Gyermekpszichológusként gyakran kérem a szülőket arra, hogy jellemezzék gyermeküket. Néhány jellemzésből szemezgetek most.
Annamari, 5 éves: tűzről pattant, bátor, beleáll bármilyen konfliktusba, határozott, vállalja a véleményét, eszes, szereti az állatokat, nagyon ragaszkodó tud lenni
Ármin, 8 éves: szenzitív, kissé álmodozó, nem szereti a változásokat, ami érdekli, azzal órákat képes molyolni, nagyon szeretne jól teljesíteni, szinte maximalista bizonyos dolgokban
Gréti, 6 éves: érzékeny, nagyon bújós, tud hízelegni, eléri, amit akar, nagyon barátságos, szeretik az ovistársai, nyílt, közlékeny, társaságban hamar feloldódik, szeret szerepelni
Zalán, 4 éves: vehemens gyerek, nagyon mozgékony, jó a humora, jó evő, nem válogatós, minden érdekli, legszívesebben egész nap a kertben lenne, futva közlekedik, csak a mesenézés köti le, de azt nem engedjük túl sokat neki
Bianka, 13 éves: kitartó, szorgalmas, van határozott véleménye, néha szemtelen, tudja mit akar
Ferkó, 16: introvertált típus, okos, visszahúzódó, szereti a számítógépes játékokat, tisztelettudó, értelmes
Lola, 10 éves: állatbolond, imád lovagolni, szépen rajzol, jár énekkarba, az a típus, akit mindenki kedvel, nagyon szép kislány
Dominik, 12 éves: kreatív, szeret barkácsolni, kicsit szétszórt, de nagyon jószívű, testvéreivel szépen játszik, jók az antennái-megérzi az ember lelkiállapotát
Végtelenségig lehetne folytatni a sort. Csupa egyéniség, csupa színes jellem, hús-vér ember. Bátor, kitartó, kreatív, megbízható, hűséges, igazmondó. Csupa olyan jellemvonás, amelyet bármelyik felnőtt is megirigyelhetne. Kis kezdemények, magok, akiknek a személyiségének az alapjai már most látszódik ovis-kisiskolás-serdülő korban. Azonban vigyázat! Ezek a gyerekek még nagyon sérülékenyek, sok múlik a környezet visszajelzésein, ahogy mások őket látják: visszahat rájuk.
Vajon van arra mód, hogy ezeket az értékeket megmutassa egy gyermek, ha iskolás lesz? Nem fogják-e a mozgékony gyereket rossznak, a kreativat szabályszegőnek, a szerepelni vágyót feltűnési viszketegségben szenvedőnek bélyegezni? Ebben csak reménykedhetünk. A gondos tanító és iskolaválasztással remélheti a szülő, hogy mindazt a sok szépet és jót, amit ő lát a csemetéjében, majd az iskolában is észreveszik, és értékelni fogják. Az meg a tanítókon múlik, hogy a technika, ének, matek, vagy éppen magatartásjegybe hogyan lehet besűríteni, ’értékelni’ egy kisgyerek ártatlanságát, lelkesedését, egyediségét, úgy, hogy a tanuláshoz való kedve megmaradjon.
Annamari, Ármin, Gréti, Zalán és a többiek, szurkolok nektek, hogy az iskolában ugyanolyan szerető szemmel tekintsenek majd rátok, mint, ahogy a szüleitek teszik, hogy mindenkor úgy érezhessétek, szeretetre méltóak, értékesek vagytok!
(A cikkben szereplő gyerekek neveit a felismerhetőség elkerülése érdekében megváltoztattuk.)