A kisbabád pocakja tele, a pelusa tiszta és nem tűnik fáradtnak. Mégis miért nyöszörög? Bár a hirtelen könnyáradat meglepő lehet, ne felejtsük: a babák mindig okkal sírnak. Hogy segítsünk, itt vannak a leggyakoribb okok és a megoldások, hogy újra mosolyt csaljunk az arcukra.
A kisbabád pocakja tele, a pelusa tiszta és nem tűnik fáradtnak. Mégis miért nyöszörög? Bár a hirtelen könnyáradat meglepő lehet, ne felejtsük: a babák mindig okkal sírnak. Hogy segítsünk, itt vannak a leggyakoribb okok és a megoldások, hogy újra mosolyt csaljunk az arcukra.
„Levennéd a pulcsimat?”
Csak azért, mert kint röpködnek a jegesmedvék, még nem biztos, hogy odabent is úgy kell felöltöztetni a gyereket, mintha Szibériába készülnétek szánkózni. A szülők hajlamosak túlöltöztetni a csecsemőket, akik nyűgösek lesznek, mert melegük van és megizzadnak, csakúgy, mint a felnőttek.
A megoldás: Pont annyi réteget adjunk rá, mint amennyi rajtunk is van. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, tegyük a kezünket a tarkójára, ott ellenőrizni tudjuk a testhőmérsékletét.
„Nem békülhetnénk ki?”
A kisbabák nem értik az olyan mondatokat, mint: „Nem hiszem el, hogy elfelejtetted befizetni a számlákat”, vagy „Hányszor kell szólnom, hogy levidd a szemetet?”, viszont érzik, ha anya és apa veszekszik. Ha feszültség és kiabálás van, azt a gyerekek is átveszik és ők maguk is feszültté válnak.
A megoldás: Alkalmanként természetes, hogy a párok vitatkoznak, de próbáljuk meg higgadt hanghordozással tenni ezt, hogy nyugodt légkört teremtsünk a kisbaba körül, vagy tartogassuk a felfűtött veszekedéseket akkora, amikor a baba már alszik.
„Totál kivagyok!”
A túl sok zaj, mozgás, vagy éles fények a bevásárlóközpontban, a kávézóban, vagy egy családi összejövetelen könnyeket csalhatnak a kisbaba szemébe. Egy bizonyos idő után a túl sok inger (bármilyen legyen is az, mondjuk, ha túl sok játékkal vesszük őt körül) nyomaszthatja őt.
Megoldás: Minden gyereknek más a tűréshatára, ezért figyeljünk oda, hogy a gyermekünk hogyan viseli a felfordulást. Vegyük rövidre a zsúfolt boltok látogatását, együnk éttermekben akkor, amikor nincs teltház és egyszerre csak kevés játékot mutassunk neki. Iktassunk be csendes pihenőket egy-egy ilyen kirándulás után, hogy a pici megnyugodhasson.
„Fáj a pocim!”
Számtalan oka lehet, hogy a picinek miért fáj a hasa. Lehetnek a gázok, székrekedés, tejérzékenység, allergia, vagy akár reflux is.
Megoldás: Először is próbáljuk tovább büfiztetni a picit. Enyhíthetjük a gázok okozta fájdalmat, ha finoman megmasszírozzuk a pocakját, vagy biciklizünk a lábacskáival. Ha szoptatunk, próbáljunk meg egy mellből etetni és ne cseréljünk evés közben, mert szoptatáskor a tej első fele nagyobb mennyiségben tartalmaz laktózt. Ha ezek sem segítenek, konzultáljunk a gyerekorvosunkkal.
„Áúúú! Ez fáj!”
Előfordulhat, hogy egy hajszál, vagy cérnaszál a pici lábujja köré tekeredik, elzárja a keringést és fájdalmat okoz neki. Ezt fontos idejében észrevenni, nehogy maradandó szöveti károsodást okozzon. Az is lehet, hogy a baba bőrét irritálja egy cipzár, vagy a ruha címkéje.
Megoldás: Vetkőztessük le és vizsgáljuk meg a lábujjait. Nézzük meg, nem túl szoros-e rajta a ruha, vagy nem zavarja-e a nyakánál a címke.
„Olyan magányos vagyok itt!”
Hat és kilenc hónapos koruk között a kisbabák megtanulják, hogy az anyjuktól különálló lények, ami alapvetően jó dolog. Ám, gyakran elkezdhetnek sírni, amint az anyuka kimegy a szobából, mert hiányzik a kicsinek.
A megoldás: Teljesen rendben van, ha egy kis időre felállunk a kicsi mellől, hogy elintézzük a mosást, vagy feltegyük az ebédet, de ha ettől a pici összeomlik, hagyjuk abba, amit csináltunk és szeretgessük meg egy kicsit. Gyakran már az is elég, ha újra a látóterébe kerülünk, vagy odamegyünk és megöleljük, ezzel biztosítjuk arról, hogy nem hagytuk el, vissza fogunk jönni. Ha semmi sem működik, vigyük magunkkal a mosógéphez, vagy a konyhába és nyugtasson meg minket a gondolat: a gyerekek 15 hónapos korukra kinövik a szeparációs szorongást.
„Éhen halok!”
A kisbabánk alig egy órája evett, tehát biztosak vagyunk benne, hogy nem éhes. Vagy mégis? Ha növekedési fázisban van, a könnyei azt is jelenthetik: „Pincér, kérek még egy adagot!”Ezek a növekedési szakaszok tipikusan a 2., 3., a 6. héten, illetve 3 és 6 hónapos korban jelentkeznek és körülbelül két napig tartanak.
A megoldás: Tényleg éhes a baba? A legjobb teszt, ha betesszük a babakocsiba, vagy egy hintába és elmegyünk sétálni. Ha gyorsan megnyugszik, vagy elalszik, nincs szüksége ételre. De, ha egész úton ordít, etessük meg. Nyugodjunk meg, egy anyatejes babát nem lehet túletetni.
„Unom a falat, amit bámulok!”
Egész nap ugyan abban a székben, ugyan azon a helyen, ugyan abban a szobában lenni, a kisbabáknak egyenlő azzal, mintha nekünk kellene egy irodában bezárva lennünk egész nap, ami lássuk be, elég unalmas. Bár néhány csecsemőnek magasabb a tűrőképessége, mint másoknak, minden kisbaba elunja egyszer és változatosságot szeretne.
Megoldás: Ösztönözzük a kisbabák természetes igényét a felfedezésre azzal, hogy átvisszük őket egy másik szobába, vagy elvisszük a parkba, esetleg néhány dolgot együtt intézünk el vele. Ha nincs időnk ilyen kirándulásokra, már az is elűzi az unalmat, ha beszélünk hozzá, vagy játszunk vele. A gyerekek nagyon szociálisak, imádnak a szüleikkel lenni, hallgatni őket, tanulni tőlük.
Fordítás: Horváth Orsolya
2013. november