A nyár a medencézésen kívül a biciklizés, kinti bandázás időszaka is. A legtöbben előveszik a kismotort, futóbiciklit, rollert, pótkerekes cangát, vagy már a pótkerék nélkülit, és irány a természet – vagy esetleg csak az utca.
Az én gyerekeim nem is különbözhetnének egymástól jobban, de azért a hagyományos biciklievolúción ők is végiglépdeltek: a kismotor, a futóbicikli, majd a pótkerekes és végül (bár ez még csak a nagyobb gyereket érinti) a pótkerék nélküli kerékpár.
A futóbiciklit nem érdemes kihagyni!
A tapasztalataim azt mutatják, hogy aki teheti, ne hagyja ki a futóbicikli használatát. A fiam évekig használta, imádta, és számomra nem mindig megnyugtató módon, magabiztosan száguldozott vele, gurult le dombokról. Mivel egyébként is vannak koordinációs problémái, úgy gondoltuk, hogy nagyon nehéz lesz neki megtanulni majd kerékpározni. Egy évig nyűtte a pótkerekes biciklit, ami nem csak azért volt nehéz, mert a pótkerekek kissé bizonytalan mégis biztonságos érzést keltettek benne, hanem azért is, mert az első „rendes” kerékpárja olyan nehéz volt, hogy én alig bírtam felemelni.
Aztán eljött a tavalyi nyár – amikor már 7 éves lett – és úgy voltunk vele, hogy ideje leszerelni azokat a kerekeket. A kerépkározás tanításához használhattam volna a klasszikus felmosónyeles megoldást, de mivel nem tudtam hogy mégis hogy lenne érdemes felerősíteni, így maradtam a hátat felül óvatosan tartó/toló technikánál, és a futásnál.
Összesen szerintem 4-5 alkalommal kellett fel-le futkároznom, mire a fiam magától kezdett tekerni. Az állam leesett. Nem tudtam elhinni, hogy ennyi volt a nagy biciklizni tanulás. És örültem, hogy végül nem töltöttem órákat a felmosónyél felkötözésével. Amikor a férjem hazajött, kérdezte, hogy na, hogy megy a bringázás? Mondtam, hogy jól, megtanult biciklizni. Ezt valahogy nem hitte el, vagy nem fogta fel, magam sem tudom, míg két héttel később ő maga nem látta az utcában száguldozó gyereket. Akkor az ő álla is leesett, és nem győzött csodálkozni, mennyire jól bringázik a fiunk.
Mi ezt a „könnyen jött sikert” egyértelműen a futóbicikli használatának tulajdonítottuk.
Szabályok és figyelem
A lányunk most 3 éves, és ott tart, mint ahol a fiunk tartott 6 évesen. A bicajozás, és az ügyesség nem verseny, ezt itthon sem győzzük hangsúlyozni, és egyébként sem biztos, hogy nagyon előnyös a túl korai önálló kerékpározás. Hogy miért? A tudatosság, a figyelem, a szabályok betartása összehasonlíthatatlan 3 és mondjuk 6 éves korban, így ugyancsak figyelni kell a kisebbeket amikor kint gyakorolnak:” Vigyázz, jön egy autó!” „ Most egy elektromos roller!” „ Ne lökd meg hátulról a másikat!” „ Ne menj neki az előtted lévőnek!” és sorolhatnám.
A lányunk hipergyorsasággal váltott futóbicajról pótkerekesre, ami természetesen a bátyjának köszönhető. Amint meglátta a nagytesót kint tekerni, ő is bringát akart, nekünk pedig eszünk ágában sem volt eltántorítani ettől. A pótkerekek fent vannak, a kisasszony pedig vereti a poros, kavicsos úton. Legalább örül majd, ha aszfalton tekerhet.
A kerékpározás fontos mérföldkő a gyerekek életében, és szeretnénk áttekinteni, hogy mi az, amire érdemes odafigyelni, amikor futóbiciklit, vagy biciklit választunk, illetve hogy milyen kerékpározás-tanítási tecnhikákat lehet vagy érdemes alkalmazni.
A futóbicikli
A futóbiciklinél érdemes odafigyelni több szempontra is, de elsősorban természetesen arra, hogy a kerékpár biztonságos legyen. Lehet műanyag, fa, fém a futóbicikli váza, a kerekei lehetnek szintén műanyagból, tömör gumiból, vagy lehetnek ugyanolyanok, mint a hagyományos kerékpár kerekei: felfújhatók. Elérhetők fékkel felszerelt vagy fék nélküli bringák, bár 3 éves kor előtt szinte fölösleges a fékkel ellátott futóbicikli. Számba kell bennünk, hogy hol és milyen körülmények között, meddig szeretnénk használni a kerékpárt, és ennek megfelelően kiválasztani a modellt. Itt egyébként találtok egy jó összefoglalót, hogy mire érdemes odafigyelni, amikor futóbicajt választotok.
Az első „igazi” kerékpár
Az első kerékpár megvásárlása szintén fontos mérföldkő. Ha tehetjük, a gyerek kérésére, a gyerekkel együtt menjünk biciklit vásárolni. Nem csak azért, hogy ő választhasson a saját ízlésének megfelelő designt, hanem azért is, mert helyben be tudják állítani a neki megfelelő ülés- és kormánymagasságot, valamit segítséget kaptok a kerékpár méretének kiválasztásában is, ami nem biztos, hogy annyira egyszerű, mint elsőre tűnik. A méretválasztáshoz egyébként itt találtok egy nagyon jó összefoglalót. Fontos, hogy a bicajozást ne mi erőltessük: a gyerek belső indíttatása legyen hogy meg akar tanulni biciklizni. Ha még nem elég érett hozzá, és erőltetjük, csak negatív élményekkel, esetleg néhány sérüléssel gazdagszik, és egy jó időre elmehet a kedve a próbálkozástól.
