Nem vagyok a más népektől adaptált jeles napok őszinte rajongója, de ahogy telnek az évek, egyre jobban elfogadom, hogy beépülnek a szokásaink közé. Valentin napon romantikus vacsorázni remek alkalom arra, hogy a mindennapok rohanásában megálljunk egy picit, és a párunkkal töltsünk néhány kellemes órát. Az Apák napját ugyanolyan fontosnak tartom, mint május első vasárnapját, Halloween pedig kisgyerekes szülőként idén már hatalmas buli volt.
Egy- viszonylag új- jeles nappal azonban nem tudok (és nem is akarok) megbarátkozni:
mi értelme van a Black Friday-nek nálunk, Európában?!
A www.blackfriday.hu (mert weboldala is van!) elmeséli az amerikai szokás eredetét. Az Amerikai Egyesült Államokban november utolsó csütörtökje a Hálaadás ünnepe. Mivel náluk majdnem akkora hagyománya és jelentősége van, mint a Karácsonynak, az emberek hazautaznak a családjaikhoz, és együtt töltenek néhány napot. A péntek hivatalosan nem munkaszüneti nap, de az emberek nagy része kiveszi szabadnapnak. És nekiindul pénzt szórni…
“1975-től a Black Friday kifejezés … is egyre elterjedtebbé vált, de már nem a hatalmas autós és gyalogos forgalmat jellemezték vele, hanem sokkal inkább az ezzel járó töméntelen mennyiségű vásárlást, és azt, hogy ebből kifolyólag a kereskedők ezen a napon kezdenek el az adott évben profitot termelni. A boltokban az évek folyamán megszokottá vált a normális nyitvatartási időn túli nyitvatartás, sokan már a kora reggeli óráktól késő estig várták a vásárlókat. Az utóbbi években már az is teljesen megszokott, ha a nap 24 órájában nyitva tartanak a boltok, és sokan olyan mértékű kedvezményekkel várták a vásárlókat hogy nyitás előtt, és gyakorlatilag a nyitvatartás alatt folyamatosan hosszú tömött sorokban álltak a vásárlók a bolt bejárata és a kassza előtt. A legnépszerűbb árucikkek a játékok és az elektronikai cikkek, így a legnagyobb kedvezményeket is ezeknél a kategóriáknál adják.”
Kereskedőfeleség vagyok, első kézből kapom hát az hiteles információt: nem tudom, az USA-ban hogyan működik, de Európában a Black Friday tulajdonképpen a karácsonyi akciók előrehozatala. Semmi extra nincsen benne, hiszen nem a januári leárazásokkal kíván vetekedni. Csupán annyi, hogy december első hete helyett már néhány nappal korábban elindul a hisztéria- egy napba sűrítve…
Az igazán profi Black Friday utálók állítják, hogy a boltok ilyenkor néhány nappal korábban felárazzák az árukészletet, hogy aztán a nagy napon hatalmas “akciókkal” csábíthassák a vevőket, akik mint cápák a vérszagra vetődnek a 15%-os kedvezményre. Elárulom, hogy a törvény bünteti az ilyenfajta mutyizást, és a kereskedők nagyrésze nem is meri megkockáztatni a bírságot. Hiszen tudják nagyon jól, hogy nagy valószínűséggel ugyanúgy el fog fogyni az áru, hiszen Karácsony előtt mindenki őrült költekezésbe kezd. Persze ez sajnos nem jelenti azt, hogy senki nem él vissza ezzel az egyébként igen primitív módszerrel.
Ettől függetlenül évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend ez a (számomra abszurd) nap.
A nap, ahol hetekkel korábban elkezdődik a karácsonyi rongyrázás.
Igyekszem tudatosan élni az életemet és a férjemmel abszolút egyetértésben tudatosságra nevelni a kétéves kisfiunkat is. Ez nemcsak a szelektív hulladékgyűjtésben és a környezetvédelemben nyilvánul meg nálunk, hanem a fogyasztói szokásainkat is próbáljuk a lehető legjobban kordában tartani. Nincs tele a szekrényünk fast fashion ruhákkal, újrahasznosítunk, ahol csak tudunk, és nem egyszerhasználatos dolgaink vannak. Messze vagyunk még az igazán helyes úttól, de megteszünk minden tőlünk telhetőt.
