Kora reggel 20-30 perccel a család előtt kelek (még sötét van), hogy mire a gyerekek felkelnek, addigra készen legyen nekik a reggeli (tea és valami apróság mellé, semmi különös) jógázom 10 percet, és nagyjából elkészülök.
Kipakolom a mosogatógépet, keltem a gyerekeket, a 13 éves fiam szerencsére már magától ébred órára, és elég hamar el is készül. Közben ébresztgetem a 10 éves lányomat, akinél ez egy nehezebb kérdés 😊.
Együtt reggelizünk gyorsan, utána összekapjuk magunkat (még jó, hogy nem sminkelek) és irány az iskola, vagyis inkább a dugóban ülés (30 p). Sokszor tömegközlekedéssel előbb beérünk, így van, hogy inkább azt választjuk.
Aztán robogok haza (20 p), útközben megállok bevásárolni (15 p), igyekszem már előtte kitalálni, hogy mit szeretnék aznapra főzni, ha nagyon nem jön össze, akkor kifőzdében veszek valamit estére.
Mivel szeretem a rendet és a tisztaságot, ezért pakolással kezdek, mikor hazaérek. Összerakom a gyerekek szobáit, beágyazok, összeszedem a szennyeseket, elindítok egy mosást, felporszívózok (20 p).
Ennél a pontnál páran biztosan megköveztek, hogy miért nem a gyerekek rakják rendbe az ágyaikat?! Hétvégén rendbe szokták, a hétköznap, amikor rohanás van és hulla álmos mindenki, akkor még nem megy (nálunk legalább is).
Leülök dolgozni (home office), megválaszolom a rengeteg emailt, két online meeting egymás után, próbálok haladni a dolgaimmal, jön egy újabb levél, hogy gyerekeknek kaját kell rendelni a suliba, megcsinálom, majd utalom rá az összeget, aztán jön a jelzés a telefonomra, hogy a sport foglalkozásaikat is be kell fizetni. Pipa, dolgozom tovább, újabb meeting, kezdek már éhes lenni, kéne gyorsan főzni valamit, de még csomó munkám van.
Jelez a mosógép, befejezte a mosást, átpakolom a cuccokat a szárítóba, megint leülök a gép elé, dolgozom tovább. Telefon, további emailek. A szemem már kopog az éhségtől, elkezdek főzni, de nyomaszt, hogy csomó munkám van még. A lányom osztályfőnöke ír, hogy Nadin nincs jól, mehetek érte. (Ebéd sincs és a munka is csak halmozódik tovább).
Elmegyek érte, hazahozom (30 p), közben ír a fiam, hogy elindult busszal az edzésre, így csak mennem kell érte (sokszor Apa is besegít szerencsére).
Délután fél 4 van és én még nem ebédeltem, csak reggelire ittam egy bögre teát és egy zabkekszet mellé.
De itthon a lányommal, és végre nyugis minden. Férjem felveszi Maxit, hazajönnek, addigra végre el is készítem az ebédre szánt vacsorát (45 p).
Én még leülök csendben dolgozni, addig a gyerekek írják a leckét, ha készen vannak vele, akkor egy óra kütyüzés engedélyezett.
A közös vacsi után, ameddig a gyerekek zuhanyoznak, pakolom össze a konyhát, tele pakolom újra a mosogatógépet. Összehajtom a ruhákat, amik órák óta várnak a szárítógépben, majd holnap elpakolom őket, mára már hulla vagyok.
Este 9 körül mindenki ágyban, egy pici olvasás a gyerekeknek, de már ásítozom ezerrel.
Sokszor szerintem én előbb elalszom, mint ők.
A férjemmel végre van egy kis időnk együtt, beszélgetünk, mi is olvasunk egy kicsit, aztán elalszunk, csendes a ház.
Ébreszt az óra, megint reggel 6 van, és kezdődik minden elölről, mert a hétköznapok ilyenek.
De a hétvégék! Én tele vagyok energiával, hogy menjünk ki a szabadba, mozogjunk, de mindenki más a családból legszívesebben punnyadna otthon, amit meg is értek. Így valami kompromisszumos megoldást próbálunk kitalálni, de általában az is sikerül.
Hiába van eltervezve az egész hete az anyukáknak, bármikor a feje tetejére fordulhat minden, ha a gyerek beteg, mert akkor leginkább mi vagyunk azok, akik ugranak, akik a beteg gyerekekkel otthon vannak. De az a lényeg, hogy gyorsan meggyógyuljanak!
Őszintén amikor kicsik voltak nekem sokkal nehezebb volt, akkor tényleg folyton fáradt voltam, most inkább a rengeteg teendő az, amiben elmerülök:
2 gyerek és a hozzájuk tartozó logisztika, 3 projecten dolgozom egyszerre, és mindezt egy lakásfelújítás közepén (oda ma épp nem kellett mennem).
A hatékony időbeosztásra szívesen fogadok ötleteket! 😊