„Menj nyugodtan jógázni, anya, szerintem te fiatal vagy!” 🧘♀️💛
Van egy pillanat a kisgyerekek életében, amikor megértik, hogy az idő múlik, az emberek öregszenek, és megrémíti őket a gondolat, hogy a szüleik sem maradnak örökké pontosan olyanok, mint most.
Amikor a gyerekemnél is eljött ez a korszak, és láttam rajta a szorongást az öregedés gondolatától, bevetettem egy kis játékos önnyugtatást.
Minden este, mielőtt leültem a szőnyegre matatni és jógázni, elmondtam neki félkomolyan, félviccesen:
„Tudod, kicsim, azért jógázom minden este lefekvéskor, mert ez segít nekem fiatalnak maradni!”
Ő ezt meghallgatta, elkönyvelte, én meg azt hittem, ennyiben maradt a dolog.
Aztán egy nap, amikor épp a napindító vagy esti teendők között futkostam, odajött hozzám, rám nézett azzal a tiszta gyermeki tekintetével, és teljesen komolyan azt mondta:
„Anya, menj nyugodtan jógázni, de szerintem te fiatal vagy, én fiatalnak látlak. Jógázz, ha az jó neked!”
Akkor ott elállt a lélegzetem, és hirtelen nem tudtam, hogy nevessek vagy megöleljem és elsírjam magam.
Miért elképesztő ez a gyermeki válasz?
- Mert mi, felnőttek a tükörben ráncokat, fáradtságot és az idő nyomait keresem. De a gyerekünk nem a külső jegyeket nézi: ő a jelenlétünket, a melegségünket és a szeretetünket látja. Az ő szemében mi örökké a „fiatal” szülők maradunk.
- Amikor azt mondta: „Jógázz, ha az jó neked”, hirtelen megfordult a szerep. Megmutatta, hogy észrevette az én törekvésemet, és engedélyt, támogatást adott arra, hogy tegyek magamért valamit, ami nekem jó.
- A gyerekeknek nem tökéletes, örökifjú szülőkre van szükségük, hanem olyan szülőre, aki vigyáz magára, és akit jókedvűnek, kiegyensúlyozottnak látnak.
A szülői „én-idő” nem bűntudat, hanem minta
Sokszor érzünk bűntudatot szülőként, amikor elvonulunk jógázni, olvasni, tornázni vagy csak 15 percre megállni. Azt hisszük, elveszünk tőlük valamit.
Pedig ez a kis történet is bizonyítja: a gyerekek pontosan értik. Ha azt látják tőlünk, hogy törődünk a saját testünkkel és lelkünkkel, azzal nemcsak magunkat töltjük fel, hanem nekik is mintát adunk az öngondoskodásról.
És ha legközelebb felmerül bennük az idő múlásától való félelem, emlékezzünk erre: ők nem a ráncainkat számlálják. Ők csak azt akarják látni, hogy jól vagyunk, jelen vagyunk, és szívből öleljük őket. 💛
Mühl-Kovács Linda
A Hol lakik a boldogság? könyv szerzője és a HappiNest módszer megalkotója
( happinest.club, https://www.facebook.com/HappiNest.club )