Volt már, hogy a bolt közepén a gyereked a földön fekve hisztizett, te pedig legszívesebben a föld alá süllyedtél volna? Nem azért, mert nem tudtad, mit kellene tenned – hanem mert mindenki téged nézett. Szülőként sokszor nem a gyerek viselkedése, hanem a szégyenérzet az, ami irányítja a reakciónkat. Pedig a tudatos nevelés nem a kontrollról, hanem a kapcsolódásról szól.
A pillanat, amikor elbizonytalanodunk
Az egyik legváratlanabb dolog a szülőségben, hogy milyen gyorsan el tud illanni a magabiztosságunk, ha nyilvános helyen történik valami kínos. Otthon még higgadtan kezeljük a dacos gyereket, de amint mások is látják, a szívünk hevesen ver, és már nem is a gyerekünkre figyelünk, hanem a körülöttünk lévő tekintetekre.
Pedig a legtöbben ilyenkor nem rossz szülők akarunk lenni – csak el akarjuk kerülni a megszégyenülést.
A szégyenből születő reakciók
-
A boltban a kétévesed sír, mert a kék bögrét akarta, nem a zöldet. Tudod, hogy semmi baj, de a körülötted álló szülők miatt inkább elvonszolod.
-
A gyereked boldogan táncol a sorok között, de inkább rászólsz, mert félsz, hogy „rossz nevelésűnek” tartanak.
-
A játszótéren sír, mert ellökték a csúszdán, te pedig ahelyett, hogy együtt éreznél vele, inkább leintesz: „Nem nagy ügy, felejtsd el!”
Ismerős? Ilyenkor nem a gyerekhez kapcsolódsz, hanem a külvilághoz igazodsz.
A szégyen nem gyengeség – hanem érzékenység
Ahogy a terapeuta Charity Hagains mondja:
„A szégyen nem azt jelenti, hogy rossz szülő vagy – azt jelenti, hogy érdekel, mit gondolnak rólad mások, és próbálod megvédeni magad vagy a gyereked.”
Ez az érzés valójában azt jelzi, hogy fontos neked a kapcsolat és a biztonság, csak épp a fókusz kicsit elcsúszott: mások véleményére, nem a gyerek szükségleteire figyelsz.
Tudatos szülőként a kapcsolat az iránytű
A magabiztos nevelés nem abból fakad, hogy mindent kézben tartasz, hanem abból, hogy képes vagy kapcsolódni a gyerekedhez akkor is, ha épp kiborul.
Ha a külvilág helyett a gyereked igényeire figyelsz – vigaszra, biztonságra, határokra vagy újratervezésre van-e szüksége –, akkor valódi érzelmi mintát adsz neki.
Egy nyugodt reakció sokkal többet tanít az önszabályozásról, mint bármilyen „tökéletes” fegyelmezés.
Segítő kérdések, ha elönt a szégyen
-
Mit szeretném, hogy a gyerekem megtanuljon ebből a helyzetből?
-
Ha senki sem nézne, hogyan reagálnék most?
-
Mi segítene nekem most megnyugodni?
Ha a válasz az, hogy „megölelném, és azt mondanám: tudom, most nehéz” — akkor tedd azt, és ne a külső elvárások diktáljanak.
A magabiztos szülő nem tökéletes – hanem tudatos
Mindannyian voltunk már „az a szülő”: akinek a gyereke kiabált, sírt, vagy épp nem evett semmit. A különbség a reaktív és a tudatos szülő között az, hogy tudja, miért reagál úgy, ahogy, és hajlandó magának is megbocsátani.
Legközelebb, amikor megszégyenülnél mások előtt, jusson eszedbe:
nem a külvilágnak tartozol magyarázattal, hanem annak a kis embernek, aki tőled tanulja, mit jelent embernek lenni.
Te mit csinálsz, amikor a gyereked „rosszkor rossz helyen” borul ki?
Írd meg kommentben a tapasztalatod, vagy oszd meg ezt a cikket egy barátnőddel, akinek most épp szüksége lenne egy kis megerősítésre.