Gondoltam remek praktikus tanácsokat szedek egy csokorba, miután hazajövünk a téli vakációnkról Ausztriából.
A legénység tagjai: Egy szem lányom Lea, aki most február végén tölti majd be a kettőt, a férjem, a férjem apukája és anyukája, ergo anyós & após és én azaz Anyaaaa (ahogy mondja a lányom).
Jól kieszeltem, hogy bár a bölcsi beszoktatás itt van a sarkunkban, a síelés előtt semmiképpen sem próbálkozunk, mert hogy egészségesen vágjunk neki az útnak. A social médiának hála még sí lécet és sí cipőt 24-est is szereztem életem értelmének. Sőt tovább megyek! Bár én snowboardozom, anyósom sícuccát is kipróbáltam, hogy ha majd a jövőben a kölyök golyóban zúz a lejtőn jobb ha páros léccel tudom követni. Így nagyszülőkkel, + sí cuccal felszerelkezve vagányan nekivágtunk az útnak. Sőt! Bár nem vagyok híve, hogy mesével kössük le a gyereket, felszereltük neki a motoros pántja segítségével a táblagépet, hogy ha a 400-ik kilométer után már végképp nincs mi lekösse, legyen jolly jókerünk! Férjem gondosan letöltött minden adu ászt az én parancsomra. Vuk pipa, Bógyó és Babóca összes pipa, sőt még egy Némóval is megdobtam a csomagot.
Elindultunk! Meg is érkeztünk! A szállás meseszép helyen, az idő csodás, hó is van. A pályák jó kondícióban. Lea szórakoztatására haptákban állt a szánkó, az anyósom, a kölcsön kapott cipő és léc. Kippkopp és Eperke. Nagy csomag dupló, és a kedvenc könyvek.
Úgy gondoltam mind logisztikai szakemberként, mind anyaként kimaxoltam a kimaxolhatót.
DE!
Lea 2 nappal az út előtt belázasodott, 38.2 áh, nem kell csillapítani, a láz az ugye jó. Másnap, jelzem az út előtt 1 nappal 39.8! Csodás, irány a doki, másfél órás várakozás. Kommandózás, a többi kisbeteg között, hogy üljünk a folyosón, de másikon ahol épp nincs senki, talán nem szed össze még plusz szövődményt. Dokinéni jelenti: Bakteriális fertőzés nincs, akár mehetünk is másnap. Erős gondolkodás. Budapesten szmogriadó vár ránk és itthon megőrülés, vagy az alpesi lejtők és a kristály tiszta levegő. Mivel az indulás napjára láztalan lett, nekivágtunk.
Kint az első két nap anya erőltette, hogy jöjjön Leácska is a hegyre mert jó az a szánkó, meg hát mégiscsak ott vagyunk a közelében, de a gyermek megelégelte és 2 nap után kijelentette, hogy a szállás helyen maradna. Anyósomnak és a szállás adónk állat regimentjének hála végül is nem volt ezzel gond. Volt dús bundával ellátott nyuszi aki nagyon barátságos volt. S mivel én is megkedveltem a nyulat, egyik éjjel 4-5 között míg a lányom köhögő rohama miatt virrasztottam, azon kattogott az agyam, hogy nehogymár pástétomként végezze a tapsifüles, sőt tovább mentem majd lobbizom a nyúl életben tartásáért! a háziaktól megtudtam, hogy a nyúl családtag és nem az asztalon fogja végezni, így megnyugodtam 🙂 Volt továbbá 3 ló, 3 cica és egy kutya. Így a helyi adottságok is megvoltak, hogy a majd 2 éves jól érezze magát. Gondosan bebugyolálva 2-3 órákat aludt a levegőn. S az utolsó napra teljesen meg is gyógyult. A nyűgösség elillant, helyette maradt a dackorszak elején járó, alapjáraton édibédi egészséges lányka.
Az út pikantériája, hogy a hős nagyszülők hőemelkedéssel tértek haza és apósom azóta is az ágyat nyomja. De mindenki örül, hogy az egy szem unoka kis köhécseléstől eltekintve ismét jól érzi magát.
A kitaposott tanácshalom ott maradt valahol. Továbbra sem tudok arra a kérdésre válaszolni, hogy túl korai-e a majd 2 éves, de nagyon jól mozgó gyerek lábára sí cipőt húzni. A fullos szánkópályát sem tudtuk kipróbálni vele, pedig jóval kisebb babákkal is csúsztak rajta.
A nagy tanulság továbbra is az, amit lányom születése óta tapasztalok, hogy semmit ne tervezz előre gyerekkel, mert úgysem úgy lesz!
Üdvözlettel, Hanna Schladmingból
Egy kis kiegészítés és hasznos információ!
Amennyiben valaki épp nem az influenzás, vagy bármilyen egyéb vírustól szenvedő gyermekével érkezik Schladmingba, csuda izgalmas dolgok várják!
Tény adatok: 88 féle lift hurcibálja az embert a hegyen fel-le, át, jobbra-balra.Sok a kabinos lift ami lényeges könnyebség egy kisdeddel. Ami számunkra fontos egy picuri okítása közben azaz, hogy a régió 98(!) Km kék sípályával rendelkezik. Magam is ahogy az előzőekben írtam próbáltam párat ezekből sílécen. Mely garancia arra, hogy kezdőként is teljesen túlélhető. Sőt élvezhető! Ráadásul kevesen használják őket. Ergo tanulásra kívállóak!
Pályákról, liftekről bővebb eligazítást itt találtok: http://www.planai.at/en/planai-up-to-date/mountain-report
A végére hagytam azt ami a legnagyobb élményt adhatja egy olyan családnak ahol nem mindenki síel. A 7 kilométer hosszú szánkó pályát! Planai&Hochwurzen hegy tetejéről indul, melyre kabinos lift visz fel. Vasárnap kivételével minden éjszaka 7:30-11:30 között kivilágítják így a merészebb, nagyobb skacokkal egy délutáni pihi után csillagtúrázhatnak még. Így kell kérem kimaxolni az élvezeteket. A szívem vérzett, hogy nem próbálhattuk ki, de majd legközelebb!!!
Minden további info itt: http://www.planai.at/en/winter/hochwurzen-toboggan-run
Aki még idén nekiindul, jó utat kívánok és egészséget 🙂