben a kellő figyelmet
Apróságnak tűnik, pedig nagyon fontos, hogy gyermekünknek minden nap megadjuk a kizárólagos figyelmet, amikor csak vele foglalkozunk, és semmi nem tereli el a figyelmünket. Ilyenkor feltöltjük a „figyelem-poharukat” így éjjel nem fognak külön nyúzni érte.
Az eredeti cikk itt.