„Szorongtam, gombóc volt a torkomban, a gyomromban, és kezem-lábam remegett. Azt sem tudtam, hogy a forgóajtón vagy inkább a mellette lévőn menjek be” – valahogy így álltam az irodánk ajtaja előtt az első munkanapomon, 3 év szülési távollét után. Ismerős munkahelyre tértem vissza, ám olyan volt, mintha egy teljesen új környezetbe csöppentem volna. Ráadásul mindezt egy jó nagy adag önmegfelelési kényszerrel a tarsolyomban, és olyan kétségek és dilemmák között, mint: „vajon el tudom majd végezni a rám bízott feladatot? Fel tudom majd venni a fonalat? Mi lesz, hogy ha hibázom? Vagy még rosszabb: mi lesz, ha valaki meglátja, hogy hibázom? Vajon jó vagyok én még erre a munkára? Elég jó vagyok egyáltalán?”
Ezeket a negatív gondolatokat erősítik a kisgyermekes anyákról szóló sztereotípiák, „bélyegek” is: elavult lett a tudásuk, elment mellettük a szakma, nem lehet komolyan számítani rájuk, nem is akarnak már dolgozni, a karrierjüknek pedig már biztosan befellegzett.
Valóban így lenne? Szülés után a nők kevesebbet érnek a munkaerőpiacon? Na, ne már!
Szülni, életet adni egy gyermeknek a világ legtermészetesebb dolga. Ahogyan az is, amikor egy édesanya úgy dönt, kilép a négy fal közül, és a gyereknevelés mellett visszatér a munka világába. Ezzel pedig egy új élethelyzetet vállal. Egy olyat, amiben még sosem volt része. A helytállás itt már önmagában elég stressz, amit még tetőzhet az anyai aggodalom és bűntudat a gyerek és a család ügyei iránt. Olyan váratlan helyzetekkel és komplex problémákkal találja szembe magát egy nő, amelyeknél az anyai tarsolyban elrejtett értékek segíthetnek.
Az anyaság rengeteg új képességgel ruház fel minket. Tudtad ezt?
A szülővé és családdá válás, és az ezzel együtt járó teendők és érzések újdonságok voltak az életemben. Anyaként új helyzetekben kellett helytállnom, és olyan ismeretlen feladatokat megoldanom, ahol magamra, a megérzéseimre és a képességeimre számíthattam.
Amikor újra munkába álltam, nagyon örültem, hogy dolgozó anyaként egy támogató, elfogadó és biztonságos környezet várt rám a munkahelyemen. Ebben a közegben eszméltem rá, mennyi mindent adott, mennyi mindenre tanított meg az anyaság, és hogy ezeknek az új képességeknek a munkában is hasznát tudom majd venni.
Mesterire fejlesztett problémamegoldás és stressztűrés
Kisgyermekkel a mindennapok sokszor nem úgy alakulnak, ahogy tervezzük. Felborul a napirend vagy jön egy váratlan betegség, hirtelen ügyintézni kell valamit, amit anyaként igyekszünk higgadtan, méltósággal viselve kezelni. Nem igazán lehet felkészülni ezekre a kéretlen helyzetekre, ellenben kellő rugalmassággal és türelemmel ki lehet hozni belőle a legjobbat. Az ilyen helyzetekre bőven akad gyakorlati példa egy anya életében, néhány hónap alatt jól „megedződik” és kialakítja saját praktikáját. Ennek a gyakorlatnak a munkában is meglesz a helye, gördülékenyebben fog menni még a legrázósabb helyzet is.
