A baba születésével minden emberi kapcsolat megváltozik. Máshogy látod saját magadat, másmilyen szerepet vesz fel a párod, a család hozzáállása is másmilyen lesz, és ebből a törvényszerű változásból a barátok sem maradhatnak ki. Saját tapasztalat alapján mondom, hogy néhány, gyengébb alapokon nyugvó barátság simán elvérzik már az első pár hónapban, néhány a további években, és az igazán erős kapcsolatok sem lesznek olyanok, mint a gyerkőc előtt. Átalakulnak, jobb esetben mélyebbé válnak, új szempontok szerint rendeződnek csoportokba.
És hogy melyek ezek az új kategóriák? Összeszedtem őket, a teljesség igénye nélkül.
1. A tanító
Ha szerencséd van, mint ahogyan nekem, akkor a legjobb barátnőd hamarabb lesz anya, mint te. Ha még ennél is nagyobb mázlista vagy, ugyanazokat a nevelési elveket valljátok. Vagy csak neked simán fogalmad nincs a dolgokról, és hagyod, hogy ez a barátnő átadja minden tapasztalatát. Ő a legnagyobb bizalmasod, benne vakon bízol, érte tűzbe tennéd a kezed, nincs okod tehát megkérdőjelezni, hogy igaza van-e vagy sem. Nekem óriási mázlim volt: amikor terhes lettem, a legjobb barátnőm egyetlen dolgot tanácsolt. Hogy informálódjak, tájékozódjak, és megalapozott döntéseket hozzak. Természetesen hamar rájöttem, hogy ő már végigjárta ezt az utat előttem, ergo elég csak rá hallgatnom. Így lett a hordozás az életünk része, így sikerült megbirkózni a szoptatás nehézségeivel, így mindenevő a kisfiam a BLW-nek köszönhetően. Én meg magabiztos nő, mert enyém az, ami a mai világban, elsőgyerekes anyukaként bizony ritka kincs: életem egyik legfontosabb személyének támogatása. Így minden sokkal könnyebb!
2. A tanítvány
Csodálatos dolog, ha az előző pontban leírt támasz te lehetsz. Én tényleg baromi szerencsés vagyok, a másik legjobb barátnőm kislánya három hónappal érkezett később, mint az én kisfiam. Mindenben engem kérdezett, és a legtöbbször meg is fogadta a saját tapasztalatokon alapuló tanácsaimat. Büszke vagyok rá, hogy az az ember lehettem, akire számíthatott akár hajnal három órakor is (egyikünk babája sem aludt hónapokon keresztül), és fantasztikus érzés, hogy tőlem “tanult” olyan dolgokat, amik hozzájárultak ahhoz, hogy irigylésre méltó anyukája legyen a tündéri kislányának.
Elmélyítette a barátságunkat az az első pár, közösen átszerencsétlenkedett hónap. Az meg csak hab a tortán, hogy a gyerekeink egyidősek, nincs gond a közös programokkal.
3. A bíráló
Neki már van gyermeke. Néha több is. Szerinte a válaszkész nevelés egy úri hóbort, és csakis a te hibád, hogy hulla fáradt vagy a nemalvó babád mellett. Örökre elrontottad, hogy a gyerekeddel alszol, és meg is érdemled, mert nem hallgattál az ő tanácsaira, miszerint hagyd sírni, majd megtanulja. Ő az, akinek hiába próbálsz érvelni, egyszerűen becsukja minden fülét, és nem hajlandó meghallani a kutatásokon alapuló tényeket. Mit lehet vele kezdeni (ha egyáltalán szeretnéd, hogy továbbra is az életed része legyen)? Megkérheted, hogy ha nem is akarja megérteni, mit miért csinálsz, legalább tartsa tiszteletben. Kínos, kellemetlen csendek fogják jellemezni a találkozásaitokat, de ha igazán számítotok egymásnak, nem átvészelhetetlen ez a probléma.
4. Aki azt hiszi, hogy te bírálod őt
Nagy vidámsággal nevelgeti a saját gyermekét, mindenben a védőnőjére és az anyukájára hallgat, amivel nincs is semmi baj, csak ők nem úgy csinálják, ahogy te. “Boldog anya, boldog baba” felkiáltással a lehető leghamarabb leválasztja a kicsit, hogy mással is ellegyen, büszke arra, hogy a gyerkőc a bébiszitterrel is fél perc alatt elalszik már három hónapos korában. Ha Téged hordozni lát, nem bírja ki, hogy megtartsa magának a véleményét. Ő “nem tudott szoptatni”, hiába adtad a kezébe a szoptatási tanácsadó számát. Amikor BLW-zni kezdesz a babával, a szemét forgatja, hogy neked miért nem jó a pürés hozzátáplálás, hiszen mindenki így csinálta régen is.
Miközben te egy árva szót nem szólsz. Meggyőződésem, hogy ezek a barátok önbizalomhiány miatt nem mernek az ösztöneikre hallgatni, és ha te azt teszed, akkor inkább támadnak, mert változtatni nem mernek. Nehéz velük, de ne hagyd, hogy elbizonytalanítsanak.
5. Akinek fogalma sincsen, hogy milyen gyerekkel élni
Nem, ez a kategória nem a gyermektelen barátokról szól. Hanem azokról, aki az empátia teljes hiányában azt hiszik, hogy semmi sem változott azzal, hogy neked babád született.
Ő az, akivel nagy nehezen megbeszéled a találkozót, és az utolsó pillanatban lemondja, vagy két órával később ér oda, akkor, amikor neked már fürdetni kell. És nem érti, hogy miért fészkelődsz kellemetlenül, mert neked két órával ezelőtt lett volna jó. Ők is hamar eltűnnek az úton, de azért van remény, hogy időben észreveszik, hogy ha tetszik, ha nem, itt bizony alkalmazkodás szükséges. Mindkét fél részéről.
6. Akinek még nincsen, de jófej
Szerencsére ilyen is akad azért jónéhány. Alkalmazkodik, mert fontos vagy neki. Lehet, hogy nem örül, hogy minden egyes alkalommal úgy találkoztok, hogy a baba rajtad lóg vagy utána rohangálsz, de megérti, hogy most ilyen életszakaszban vagy, és türelmesen várja, hogy végre újra nyugodtan kávézhassatok. Lehet, hogy titokban a háta közepére kíván gyerekestül, mindenestül, de hallgat, nem szól be, tiszteletben tart. Nagy kincs az ilyen barát, ő a kapocs a felnőtt világ és a gyerekes lét között.
Nehéz megtalálni önmagunkat a szülőség aknamezején. Nagy pofára esések várnak, olyan felismerések, amikre soha nem számítottál. Összezavarodsz, sokszor megoldások után kapkodsz, kételkedsz a saját kompetenciádban. Ezt az utat mindenki végigjárja, aki gyereket nevel. Nem lehet elbújni előle, végig kell csinálni. De minden sokkal könnyebb egy támogató környezetben, amiben a barátoknak kulcsszerepük van. Én az anyaságom 20 hónapjában megtanultam, hogy ami nem megy, azt elengedem, ami viszont igenis működik, ahhoz foggal körömmel ragaszkodom, mert ha van kivel megosztani a kétségeket, az örömöt, a nevetést, az élet sokkal szebb.