A napokban olvastam egy cikket, amitől bevallom őszintén, felállt a hátamon a szőr. Dr. Charlotte Reznick, az UCLA klinikai pszichológiát oktató szaktekintélye a Daily Mailnek fejezte ki kétségeit a témával kapcsolatban. Többek között arról beszél, hogy ha elkezdjük szájon puszilni a gyerekeinket, mennyi idős korban kellene abbahagynunk ezt a (szerinte egyáltalán nem helyes) szokást. A számomra legmegdöbbentőbb mondata viszont az, miszerint egy négy-öt-hat éves gyerek elkezd szexuálisan is öntudatra ébredni, és a szájrapuszival összezavarhatjuk őket, sőt, egyenesen rossz irányba befolyásolhatjuk a fejlődésüket.
Előre leszögezem, tisztában vagyok azzal, hogy egy pszichológussal a magyar-kommunikáció szakos bölcsész és tanár diplomámmal nem szállhatok ringbe. Nem kérdőjelezem meg a szaktudását, viszont nem tudok nem úgy gondolkodni, ahogyan az emberek nagyrésze a világon: józan ésszel, a saját életemet alapul véve.
Ma már minden kutatásra van egy kutatás, mely bebizonyítja az ellenkezőjét, nagyon nehéz okosnak lenni a szülőség aknamezején. Mi alapján dönts? Melyik a helyes választás? Kinek higgyünk?
Én általában igyekszem sokrétűen tájékozódni, cikkeket, könyveket olvasok az adott témában, és ha nagy döntésről van szó, akár hetekig is meditálok a végleges voksomon.
A szájrapuszin viszont megmondom őszintén, egészen eddig nem gondolkodtam, sőt, soha nem hittem, hogy ez is egy olyan téma, amiben talán tájékozódnom kellene. Olyan abszurdnak tűnik… Mármint nem a szájrapuszi, hanem az, hogy egy ilyen természetes, szívből jövő, ösztönös cselekvés mögé kellene néznem, és mérlegre tennem a prokat és a kontrákat.
A férjem reggel puszival köszönt. Ha elindul a munkába, kapom a puszit. Amint hazaér, adom a puszit. Éjszaka nem tudok úgy lefeküdni, hogy ne kapnám meg a jóéjt puszimat.
Szülőként minták vagyunk a gyermekeinknek. A huszonegy hónapos kisfiamnak hogyan kellene elmagyaráznom, hogy hiába tartja a kis cseresznye száját, oda puszit anya csak apának adhat? Ha azt látja, hogy a szülei a szeretetük kifejezésére ezt az egyszerű gesztust használják automatikusan nap mint nap, akkor neki hogyan lehetne megtiltani? Mert ugye a doktornő szerint nem is kellene talán elkezdeni, hogy később ne legyen gond belőle.
Viszont kérdem én: mégis milyen gond lehet? Azt mondja, hogy a gyerekek négy, öt, hat éves kor körül elkezdenek szexuálisan is ébredezni. Rendben, ez egy teljesen természetes folyamat, erről már igenis sokat olvastam, hogy majd a helyén tudjam kezelni a dolgokat például a maszturbálással kapcsolatban (ami gyakoribb ám, mint gondolnánk, és abszolút normális cselekvés, nem kellene tiltanunk vagy tabuként kezelni. De erről majd egy másik cikkben elmondom a véleményem).
No tehát mondom én, a józan paraszti eszemmel: az, ha szájon puszilom a kisfiamat, vagy egy apa a kislányát, egy teljesen őszinte, ösztönös gyermeki gesztusból hogyan alakul át szexuális viselkedéssé, és hogyan fogja befolyásolni az egyébként teljesen jól fejlődő, kiegyensúlyozott, boldog családban növekvő gyermekeket? Hogyan gondolhatjuk azt, hogy egy ilyen szeretetkifejezésre használt apró mozdulat bármiben is befolyásolja a gyermek helyes mentális és szexuális fejlődését? Egy meleg légkörű, odafigyelő családban, ahol a szeretet dominál, és a szülők kedvességgel fordulnak a gyerekek felé, ahol nem félnek kinyilvánítani az érzelmeiket, és ahol sikerül ezen képességüket helyesen továbbadni a kicsiknek, miért lehet baj abból, ha szájrapuszival fejezik ki a ragaszkodásukat? Egy ilyen családdal kapcsolatban hogyan merülhet fel akár az abúzus gondolata? Kinek a fejében fordulhat meg, hogy a gyerek ezt nem önként, ösztönösen csinálja, hanem esetleg kényszerítva van rá, és baja lesz belőle a későbbiekben?
