Biztos Te is számtalanszor hallottad már, hogy „Mindenki megérdemel egy második esélyt!” De vajon tényleg így van? Mindannyian követünk el hibákat, fejlődünk, tanulunk egész életünk folyamán. De én bizony úgy döntöttem: nem kap második esélyt az, aki nem érdemli meg! Elég volt a kifogásokból!
Úgy gondolom, létezik egyfajta „ranglétra” az esélyek labirintusában is. Kaphatnak második esélyt kollégáim, a főnököm, a barátaim, a férjem, a gyerekeim – na jó, ők tízet is!
De létezik az embereknek egy olyan csoportja, amellyel szemben már nem vagyok elnéző, mert a tapasztalataim erre tanítottak. Ez a csoport pedig a hetero férfiak csapata. Konkrétan azokra gondolok, akikkel kapcsolatban állok, vagy romantikus kapcsolatot tervezek. És azért döntöttem így, mert minden egyes alkalommal megégettem magam miattuk.
A válásom után, amikor randizni kezdtem, még nyitott voltam. A férfiak következetlen viselkedését az idegességükre fogtam, vagy a nehéz gyermekkorukra, vagy a sok dolguk számlájára írtam (amiből nekem is kijut, egyedülálló anyaként), így elég elnéző voltam, amikor az ígéreteiket nem követték tettek. Elnéztem a lobbanékonyságukat, és még azt is, amikor azt hazudták, hogy törölték a társkereső profiljukat (pedig nem) miután megegyeztünk, hogy mással már nem ismerkedünk.
Nyolc év elteltével tanultam a tapasztalataimból. Ne szarakodj velem! A felnőtt férfiak pontosan tudják, hogy mit mondanak és mit tesznek. Ha hazudnak, vagy nem erőltetik meg magukat, pontosan tudják, hogy rizikós játékba kezdtek. Ne dőlj be a játszadozásaiknak!
Volt pár alkalom, amikor cserbenhagytak. Például amikor éppen csak elkezdtem randizni valakivel, és nem hívott fel, pedig megígérte. Nem arról volt szó, hogy később hívott, mert valami közbejött – ez teljesen érthető lenne. De egyáltalán fel se emelte a telefont. Amikor szóvá tettem neki, csak annyit mondott, hogy túl érzékeny vagyok. Csak egy hívásról van szó – nem nagy ügy! Elmondtam neki, hogy az a problémám, hogy a tettei nem felelnek meg annak, amit mond, és ha folytatni kívánjuk a kapcsolatunkat, akkor meg kell bíznom abban, hogy eleget tesz az ígéreteinek.
Azt mondta igyekezni fog, de – dióhéjban – nem tette. Adtam neki egy második esélyt, miközben egyre közelebb kerültem hozzá, de a megszegett ígéretei egyre nagyobb méreteket öltöttek, így végül szakítottam vele.
Aztán ott volt az az idő, amikor nagyon jól éreztem magam egy olyan férfival, aki sokat utazott a munkája miatt. Azt mondta, hogy többet akar egy kis kalandnál, ha hazajön, és én először hittem neki. Aztán, ahogy telt az idő, és újra utazni kezdett a munkája miatt, sokkal kevesebbet hallottam felőle. Mondtam neki, hogy több kommunikációra lenne szükség, ha randizni akarunk. Azt mondta, hogy többet fog tenni, de nem így történt, így vele is szakítottam. Ugorunk előre néhány hónapot. Az illető újra felvette velem a kapcsolatot, folyamatosan bocsánatot kért, és második esélyt is. Megesküdött, hogy most minden másképp lesz.
Óvatos voltam, de mivel nagyon kedveltem ezt az embert, azt reméltem, hogy talán a külön töltött idő ráébresztette, hogy szeretne velem lenni és ezt ki is mutatná. De nem.
Igen, izgalmas, amikor hallasz egy exedről vagy egy olyan férfiról, akit nagyon szerettél, és rosszat tett veled. Szeretnéd elhinni neki, amikor azt mondja, hogy most már másképp mennek a dolgok, és megváltozott. Lehet, hogy néhányan valóban képesek erre, és biztos vagyok benne, hogy sokaknak működik ez a második esély dolog. Nekem azonban nem.
Visszagondolok egészen a középiskolás éveimre és a barátomra, aki megcsalt, bocsánatért könyörgött, majd újra megcsalt. A férfi, akivel a főiskolán jártam, egyik este, amikor épp egy buliban voltunk, lelépett a volt barátnőjével. Azt mondta, hogy soha többé nem tesz ilyet, de persze mégis megtette.
Amire rájöttem, hogy a legjobb kapcsolataim (még ha más okok miatt értek is véget) olyan férfiakkal voltak, akik nem tettek semmit, amiért második esélyt érdemelnének. Ők a kezdetektől fogva következetesek voltak, azt tették, amit mondtak. Nem csaltak meg, és nem adtak okot arra, hogy kételkedjek bennük.
Olyan férfival szeretnék együtt lenni, aki nem vesz engem természetesnek, és olyannal végképp nem, aki ellök magától, majd azzal hiteget, hogy másodszorra mindent jól fog csinálni. Csináld jól a dolgokat első alkalommal, és ne akard megkockáztatni, hogy elveszítesz. Miért olyan nehéz ez?
Eredeti cikk: https://www.scarymommy.com/lifestyle/actually-you-dont-have-to-give-second-chances