Az anyák jó időmenedzserek
Szülőként az egyik legnagyobb kincs számomra az idő. Már csak azért is, mert alig van belőle. Anyaként folyamatos időhiányban szenvedek, állandó időnyomás alatt kell teljesítenem a feladatokat. A tervezés, a priorizálás és az ok-okozati összefüggések átlátása létfontosságúak lettek a mindennapjaimban, és ezt képességet a munkában is kiválóan tudom hasznosítani. „Okos” időbeosztással hatékonyabbak lettek a munkás hétköznapjaim, az egységnyi időt igyekszem minél optimálisabban kihasználni. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyi minden belefér egy napba. Pedig sokszor szervezettség és átgondolás kérdése, hogy lefekvéskor, számot vetve az adott napról, megveregetjük-e a vállunkat, hogy „ez igen, ez jól ment. Ügyes voltál!” Gyakrabban kellene így tennünk, és elismernünk anyaként a teljesítményeinket. Mert vannak bőven…
Hosszútávú gondolkodás és stratégiaalkotás
Anyaként, szülőként sokszor nem engedhetjük meg magunknak a „carpe diem” életérzést, nem lehet csak a „mának” élni. A „mát” túl kell élni, és ehelyett a jövőbe tekinteni. Gyerekkel már nemcsak a hétvégék programja vagy az ünnepi beosztás lesznek fontosak. Lényeges szempont lett, hogyan oldjuk meg a gyermekfelügyeletet betegség esetén vagy az óvodai szünidő alatt, vagy éppen milyen foglalkozást, iskolát válasszunk a gyerekünknek. Anyaként megtanultam hosszútávon tervezni és stratégiában gondolkodni, és minden feladatot, mindent tevékenységet ezeknek a hosszútávú céloknak és stratégiának rendelek alá. Olyan rendszerszintű gondolkodást fejlesztünk, amelyet munkakörtől függetlenül bárki jól tud hasznosítani, ha újra dolgozni kezd.
Fejlődő érzelmi intelligencia
Régen én is hajlamos voltam arra, hogy korán (időnként túl korán) mondtam ítéletet vagy véleményt egy-egy téma kapcsán. Édesanyaként viszont azt vettem észre magamon, hogy sokkal toleránsabb, empatikusabb lettem az emberi kapcsolataimban. Sokkal érzékenyebbek lettek azok a receptoraim, amit a beszélgetések során használok. Ítélkezés és véleményalkotás helyett ma már jobban odafigyelek, hogy aktívan jelen legyek egy beszélgetésben, értően figyeljek, és ítélkezés vagy véleményalkotás helyett inkább kérdezek. Egy új szemüvegen át nézek a környezetemre, és ennek köszönhetem, hogy zökkenőmentesebbek lettek az emberi kapcsolataim. Kevesebb a konfliktusom, és könnyebben jutok kompromisszumra a kollégáimmal még az igazán nehéz kérdésekben is.
Higgyünk az édesanyákban, bízzunk magunkban!
Magyarországon gyermekszülés után átlagosan két évet maradnak távol a nők a munkahelyüktől. Nyugat-Európában ennél (jóval) rövidebb ideig, 3-6 hónapig tart a szülési szabadság, kevesebb időt „esnek ki” a nők a munkából. Ehhez képest a „magyar átlag” egy időben nagyobb ugrás: a mai technológiai robbanás mellett 2 év kisesés a munkából felérhet egy teleportálással. Éppen emiatt teljesen normális és érthető, ha egy anya szorongva, félelmekkel teli – én például depresszióközeli állapotban tértem vissza a munkahelyemre. Nemcsak önbizalomhiányos voltam, egyenesen rettegtem mindentől. Féltem felelősséget vállalni, nyomasztottak a legkisebb döntések is, vagy egyáltalán az a tudat, hogy információt kell átadnom, mások függenek tőlem. Bizonytalan voltam, túl sokat kérdeztem és állandó megerősítésre vágytam. Idő kellett, amíg rájöttem, hogy valójában sem én, sem a képességeim nem lettek kevesebbek. Csupán elvesztettem a hitem önmagamban.
Szülés utáni szabadságról visszatérve, hosszabb kihagyás után anyaként hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyi mindenre vagyunk képesek, mitől vagyunk értékesek. Elfelejtünk bízni magunkban, pedig ez a bizalom abból táplálkozik, amit mi, anyák gondolunk önmagunkról, ahogyan egymáshoz viszonyulunk. Fontos, hogy elfogadjuk az új helyzetet és ebben önmagunkat. Bízzunk magunkban és éljünk azokkal az új, végletekig kicsiszolt képességekkel, amelyekre az anyaság tanított minket. Hamar megleljük majd a helyét és a hasznát ezeknek az értékeinknek.
A szülés utáni depressziómról, aztán a munkába való visszatérésemről, a szorongásaimról és az ebből való kiútról tartottam egy előadást, amelyet szeretettel a figyelmetekbe.
Az előadásba ezen a linken tudtok bepillantani:
Timár-Sneider Zita
kisgyermekes édesanya, újságíró, marketing- és kommunikációs szakértő