Őszinte leszek, és töredelmesen bevallom: van egy gyenge pontom. Nagyon nehéz nem mindent megvenni a fiacskámnak… Nekem egyszerű gyermekkorom volt, tudom, milyen egy-egy játékra vagy új cipőre vágyakozni heteken, hónapokon vagy akár éveken keresztül. Nehéz ezt elfelejteni úgy, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy -természetesen az észszerűség keretei között- gyakorlatilag minden vágyott ruhát, játékot, fejlesztőeszközt és könyvet megvásárolhatok a gyerekemnek. A férjem mindig segít felnyitni a szemem, és emlékeztet arra a mondatra, amit én mondtam neki még évekkel ezelőtt: kislányként nem volt meg mindenem, de mégis megvolt minden, ami egy csodálatos gyerekkorhoz kellhet. És nincs is másra szükség. Se a fiam gyerekkorához, se az életünkhöz úgy általában.
Éppen ezért nem értem, miért kezdenek rengetegen esztelen pénzszórásba, vesznek fel hitelt, hogy “méltóan” ünnepelhessék a Karácsonyt. Ha van meleg étel, tető a fejünk fölött, szeretet és összetartás, miért kell kötelezően százezreket elverni ajándékokra?
Igen, ez a szokás. És csúnyán jön ki, ha nem ajándékozunk Pista bácsinak meg Marika néninek, ha ők évek óta meglepnek bennünket egy-egy új sállal vagy zoknival. De tényleg nem lehet ennek más irányt szabni?
Miért karácsonykor kell új plazmatévé, tizennyolcadik fölösleges fröccsöntött műanyag kisautó és baba, Swarowsky fülbevaló és ötvenezres parfüm?
Persze mindenkinek szíve joga, nem akarok én papolni senkinek. Soha nem fogom megérteni a kényszerajándékokat, amiken látszik, hogy semmi köze az önzetlen, odafigyelő örömszerzéshez. Nem tudom felfogni, miért nem lehet megkérdezni előre vagy összefogni a többi családtaggal, hogy ne fölösleges kacatokkal árasszuk el egymást.
Ahogyan azt sem tudom felfogni, hogy miért áll be november utolsó péntekjén harminchatodikként egy sorba, ahol olyan dolgot vehet, ami egyébként egész évben elérhető- nagy valószínűséggel ugyanazon az áron.
Nem értem a kuponos napok létjogosultságát sem. Marketing szempontból nyilván van logika benne, de vevőként nem látom azt az óriási spórolási lehetőséget, amiért megéri egymást letaposva nyomorogni a tömegben. Tényleg nem lehet máskor kedvezményesen hozzájutni a vágyott termékekhez? Tényleg nem akciós máskor a szemránckrém, a mosópor, a téli bakancs, a bőröndszett, a babaház vagy az új telefonmodell?
Olyan ez, mint a szemét műsorok a tévében: Győzike show, Big Brother 12, Való Világ 16- igény van rájuk. Valahogy a lakosság fele félmosollyal, szégyenkezve vallja be, de mégis nézi minden este. És így van ez a Black Friday-jal is: vásárolunk, mert ez a nap a vásárlásról szól. Mert mindenki ezt csinálja, és mert ekkor vannak nagy akciók amikkel hozzájuthatunk azokhoz a dolgokhoz, amikre valójában lehet, hogy semmi szükségünk nincsen.
És nincs is ezzel semmi baj, felnőtt emberek vagyunk, jogunk van dönteni arról, hogy mikor és mire költjük a pénzünket…egészen addig, amíg szülőkké nem válunk. Mert onnantól kezdve bizony minták leszünk, ha tetszik, ha nem. A gyerekeink akarva akaratlanul azt tanulják, amit tőlünk látnak. Ha nekik a kezdetektől az a normális, hogy a Black Friday-en tömegnyomorban vásárolnak anyával és apával, akkor nagy valószínűséggel ez fog beépülni az életükbe. És már kezdődik is az a bizonyos soha véget nem érő ördögi kör…