„Jellemzően, ha találkozom egy exemmel, jól megölelem és csodálatos elbeszélgetni arról, mi van vele mostanában. Ha megadatik az a szerencse, hogy szeretsz valakit, aki viszont szeret, ezt megéri megóvni. Ritkaság, ha valakit igazán ismersz. És ha áttörtétek azt a bizonyos falat, úgy hiszem fontos, hogy értékeljétek.”
Chris Evanst nem csak kisfiús mosolya, nagylelkű természete és az egész világ által kedvelt színészi teljesítménye teszi kivételessé, de úgy tűnik, hogy bölcsessége is.
Kijelentésével ellentétben mégis sokan képtelenek arra, hogy szakítás vagy válás után békességben mondjanak búcsút egymásnak, hovatovább, ha találkoznak, egyáltalán szóba álljanak volt szerelmükkel.
Fiatalság, bolondság?
A tapasztalat azt mutatja, hogy fiatalabb korban a szakítást drasztikusabban éljük meg. Nem véletlen a sok tinédzser kori öngyilkossági kísérlet vagy önpusztító magatartás. Az elválás szinte szó szerint élet-halál kérdése, ezért sokszor a partnerek képtelenek egymással bármilyen szinten kapcsolatban maradni, esetleg épp az ellenkezője: az elhagyott fél zaklatja, az őrületbe kergeti volt szerelmét.
Az idő elteltével és a szakítás terén szerzett tapasztalatok gyarapodásával szerencsére ezek a viharok is elcsitulnak. Egy kapcsolat végére soha nem könnyű pontot tenni, de egyre könnyebbé válik felismerni, hogy mikor érdemes külön utakra térni, és a szétválás után is egyszerűbb lesz a kapcsolattartás az exekkel.
Ezzel arányosan nő az elfogadásunk is új partnerünk irányába: tinédzserként elviselhetetlen, ha volt szerelmünk körül már más legyeskedik, és egyenesen a világ végét jelenti, ha új barátnőt szerez magának az ex. Később sem esik jól, ha elkapunk egy-egy kedves Facebook kommentet, vagy összefutunk egy szórakozóhelyen, ahol a volt pasink már egy másik nővel érkezik, de ilyenkor elég lehajtani egy pohár bort (vagy egy felest), és folytatódhat a buli tovább.
Később még magasabb szintre juthatunk az exeinkkel és a párunk exeivel való kapcsolattartásban: a párunk exe például barátunkká válhat, a mi exünk a párunk barátjává, de az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem is érdekel bennünket tovább ez az egész ex-kérdés.
Persze a social media korában a kémkedés is sokkal egyszerűbb. Megnézhetjük a másik profilját a Facebookon, követhetjük, mit posztol az Instán, hogy mit Tweetel, vagy éppen milyen új munkahelyet jelölt meg a LinkedIn-en. Leshetjük, hogy kinek és mit kommentel, vagy épp az ő falára ki ír bejegyzést. De ezt senkinek nem javasolnám. Addiktív, rengeteg időt emészt fel és a továbblépést is jócskán megnehezíti.
Tartalék, jó barát, haver vagy sok befektetett energia?
Általában a fenti okok valamelyike az, ami miatt kommunikálnak egymással az exek. Hogy ez milyen hatással van a jelenlegi kapcsolatra? Nos, nincs jó cikk tanulmány nélkül, tehát természetesen szorgos kutatók ezt is megvizsgálták.
Igaz, hogy a mintavételi csoport viszonylag fiatal, és kis létszámú volt, így a közös gyermeknevelés, vagy az érettebb gondolkodás sem jöhetett szóba az eredmények kiértékelésénél.
Jellemzően nem jelentett semmilyen veszélyt az exszel való kapcsolattartás az aktuális partnerre – kivéve, ha az üzengető fél „tartalék” céljából tartotta fenn a kapcsolatot volt párjával. Ebben az esetben a kapcsolattartás oka az elégedetlen párkapcsolat volt, és fordítva: minél gyakrabban üzengetett az illető az exének, annál elégedetlenebb volt aktuális kapcsolatával.
Nem az a fontos tehát, hogy valaki tartja-e a kapcsolatot előző szerelmeivel, sokkal érdekesebb az, hogy miért, illetve milyen gyakorisággal.