„Anyunak mindig igaza van” vagy épp nincs! Ez az alapvetés előbb-utóbb mindig bebizonyosodik, lássuk be. Pontosan így történik ez Harcos Bálint új könyvében is. Szofit hiába figyelmeztette anyukája, hogy vegyen fel zoknit, ő nem tette, és jól meg is fázott és óriásiakat tüsszögött! Hihetetlen kalandokba sodorva ezzel nem csak saját magát, hanem a fél várost, a fél országot, sőt a végére a fél világot is! Hogy mindez hogyan történt, és mi lett a kalandok vége, megtudhatjátok új könyvünkből, a Szofi tüsszent-ből.
„Anyunak mindig igaza van” vagy épp nincs! Ez az alapvetés előbb-utóbb mindig bebizonyosodik, lássuk be. Pontosan így történik ez Harcos Bálint új könyvében is. Szofit hiába figyelmeztette anyukája, hogy vegyen fel zoknit, ő nem tette, és jól meg is fázott és óriásiakat tüsszögött! Hihetetlen kalandokba sodorva ezzel nem csak saját magát, hanem a fél várost, a fél országot, sőt a végére a fél világot is! Hogy mindez hogyan történt, és mi lett a kalandok vége, megtudhatjátok új könyvünkből, a Szofi tüsszent-ből.
Szofi a szobában szaladgált, és éppen az ágyon ugrált, amikor egy óriásit tüsszentett. A kutatások szerint a tüsszentés akár 160 km/h-val is kiszakadhat az emberből. Ez bizony elég ahhoz, hogy szerencsétlen események hosszú sorát indítsa el. Az első tüsszentéssel csak a virágváza dőlt le a komódról, a másodikkal pedig csak a galambokat ijesztette el Szofi a körfolyosóról. Azonban ahogy szalad keresztül a városon, Szofi egyre nagyobbakat és nagyobbakat tüsszent, és egyre többen erednek a nyomába, ahogy a sok tüsszentés így vagy úgy bevonja a városka lakóit a Szofi utáni hajszába. Először csak az anyukája és a cicájuk kergeti, hogy zoknit adjon rá, majd a szomszéd bácsi, akit az étteremben leöntött a pincér spenóttal ijedtében. Majd a lufiárus is utánuk ered, Szofi tüsszentésétől ugyanis kipukkadtak a lufijai. Később nyomukban van már két kertész, a vidámpark pénztáros nénije, a boltos néni, a konyhás néni, a doktor bácsi, a szerelő bácsi, a fél város, hiszen Szofi eltüsszentette a házakat is, sőt a fél ország kergeti, végül már a fél világot, mert Szofi kitüsszentette az egész óceánt. A díszes kompániában mindenkinek van valami remek ötlete, hogyan lehetne véget vetni a tüsszögőrohamnak: a pilóta bácsi szerint tüsszögés elleni port kell szórni Szofira, a szerelő bácsi szerint csipesszel kell befogni az orrát, a konyhás néni szerint teát kell vele itatni. Az ötletek között van néhány használható is, de kitaláljátok, mi lesz a megoldás? Igen-igen, az anyai gondoskodás! „A mamája ráhúzta lábára a zoknit. És Szofi nem tüsszentett többé, és duzzogva ugyan, de a Mamával együtt hazament.”
A Szofi tüsszent egy igazi képeskönyv, amiben az illusztrációk nemcsak arra valók, hogy kiegészítsék a szöveget, hanem hogy jóval többet elmondjanak, mint ami olvasható. A Szofi illusztrátora, a spanyol Cristina Quiles nekem új kedvencem lett. A rajzaiban szerintem van egy csipet Agócs Írisz-, Mészely Ilka- és Igor Lazin-hangulat, ezért az első pillantás nálam egy jóleső ismerős érzést közvetített, majd a második, harmadik és ezredik pillantás új és új felfedeznivaló meglepetést tartogatott. A színes rajzok az egyszerű fehér háttér előtt olyan vidám dinamizmust közvetítenek, ami egy plusz lendületet ad a történet dominó-dőlésszerű folyamának. Ráadásul nagyon jól böngészhetőek! Ahogy a szöveg is az ismétlődő szerkezetre épül, a rajzokban is vannak visszatérő szereplők, akiknek meg lehet örülni a tömegben, ilyen kedves ismerős például a kitüsszentett óceánból előkerült hős búvár, aki egy riadt sellőlányt tart a karjaiban, vagy a füvet nyammogó kecskék az eltüsszentett hegyről. A Szofi után baktató bájos szereplők egytől-egyig különleges egyéniségek.
Az író, Harcos Bálint egy felnőttirodalmi prózakötet és egy verseskötet után gyermekkönyv-írásra adta a fejét. Szerencsénkre. A Szofi tüsszent szeretnivalósága a mese egyik legfontosabb szerkezeti és cselekményépítő eleméből ered: az ismétlésből. Az ismétlés egy biztonságos, otthonos közeget teremt a gyerekek számára, megkönnyíti a cselekmény követését, és folytonossá teszi az átélés élményét. Számomra az, hogy Szofi képes széttüsszenteni a várost, és kitüsszenteni az óceánt, azt közvetíti, hogy mindig (legalábbis ebben a korban) jobb lesz anyára hallgatni, mert bár kalandos Szofi útja, de végül is katasztrófák övezik! A másik legfőbb ok, ami miatt megszerettem ezt a történetet: az egész burkolt elismerése a gyereknevelés fáradságos anyai munkájának.
A könyvet zoknit viselő (vagy éppen nem viselő) 3-6 éves gyerekeknek és szüleiknek ajánljuk.
2015. április