Olvastam olyan véleményt is, hogy ha apa puszilja szájon a fiát, az később homoszexuálissá válhat ettől a szokástól. Ezen hangosan nevettem, annyira vicces és primitív gondolat volt… Ugye a mai világban senki nem hiszi el, hogy homoszexuálissá néhány szájrapuszitól válik az ember? És egyáltalán, miért lenne baj, ha valaki a saját neméhez vonzódik? Abszurd az egész gondolatmenet, nem is folytatom inkább.
A fent említett cikkben a szakértő ugye arról beszél, hogy mennyi idős korig lehet normális a szájon puszilás. Nem tudom tudományosan megmagyarázni, hogy mi van a háttérben, de szintén csak tovább folytatom az egyszerű utca embere gondolkodást: ha a gyerek úgy érzi, hogy nem akarja, akkor képes kifejezni az akaratát, nem? Egy normálisan működő családban fel sem merül, hogy bármit a gyerek vagy a szülők ellenérzése ellenére csinálnak. Vagy tévedek? Nem tudom elképzelni, hogy a kisfiam akarat ellenére mondjuk megölelem a tinédzser barátai előtt, hogy jól leégessem. A szülő- gyerek kapcsolat, ha egészséges és kiegyensúlyozott, akkor a kölcsönös bizalmon alakul, és ideális esetben meg lehet beszélni őszintén a dolgokat.
Igen, vannak olyan esetek, amikről talán jobb nem is beszélni most, mert belegondolni is szörnyű. De ezek a szituációk nem egy szájrapuszitól alakulnak ki, nem az okozza őket, hanem a beteg szülők/nagyszülők/nagynénik/nagybácsik. És nem a szájra puszilás húzódik a háttérben, hanem annál sokkal de sokkal több, orvosért kiáltó okok.
Én igenis szájon puszilom a kisfiam. Mert kéri, mert megzabálom, ahogy nyújtja a kis kerekre formált ajkait. Az apukájával is szájon puszilják egymást, sőt, szoktunk egyszerre hárman is puszilkodni. Ilyenkor persze nagy a kacagás, és az utolsó, ami eszembe jut azokban a csodás pillanatokban, hogy ezzel esetleg kárt okozok a gyermekemnek. Milyen kárt tehetek azzal, ha feltételek nélkül kifejezem a szeretetemet, ő pedig megtanulja tőlem, és ösztönösen használja ezt a gesztust?
Meddig fogom így puszilni? Fogalmam sincsen. Ameddig igénye van rá. Mint a szopizásban, a hozzátáplálásban, az együttalvásban, és általában minden vele kapcsolatos dologban az ő igényeit igyekszem követni, és nem erőltetek rá semmit. Azt sem, hogy az apukáján és rajtam kívül bárkit is szájon pusziljon. Nem teszi, de ha akarná sem szólnék rá. Ez az ő igénye, előbb utóbb megérik rá, hogy eldöntse egyedül, kényelmesnek tartja-e folytatni ezt a szokást.
Egyvalamit fogok neki megtanítani és maximálisan tiszteletben tartani: a teste az övé, és engedély nélkül senki nem nyúlhat olyan helyre, ahová ő nem akarja. Ha három évesen úgy dönt, hogy ez a szája, akkor bár fájó szívvel, de elfogadom, hogy vége a szájrapusziknak, viszont a pofiját, a feje búbját, a talpát, a kezét, a pocakját, a hátát, a combját biztosan szétpuszilgatom minden egyes adandó alkalommal. Ha viszont még tízévesen is igényli anya pusziját a szájacskáján, örömmel fogom adni. Mert imádom, és a puszival a szeretetem fejezem ki. Az égvilágon semmi mást.