Másodfokon is ítéletet hozott a bíróság Kaleta Gábor ügyében, akit egy év felfüggesztett szabadságvesztésre, valamint 540.000 Ft bírság megfizetésére ítéltek. Minél mélyebbre ásunk ebben az ügyben, annál inkább felfordul a gyomrunk, minél többet beszélünk róla, annál elfogadhatatlanabbá válik az igazságszolgáltatás működése. Mert hol van itt az igazság?
Írtunk már az esetről a kirobbanása idején, de úgy érezzük ismét hangot kell adnunk annak, hogy a gyerekek szexuális kizsákmányolása a legnagyobb bűnök egyike közé tartozik.
19.000 felvétel, 19.000 traumatizált gyermek, 19.000 félresiklott élet.
Ezeknek a gyerekeknek az élete tönkrement. Akaratuk ellenére kényszerítették őket szexuális tartalmú képek elkészítésére. Talán van köztük még beszélni nem tudó korú kisgyermek is, de a serdülő gyerekek sem ússzák meg ezeket az „úri huncutságból” készülő fotózásokat sérülések nélkül.
De nem csak fotó, videó is volt azon a számítógépen, hogy milyen tartalommal, azt még csak elképzelni sem szeretném.
Végtelen számú kérdés vetődik fel bennem: ki készítette a képeket? Hogy kerültek oda a gyerekek? Elcsábították őket egy aranyos kiskutyával, vagy a tulajdon szüleik árusították ki őket? Vajon nemi erőszak is történt a felvételek készítése közben, vagy „csak” a fotózás megalázó és szemérmüket sértő körülményeit kellett elviselniük? Miért említi a jog egy szinten a pedofíliát a közokirat-hamisítással, fogolyszökéssel, avagy éppen a csoportosan elkövetett garázdasággal? Hogy lehet az, hogy valaki egyetlen év felfüggesztett börtönnel és félmillió forint kipengetésével visszavásárolhatja az ártatlanságát? Miért van még munkája egy beismerten pedofil férfinak? Mit érez egy saját gyerekkel is rendelkező pedofil ember, amikor más gyerekét nézi a számítógépén? Hogyan viszonyul a fiához, lányához? Vajon meddig tudja türtőztetni beteges ösztöneit?
Ja, hogy hitbuzgó keresztény egyébként meg amúgy is 30 kilót fogyott szegény, annyira megviselték az elmúlt hónap eseményei. Vajon mennyire viselhette meg a gyerekeket az, ami velük történt azért, hogy a Kaletához hasonló perverz állatok ki tudja hányszor szerezzenek örömet maguknak az íróasztaluk mögé bújva?
„Mintaértékű jogász életet élt, amelynek keretében diplomáciai karriert futott be és ennek keretében szolgálta hazáját. Mélyen vallásos emberről van szó, aki rendszeresen gyakorolja a hitét” – mondta az ügyvéd a védencéről.
Szerintem pedig mintaértékű pedofil életet élt: elismert pozícióban, hatalommámorban élő családos férfi – a gyanú árnyéka SEM vetődött rá, ha nem bukott volna le… Tökéletes példája a gyermekpornót fogyasztó társadalmi rétegnek.
Róla kiderült, már tudjuk. Van még többezer másik Kaleta hasonló pozícióban, családdal, tökéletes otthonnal, sok pénzzel, zéró lelkiismerettel, nagy szavakkal, barátokkal, és megannyi mocskos titokkal. Ők azok, akik bent maradnak még egy kicsit túlórázni és magukra zárják az irodát. Esetleg konferenciára vagy tárgyalásra utaznak – a nélkülözhetetlen munkalaptopjukkal, és csak a jó ég tudja mit csinálnak a hotelszobában.
Van, amelyik megáll a fényképnézegetésnél, talán még fizet is érte, van, akinek a videó még éppen elég, és van olyan is, aki inkább igazából is kipróbálná, hogy milyen tönkretenni egy ártatlan gyermek életét.
Nem tudom mi lenne jogilag a helyes ítélet egy ilyen ügyben, és nagyon örülök, hogy nem nekem kell ezt a döntést meghozni.
Őszintén remélem, hogy egész életében mély szégyenben fog élni, és soha nem bocsájt meg magának, mert a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmény egész egyszerűen nem bocsájtható meg.