Márkás, vagy nem márkás?
Sokaknak okoz fejtörést, hogy milyen márkát érdemes választani. Én azt mondanám, hogy amit a pénztárcánk megenged, bár manapság már korántsem biztos, hogy a legdrágább kerékpár a legjobb kerékpár is egyben. A régi, klasszikus márkák talán még ma is megbízhatók, mint például a Trek, vagy a Kona, de a sajátmárkás pl Decathlonos bringák is jók lehetnek, ha nem gond, hogy nehezebbek az átlagnál.
Egyébként elsősorban használt kerékpárt érdemes vadászni, mert töredék áron juthatunk hozzá jobbnál jobb bicajokhoz. Elég egy szervizlátogatás, és olyan, mintha új lenne!
Hogy tanítsd meg?!
Talán furán hangzik annak, aki még nem tanított gyereket bicajozni, hogy a pedálozással kell kezdeni a tanulást. Ha pótkerekeztek, akkor sokkal könnyebb dolgod van, hiszen a bicikli nem dől el, a mikor a gyerek nem teker folyamatosan. Márpedig le fog csúszni a lába a pedálról eleinte, nem kevés alkalommal, és ahhoz is sok gyakorlás és türelem szükséges, hogy ráérezzen a pedálozásra. Érdemes akár néhány napot is a pedálozással való ismerkedésre szánni, ennyi idő alatt valószínűleg el tudja sajátítani a tekerés tudományát.
Ha már a tekerés megy, mielőtt leszerelnétek a pótkereket, érdemes a fékezési technikákat is megismertetni, valamint lefektetni a szabályokat: ha meg kell állni, akkor meg kell állni, és mindig az utca jobb oldalára húzódunk le, ha megállunk, nem kanyarodunk anélkül hogy szétnéznénk, ésatöbbi ésatöbbi. Ha már az alapok jól mennek, akkor ideje leszedni a pótkerekeket.
Soha ne feledkezzetek meg a védőfelszerelésről, de minimum bukósisak legyen a gyereken, amikor kerékpároztok. Soha nem lehet elég óvatosnak lenni, és egyébként is jó, ha hozzászokik ahhoz, hogy vigyázzon magára.
A pótkerék nélküli kerékpározás elsajátításának számos módja létezhet, bemutatunk néhányat:
„A lejtő”
Engem gyerekkoromban ezzel a nem éppen kíméletes módszerrel tanítottak a szüleim (vagy inkább a testvéreim (?) biciklizni. Feltoltam a cangát az udvarunk kis dombjának a tetejére, és legurultam. Két napig gyakoroltam, az esések száma végtelennek tűnt, a két térdemen nem maradt bőr, de a második nap végére már büszkén vigyorogva tekertem. Erős idegzetű szülőt és kitartó, rettenthetetlen gyereket igényel.
„A hátánál tolom”
Sportosabb és kiváló reflexekkel rendelkező szülőt igényel, aki nem átall fel-alá rohangálni a gyerek mellett, mögött, valamint villámgyorsan cselekszik, ha látja, hogy baj van. A gyerekek számára ez meglehetősen magas biztonságérzetet biztosít (anya/apa itt van mellettem és elkap), emiatt bátrabbak lehetnek, és hamarabb megtanulhatnak kerékpározni.
„A botos”
A botos, vagy felmosónyeles technika nem újkeletű. Mára természetesen már vásárolhatunk is nyeregre szerelhető tolóbotot, no de kinek kell ilyen úri huncutság, amikor van otthon gyorskötöző, meg seprűnyél, nem igaz? Ez is futós módszer, szóval a jó kondi itt is elvárt, de elég, ha a botot markolod meg, amikor jobbra vagy balra dől a bringa. Meg a gyerek.
„A törölközős”
Amikor megláttam ezt a videót, a homlokomra csaptam, hiszen annyira jó ötlet, hogy nem is hiszem el, hogy nem nekem jutott az eszembe! A gyerek hóna alatt átbújtatott törölközőt a hátánál kell összefogni, és tarthatod, mint egy szatyrot. Amikor már elég magabiztosnak tűnik, csak engedd el a törölköző egyik végét, és húzd ki a gyerek alól. Zseniális!
https://www.facebook.com/watch/?v=438183922485848&rdid=1hsqdGX1eMMuavMH
És amikor már kiválóan megy a két keréken gurulás, akkor jöhet a KRESZ szabályainak elsajátítása, amelyhez remek tanulópályák állnak rendelkezésre országszerte, keressétek meg a hozzátok legközelebbit! Mindenképp látogassatok ki valamelyikre, és ismertessétek meg a gyerekeket a közlekedés alapvető szabályaival. Képzeljétek el, hogy már gyerekek részére készült KRESZ-teszteket is találhattok, így esetleg a nagyobbakkal ott is lehet gyakorolni, és beszélgetni a táblákról és fontos szabályokról.
Jó bringázást, kellemes nyara kívánunk! 🙂