Komolyan? Már december végén felhúztam a szemöldököm az összegzős posztok láttán. Valaki megmászta a Mount Everestet, mások tízezer kilométert futottak és volt, aki húsz kilót is lefogyott, és nem átallott ezeket megosztani mindenkivel. Nem akarok álszent lenni, amikor még nekem is rengeteg időm volt a saját sikereimmel és nyavalyáimmal foglalkozni én is számba vettem az adott évben elért eredményeimet. De ennek már 4 éve vége. Most egyszerűen csak megrántom a vállam: na és? Ki nem sz@rja le?! Ugyanez vonatkozik az újévi fogadalmakra is.
Az új év mindig valami szuperfantasztikusnak a kezdete. Mindenki úgy véli, hogy ez az év telis tele van lehetőségekkel, reménnyel, és az emberek maguk is elhiszik, hogy az idén valamit biztosan másképp fognak csinálni, mint eddig. Nos, én is beállok akkor a sorba, csakhogy én azt gondolom át, hogy mi mindennel NEM fogok foglalkozni az idén…
- Jópofizás
Az egyik leggyűlöltebb és legidegőrlőbb, a társadalmi kirekesztettség ellen folytatott tevékenységeim közé tartozik bizony a jópofizás. Hol voltál hétvégén? Hogy tetszik ez az album? Milyen terveid vannak az évre? Lesz@rom. Nem érdekel. És már az sem, hogy úgy tegyek, mintha érdekelne. Persze a legjobb barátaim és a családom hogyléte továbbra is izgat. Naná. De szerintem köszönjünk egymásnak és haladjunk tovább.
- Tökéletes forma
Nem vagyok már kisgyerek, hogy higgyek a mesében. Tudom, hogy egyik reggel sem fogok Megan Fox-ként ébredni, szóval nem érdekelnek a hurkák, a visszerek meg a röcögő háj, felhúzom a rövidgatyát, vagy a bikinit, és megyek a strandra, vagy fagyizni! Hakuna Matata testvéreim!
- Kávé
A napi maximumot eddig kettőben (2!) határoztam meg. A vak is látja, hogy ez kevés, ez SEMMI! Két kávéval nem lehet mindig kihúzni egy napot. Van, hogy három kell, vagy négy. A halálos ötöst még soha nem próbáltam, de ki tudja? Talán az idén eljön az a nap.
- Rossz anyaság
Marcangoltam magam, amiért nem kap elég zöldséget itthon a gyerek. Jóformán tésztán és piskótán él, de ennek vége. Minden héten végigfutom a menzai kínálatot és a legnagyobb megnyugvással látom, hogy tele van zöldséggel minden fogás. A gyerek odabent pedig mindent befal. 7 napból 5x jól eszik, ez elég jó arány, nem? Azon a két napon meg kibírja bolognain és csirkepaprikáson, ha arról van szó. De ebből nem csinálok lelkiismereti kérdést. Sőt! Nem is főzök hétvégén, egy közeli kifőzdéből fogjuk hozni a kaját! ÚGY BIZONY!
- Nincs egy göncöm amit felvegyek?!
Ó, de! Dehogynem! Rengeteg van. Kihíztam ugyan a nagy részét, de legalább van némi motivációm arra, hogy lefogyjak. Nem vásárolok magamnak új ruhákat, mindig alulra túrok a szekrényben és igyekszem kihalászni valamit, ami már régen volt rajtam, de még hordható állapotban van. Szerintem nagyjából ezt az évet is ki fogom húzni ezzel a módszerrel. Különben sem foglalkozom azzal, hogy tetszik-e másoknak az, amit épp felveszek.
- Negativitás
Sok rosszat el lehet mondani rólam, és van, aki el is mondja. Hát oké, ez is egy vélemény, de hogy mostantól egyáltalán nem veszem magamra, az is biztos.
- Lemondott találkozók
Most mindegy, hogy én maradok itthon inkább Stranger Things-et nézni, vagy másoknak nincs kedvük éppen találkozni velem (akkor legalább itthon maradhatok filmezni, vagy sütit gyártmányozni). A találkozók megbeszélése amúgy is kicsinál idegileg. Ami nem megy, azt nem szabad erőltetni – ezt mondják az okosok legalábbis.
- A gyerek ruhatára
Szerencsére jó sok használt ruhát kaptunk, így egyáltalán nem töröm magam azért, hogy újakat vegyek. Kicsit megkopott, kicsit foltos. A lényeg, hogy tiszta legyen. Úgyis annyiszor veszi fel a dínós nadrágját és pólóját, amennyiszer hagyom neki. És én hagyom. Sokszor.
- Facebook és Instagram posztok
Ó igen. Szerencsére van „Követés leállítása” opció. Használni fogom. Használd te is bátran! A posztok nagy része úgyis csak rizsa. Arra megy ki a játék, hogy mindenki elmondhassam: mennyire önzetlen, mennyire jó arc. Én is szoktam ezt-azt jótékonykodni, de nem igazán azért, hogy kiszúrjam vele mások szemét.
- Tökéletesnek lenni minden mennyiségben
Tökéletes anyának, feleségnek, gyereknek, beosztottnak, barátnak lenni enyhén szólva fárasztó, de még inkább lehetetlen küldetés. Szóval erre sem fogok törekedni 2019-ben. Sokkal inkább arra, hogy önmagam lehessek. Abból úgyis csak egy van, nem?