Pár héttel ezelőtt hangos volt az internet Tibi atya igencsak erős írásától, amelyben Lippai Marianna „nekrofil bizniszét” szidja nyomdafestéket nem tűrő hangnemben. Ennél még elszomorítóbb, hogy beszállt a buliba Dr. Novák Hunor is, akinek a Facebook-oldala manapság egyébként sem áll másból, mint a (celeb)hírek megosztásából. És hogy mi ebből az egészből a tanulság? Mindjárt mondom.
Próbáltam utána olvasni, hogy ki is ez a Lippai Marianna, mivel foglalkozik, mit ártott a világnak. Túl sok dolgot nem találtam a saját weboldalán és Facebook-oldalán kívül, ahonnan kiderül, hogy ő egy motivációs tréner, no és persze az is, hogy a kislánya halála mondhatni kiváló apropót biztosított neki arra, hogy a gyásszal való megküzdése köré felépítsen egy brandet. Hogy ez etikus-e? Nem mondhatnám. Bár mások is vannak, akik saját tragédiájukat alkotásba, írásba vagy motivációs előadásba fojtják – elég pl. Nick Vujicicre gondolni – eddig viszont még én sem láttam olyat, hogy valaki egy családtagja halála köré építi fel a saját üzletét. Aki bírja a Coelho-i és Oraveczi magasságokban szárnyaló idézeteket, az csípni fogja Marianna oldalát is.
Semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy valaki blogbejegyzésekben, cikkekben, Youtube-videókban vagy motivációs előadásokban osztja meg, dolgozza fel a vele történt traumatikus eseményeket ezzel is támogatva azokat, akik hasonló cipőben járnak és épp teljesen reménytelennek érzik a helyzetüket. Az viszont már az én gyomromnak is sok, hogy ebből aztán átlavíroz egy bögréket, könyveket, naptárakat értékesítő webshopra. Napokig próbáltam valami kapaszkodót keresni, megérteni Marianna indítékait, de a pénznél tovább nem jutottam. Megcsinálta. Működik. No de ki vagyok én, hogy ítélkezzek egy másik embertársam fölött?
„Hogy tehet valaki ilyet? Hogy sminkelheti ki magát, lőheti be a haját, szelfizhet betegekkel, fogyatékosokkal és a saját halott lányával, hogy előbb gyásszal és nyomorúsággal szántsa fel a legmélyebb emberi érzelmeket, majd bevesse ÉLETKEdves mörcsöndájsszal?
MI A JÓ KURVA ÉLET FOLYIK MÁR ITT, BASSZA MEG!”– érvel Tibi atya, és az üzenetével nem is tudok vitatkozni, de a poszt hangvétele nem igazán tetszik. Bár megszokhattuk tőle, hogy manapság úgy megy neki mindenkinek, aki számára nem kedves, mint egy faltörő kos.
„Motivációs bögre. Jelenleg egy felirattal kapható, amely az ÉLETKEdv és Lippai Marianna, az ÉLETKEdv alapítójának közismert mondata:
– Az élet szép! Nagyon szép!”
Milyen mély, magvas, egyedi gondolat…
Komolyra fordítva: mindenki a szívére teheti a kezét, ha meghalna a gyermeke, szeretné, ha a párja az elhunyt gyermekük képét, sírját állandóan közzétéve reklámozná a saját Webshopját és ezeket a végtelenül bugyuta bögréket? Mert hogy Lippai Marianna ezt teszi, közös gyermekük apja pedig hiába tiltakozik ez ellen a gusztustalan marketing ellen,hiába kéri, hogy hagyja békében nyugodni, emlékét tiszteletben megőrizni. Igen, ez halottgyalázás. Rendkívül gusztustalan egy ilyen tragikus eseményt kiteregetni a nyilvánosság elé Webshop reklámozással egybekötve.
Rendkívül szomorú, hogy 2019-ben ilyen erkölcsi mocsárba süllyed valaki. Nem hálás feladat, de úgy érzem, gyermekorvosként muszáj beszélnem erről.”– magyarázza a bizonyítványát Dr. Novák Hunor. Gyermekorvosként szerintem a gyermekbetegségekről, a járványok megelőzéséről, a betegségek diagnosztizálásáról kellene inkább beszélnie, de ahogy Lippai Mariannának, úgy neki sem mondhatja meg senki, hogy mit illik és mit nem a saját közösségi oldalán megosztania.
Ha belegondolok abba, hogy elveszítem a gyerekem, az egyébként is egy halálos ítélet lenne a számomra. Hogy ebből hogy képes valaki felállni egyáltalán – rejtély. És hogy mások hogy képesek elítélni valakit azért, mert ezt megtette – még nagyobb rejtély.
Lippai Marianna olyan, amilyen. Kapott már eleget az élettől, talán nem szép dolog rúgni a földön fekvőbe, mert az szinte nyilvánvaló, hogy ( motivációs tréner ide vagy oda) még vannak elvarratlan szálak a haláleset feldolgozásával kapcsolatban – már ha fel lehet ezt egyáltalán dolgozni.
Ha életképes volt egy gyerek halálára épített márka, akkor annak (sajnos) van létjogosultsága. Az emberek követik és életben tartják a jelenséget a több mint 300ezer (!) követővel rendelkező Facebook-oldalát. Olvassák az idézeteit, a könyveit, a bögréiből isszák a kávét és lájkolják a képeit. Mert ma már nem szól másról a közösségi média. A nekrofil-biznisz pedig faramuci módon ugyanúgy hasznot és lájkot hozott Tibi atyának és Novák Hunornak is… 15 perc hírnévért úgy látszik ők is bármire képesek.
Amit viszont mindhárom oldalról hiányolok, az a részvét-nyilvánítás, így most mindenki helyett megteszem: Nyugodj békében Dominika! Talán most már sikerül!