Az óvodástorna foglalkozásokon belül komplexen szerepel: mozgásfejlesztés, tartásjavítás, gerinctorna, lúdtalptorna, játékos mozgáskoordináció fejlesztés, hely-és helyzetváltoztatás tanulás, egyensúlyérzék és ügyesség fejlesztés. Kiemelt hangsúlyt kap a lúdtalp korrekció, változatos, játékos feladatokkal és eszközhasználattal.
Mozgásfejlesztés 3-6 éves korban:
3-6 éves korban elsősorban mozgással hozhatók működésbe az érzékleteket feldolgozó agyi központok. Ebben a korban a leghatékonyabb tanulási forma a mozgás! Minden egyéb tevékenységgel igyekezhetünk kiegészíteni ezt, de pótolni nem tudjuk.
Komplex mozgásfejlesztés segíti a különböző képességek fejlődését. Fejlődik általa az ideg-, az izom-és a csontrendszer, egyensúlyérzékelés, koordináció, térbeli tájékozódás. Emellett ‘járulékosan’ az idegrendszer érését serkenti, a mozgások koordinációját, az izmok tónusának szabályozását, a finommozgások (finommotorika) kivitelezését, a kéz látáshoz igazított koordinációját (szem-kéz koordináció), a ritmusérzéket. Ezen területek fejlődése maga után vonja a teljes kommunikáció fejlődését, a beszéd- és nyelvi fejlődés beindulását, a részképességek fejlődését.
A tornán szereplő mozgásanyag:
forgások
egyensúlyi feladatok
tárgyak célbadobása és elkapása
kúszások, mászások különböző formái segédeszközzel és anélkül
társas feladatok
finommotoros mozgások elsajátítása, elsősorban lábbal
téri tájékozódási feladatok
ügyességfejlesztő feladatok széles skálája
Lúdtalptorna
LúdtalpLúdtalpSzületéskor a láb felépítése a felnőttkorihoz hasonló, de a boltozatok még hiányoznak. A csecsemő „lúdtalpasnak „ tűnő talpa esetén a boltozatot a vastagabb zsírpárna tölti ki. Csecsemőkorban, vagy még éppen járni kezdő gyermeknél a hosszboltozat hiánya még nem kóros, ez a normális. A járás során, az aktív izommunka segítségével alakul a boltozat, a megterhelés hatására a talpi zsírpárna eltűnik. Ha két-három éves gyermeknél a sarokcsont felső része és a boka befelé fordult helyzetben van, ez a későbbi lúdtalp kialakulásához vezethet. A sarokcsont minimális befelé fordulása még nem kóros, mert a járás kezdetén a sarok belső része érinti a talajt.
A sima kemény talajon való járás és a cipő használata fölöslegessé teszi a lábizomzat aktív működését, így azok elgyöngülnek. A lúdtalp kialakulása a cipő korai használatának a következménye, ugyanis inaktiválja a talp kicsi izmait, azáltal, hogy a lábujj mozgásokat és talpi hajlításokat erősen korlátozza. A hiányzó természetes mozgást pótolni kell, ajánlatos napi 10-15 perces lábtornát végezni. Sajnos a lúdtalp, a helytelen tartás mind-mind civilizációs ártalom. A kemény talaj „stressz” hatása és az ingergazdag talaj hiánya azáltal, hogy izmaink keveset dolgoznak, érző idegeinket kevés inger éri, vezethet ezekhez a problémákhoz.
Hogyan előzhető meg, hogy gyermekkorban kialakuljon a lúdtalp, és ha már kialakult, akkor mi a teendő?
Kialakulásának megelőzésére nagyon fontos, hogy a gyereklábakat megfelelő mennyiségű és minőségű inger és terhelés érje. Ha az időjárás engedi, a gyerek minél több időt töltsön mezítláb füvön, kavicson vagy homokban, de mindenképpen puha és egyenetlen felületeken.
Ennél intenzívebb, de rövidebb ideig tartó izommunkával jár a lábtorna, amit napi rendszerességgel érdemes végezni. A lábtorna elsődleges célja a láb boltozatokat tartó izmainak megerősítése. A láb egészséges boltozatos szerkezete biztosítja testünk stabil alapját, fontos szerepe van a helyes testtartás kialakításában és számos mozgásszervi panasz megelőzésében. 3-10 éves kor között a rendszeresen végzett, napi félórás lábtorna a leghatékonyabb módszer a gyermekkori láb deformitások megelőzésére.
Az órán végzett lúdtalptornákon szereplő mozgásanyag:
eszközök széles körű használata. ( babzsák, papír, labda,zokni,kötél, játéktalpak, fa korongok, stb.)
szabad- és társas gyakorlatok
járások különböző fajtái játékos formában
lábbal végzett különböző manuális tevékenységek
Tartásjavítás, gerinctorna
Annak ellenére, hogy az óvodás korban rögzülnek leginkább a helyes mozgások, nincsenek igazán rájuk készített feladatok. A hagyományos gimnasztika nem nekik lett kitalálva. Olyan mozgásra van szükség, amely játékos formában készíti elő a hátizomzatot a későbbi fokozott terhelésre. Ez a fokozott terhelés azt jelenti, hogy a nap egyre nagyobb arányát töltik a gyerekek üléssel- óvodai, később iskolai foglalkozások, ami a gerinc normális terhelésének a 140-200%-os megterhelését jelenti. Ehhez járul még hozzá a későbbiekben az iskolatáska cipelése.
A gerincterhelés másik fő forrása a gyermek természetes fejlődésével együtt járó ciklikus úgynevezett telítődési-nyúlási szakaszok váltakozása. Ezekből a szakaszokból a fejlődés lezárultáig négy követi egymást.
Minden nyúlási szakasz időszakában a testsúlygyarapodás szinte csak a magassági növekedést fedi le, körfogatnövekedés nélkül. Ezekben az időszakokban az ízületek hormonálisan lazábbak, hogy a gyors csontnövekedésnek teret engedjen. Ilyenkor a gyermek gerince hajlamosabb a gravitációnak engedve a fokozott előrehajlásra, az úgynevezett hanyag tartásra.
Ha ekkor elhanyagoljuk a hátizom erősítést, akkor a testtartás tartósan romolhat.
A hátizom erősítése mellett mindenképpen figyelni kell a hasizom kialakítására is.. A jól kialakított hát- és hasizom körbefogja a gerincoszlopot- ezt hívják izomfűzőnek- és megvédi azt a gerincet terhelő külső negatív hatásoktól.
A széleskörű mozgásformák tanulása és gyakoroltatása jó hatással van az ekkor kialakuló csontsűrűségre, valamit az izom-ideg kapcsolatokra, a finom motorikára, a szenzomotoros képességekre, végső soron az egész személyiségre..