Télapó itt van, hó a subája… bizony-bizony, mindjárt itt van az évnek az a szaka, amikor gyakrabban találkozunk a futárral, mint a férjünkkel. Rendelünk dekorációt, élelmiszert, pelenkát, alapanyagot a bejglihez, sütikiszúrót is, persze, mert a tavalyi helyett szeretnénk újat, aztán jönnek még az ajándékok, esetleg ruhák, díszvilágítás, növények, ésatöbbi ésatöbbi. És persze mindig akkor jön a futár, amikor a legkisebb épp elaludt…
… vagy még pizsamában flangálunk, esetleg vöröslő fejjel épp az edzésünk közepén tartunk. Olykor előfordul az is, hogy tetőtől talpig lisztesen nyitunk ajtót.
(Ha azon szerencsések közé tartozol, akinek nem kell elhagynia a lakást egy csomag átvételéhez, akkor ne is olvass tovább, ez itt a vidéki, kertes házas anyukák siráma lesz.)
Szóval maradjunk az első pontnál: a (kertes házas) kisbabások és kisgyerekesek rémálmánál, amikor akkor csönget a futár, amikor a gyerek éppen ALSZIK! Vagy mindjárt elalszik. Esetleg pont most ébredt, és baromi nyűgös. De nincs mese, menni kell. Na de mit kezdjünk olyankor a gyerekkel?
- Ha alszik, akkor én mindig kislisszolok, és fohászkodom az égiekhez, hogy ne abban a 4-5 percben keljen fel, amíg felöltözöm, kimegyek, aláírok és bejövök. Nehezített pálya, hogy ha a kutya megneszeli a futár közelségét, éktelen ugatásba kezd, így meredeken megnő az esélye annak, hogy a futár akkor jön, amikor…
- …a gyerek éppen felkelt, és sakál módjára üvölt. Nem tudom a tiétek hogy van vele, a 8 hónapos lányom épp szeparációs szorong, így ha nem lát, akkor az azt jelenti, hogy elpusztultam, vagy hátra sem nézve egy életre elhagytam, és hiába kiabálok, a kis agyával még nem fogja föl, hogy az is én vagyok, így kénytelen vagyok a látómezejébe ügyetlenkedni öltözés közben, és ezerrel kitalálni, hogy most mi a fészkes fenét csináljak. Ilyenkor általában
- belehajítom a babakocsiba, alul felül kibélelem, mert már hideg van. Ha esik is, akkor rádobom a nejlont is, és már tolom is kifelé, mert a futár ideje az kérem szent, neki időre kell mennie, én meg úgyis ráérek (mondjuk telefonált volna 5 perccel korábban.. (ja, most látom, hogy hívott, csak nem hallottam, mert épp porszívóztam. Upsz)).
- A gyereket becsavarom egy jó meleg plédbe (a fejét is, igen) és annyi. Ma például a kettő kombinációját vetettem be. Az úgy volt, hogy épp térdig érő víz gyűlt össze az udvaron, ezért csak a bejárati ajtó elé toltam ki a babakocsit, de mivel nem látott életem második értelme, ugyanúgy bőgni kezdett, így muszáj volt kiszedni és bebugyolálni. Hát ilyen is van. Ezt esőben, hóban és fagyban is ugyanígy szoktam elvégezni egyébként, eddig kiváló sikerrel. De a nagy hidegek még csak ezután jönnek, szerencsére jó vastag plédjeink vannak itthon.
És ami szinte soha nincs, vagy csak nagyon ritkán, az az a csodálatos eset, amikor a kis csöppség ébren van és eszményien játszik a játszószőnyegén, boldogan rágcsálja a saját kis játékait (véletlenül se egy kábelt, vagy a legmocskosabb papucsot a lakásban), és észre sem veszi, hogy anyu kitette a lábát a távoli küszöbön túlra.
Azért ilyen is szokott lenni, gyorsan benyomom a zenélő játék leghosszabb trackjét, és már húzok is kifelé, akár pólóban is, hogy mielőbb végezzek az adminisztrációval, és visszamenjek a lakásba. És várjam a következő futárt. ( Ma hárman is jöttek például)
Szerencsére egész évben szépen jattoltam, így sokszor segítenek a nagyobb dobozokkal, vagy egész a bejárati ajtóig is hajlandóak elhozni a cuccot, sőt, ha ki van fizetve a csomag, akkor akár le is teszik a kapu elé/mögé/alá/fölé, és ágyesz-bugyesz. Már ott sincsenek. Én az összes futáromat szeretem amúgy, mindegyik nagyon kedves (tudjátok, a jatt), így bízom benne, hogy az év legkeményebb időszakát is sikeresen csináljuk majd végig.
És ti mit rendeltek decemberre?