A lányommal és a gimis barátnőmmel, valamint az ő lányával vágtunk neki a Family Parknak. Négyen csajok. Már az odafelé úton ment a nevetés, a nap végére pedig egyértelmű lett, hogy ez nem csak egy vidámparkos kiruccanás volt.
A két lány 13 éves, vagyis pont abban a korban vannak, amikor már nem könnyű olyan programot találni, ami egész nap leköti őket. Ehhez képest a telefonjukat gyakorlatilag csak az autóban vették elő.
Pedig manapság ez szerintem már önmagában is nagy szó.
Gyereknapi hétvégén indultunk útnak Budapestről, és nagyjából három óra alatt értünk ki Ausztria legnagyobb családi élményparkjába, a Family Parkba. Többször jártunk már itt, így sok újdonságra nem számítottam, de arra sem, hogy ennyire jól sikerül majd ez a nap.
Mivel elektromos autóval érkeztünk, előtte gyorsan lecsekkoltam, hogy van-e töltési lehetőség. A weboldalon láttam, hogy tíz töltő is van a parkban, ami megnyugtató volt. Mire 10:20 körül megérkeztünk, már mind foglalt volt, de ez jól mutatta, mennyien választják a Family Parkot egy hosszú hétvégén.
A parkoló viszont hatalmas. Bár elsőre tele volt, egyáltalán nem kellett azon aggódni, hogy nem találunk helyet.
Ami számomra mindig érdekes a Family Parkban, hogy a parkoló alapján rengeteg emberre számítok, bent mégsem érzem zsúfoltnak. Persze a sorban állásnál látszott, hogy sokan vannak, de valahogy a tömeg jól eloszlik a park különböző részein. A leghosszabb várakozásunk körülbelül húsz perc volt, ami egy gyereknapi hétvégén szerintem teljesen vállalható.
A belépés gyorsan ment, nem kellett hosszasan várakozni. Ha tudjátok előre, melyik napon mentek, szerintem érdemes online megvenni a jegyeket. Nem kell a pénztárnál várakozni, és még pár eurót is lehet spórolni fejenként. Ami nekem egy kicsit hiányzott, az a régi cumifa. Aki járt itt évekkel ezelőtt, talán emlékszik rá: a kisgyerekek egy szalag segítségével ide köthették fel a cumijukat, amikor elbúcsúztak tőle. Mindig nagyon aranyos ötletnek tartottam. Valószínűleg a Covid óta már nincs meg, de jó volt felidézni.
Ahogy beléptünk, a lányok gyakorlatilag futva indultak az első attrakció felé. A cél az Istenek hullámvasútja volt.
A nap végére nálunk egyértelműen ez lett az egyik kedvenc, a másik pedig a Patkányos hullámvasút. Ezekre többször is visszamentünk, mert egyszerűen nem lehetett megunni őket.
A Polip is nagy sikert aratott, ahol az a játék, hogy megpróbálsz minél kevésbé vizesnek maradni. Bár szerintem nyáron pont az a vicces, ha teljesen elázva száll le az ember. A Leonardo szintén azok közé az attrakciók közé tartozik, amelyekre szinte mindenki mosolyogva száll fel és le. Kíváncsiak voltunk a Rotondára is, amely a park egyik újdonsága, de sajnos éppen zárva volt, amikor arra jártunk.
A legnagyobb meglepetést mégsem a hullámvasutak okozták, hanem az, hogy a telefonok egész nap a táskában maradtak. Nem kellett kérni, hogy tegyék el, nem kellett szabályokat hozni, és nem kellett alkudozni. Egyszerűen nem jutott eszükbe elővenni. Mindig történt valami. A következő hullámvasút, egy újabb attrakció, egy közös fotó vagy éppen egy újabb nevetés várta őket.
Szülőként szerintem ez ma már majdnem akkora csoda, mint egy hibátlan hullámvasút-fotó.
Délután érkezett egy kisebb vihar, ami nagyjából negyven percig tartott, aztán ugyanolyan gyorsan tovább is állt. Azt hittem, ezzel vége is a legjobb résznek, de éppen ellenkezőleg történt. Kisütött a nap, felfrissült a levegő, és az emberek nagy része eltűnt. Valószínűleg sokan úgy döntöttek, hogy inkább hazamennek. Mi maradtunk. És milyen jól tettük.
Onnantól kezdve szinte minden attrakcióra várakozás nélkül tudtunk felülni. A lányok ezt természetesen különösen értékelték.
Amit még érdemes tudni, hogy a park tiszta és rendezett, a mosdókra sem lehetett panasz, a személyzet nagy része pedig magyarul is beszél. Érdemes kulacsot vinni, mert több helyen is újra lehet tölteni ivóvízzel. A baseball sapka és a naptej nyáron szerintem kötelező felszerelés. Már egészen pici gyerekekkel is sokan érkeztek, babakocsival, ugyanakkor meglepően sok nagyobb gyereket és tinédzsert láttunk, akik ugyanolyan lelkesek voltak, mint a kisebbek.
Ha őszinte akarok lenni, az ételkínálat nem feltétlenül az én ízlésemhez áll közel. A klasszikus vidámparkos kínálat dominál: hamburger, pizza, sült ételek, fánk és churros. A lányokat ez egyáltalán nem zavarta, sőt. Mi is több mindent kipróbáltunk, de ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, akkor az a mákos gőzgombóc lenne. Azt vétek kihagyni. A főételek ára nagyjából 10–15 euró körül mozog.
Magyarként elsőre furcsa lehet, hogy a Family Park este hatkor bezár. Aztán rájöttem, hogy ez valójában nem is hátrány. Még bőven maradt időnk arra, hogy ne induljunk rögtön haza.
Átautóztunk a pár percnyire lévő Rusztra, ahol találtunk egy fantasztikus helyet, a Tesla am See éttermet. A lányok még mindig a nap élményeit beszélték, mi pedig a tóparton néztük a naplementét és a BL-döntőt. Az ilyen spontán ráadásokból lesznek végül a legjobb emlékek.
Nem mondom, hogy nem fáradtunk el. Mire hazaindultunk, már a telihold világította meg az utat, mi pedig próbáltuk összeszedni, mi minden történt velünk aznap. Hullámvasutak, nevetés, egy nyári zápor, ami után szinte kiürült a park, majd egy spontán vacsora Ruszton a tóparton.
Screenshot
Ritka, hogy négyen így össze tudjunk jönni. Ritka, hogy egy egész napot végignevessünk, és közben senki ne siessen sehova. A lányok egész nap szinte elő sem vették a telefonjukat, mi pedig újra átélhettük azt az érzést, amikor nem kell külön programot szervezni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat együtt.
Amikor este beszálltunk az autóba, a lányok csak annyit kérdeztek:
– Ugye jövünk még?
Bővebb infó a weboldalukon