Amikor a gyereked négykézláb mászik be a terembe.
Amikor üvölt a plázában.
Amikor az autóban sír, mert nincs nálam pogácsa vagy perec. 🥨
Lehet, hogy közben feszült vagyok, néha mérges is. És sokszor tehetetlen.
De szeretem.
Azt hiszem… te is így vagy ezzel. 🤝
A kérdés csak az: ő ezt érzi is?
Mert nem elég, hogy én érzem, meg is kell tudnom mutatni neki. Mert ami nekem evidens, neki nem feltétlenül.
Sokszor hisszük, hogy a „jó szülő” egyenlő a végtelen türelemmel.
De az igazság az, hogy:
✨ Nem attól vagy jó szülő, hogy sosem fáradsz el, hanem attól, hogy akkor is szereted, amikor a legnehezebb.
✨ Valamint attól, hogy ezt ő is meg tudja élni.
Amikor látod a gyerekeden a feszült vállakat, a látszólag semmin elpattanó dühöt, vagy azt a mély fáradtságot, amivel még ő sem tud mit kezdeni. Amikor a gyerekünk bizonytalan vagy dühös, nem „rosszalkodik”, hanem segítségre van szüksége.
A különbség aközött, hogy elmélyítjük a szakadékot egy „Hagyd már abba!” mondattal, vagy hidat építünk…a mi reakciónkban rejlik.
Elmondom példákkal, jó?
Így érzi magát, ha magára marad az érzelmi viharban: elszigeteltnek, ijedtnek és még dühösebbnek. A büntetés ilyenkor csak olaj a tűzre.
És így érzi magát, ha jól kezeljük a helyzetet: biztonságban, szeretve.
Amikor leguggolsz hozzá, és annyit mondasz:
„Látom, hogy most nehéz neked. Itt vagyok”, vagy
„Nem tetszik a viselkedésed, de nagyon szeretlek” ,
„Dühös vagyok rád, amiért így viselkedsz, de ugyanúgy szeretlek.”
az idegrendszere megnyugszik. Te és a reakciód az ő vagy a biztonsága.
Ne feledd: a te nyugalmad az ő tanítómestere.
Nektek mi a „titkos fegyveretek” a nehéz pillanatokra? Írjátok meg kommentben!
Ha tetszett a cikk, hasonló gondolatokért látogass el a Hol lakik a boldogság facebook oldalára is! 😊
Linda
Mühl-Kovács Linda
anya, és a „Hol lakik a boldogság?” könyv és módszertan megalkotója