Azt veszem észre lassan az egész napunk egy nagy alkudozás, a nagybani piac hozzánk képest kutyafüle. De most tényleg. És amennyire fel sem tűnt az elején, most annál jobban beleszőtte magát a mindennapokba. Meguntam. Nálatok is van ilyen? Ti hogy oldjátok meg? Lendvai Szilvia írása a nagy alkukról “kisemberekkel”.
Vannak bizonyos szavak, melyektől mostanában kiver a víz. Íme néhány a teljesség igénye nélkül:
-Anyaaa, nézhetek MÉG EGY mesét? CSAK egyet, tényleg csak egyet! Ez lesz az UTOLSÓ.
-Fiúk gyertek vacsorázni!
-…/semmi válasz/
-Dunda, Öcsi gyertek, kész a vacsora!
-MINDJÁRT megyünk, CSAK ezt a tornyot még be kell fejezni.
-Anyaaa, CSAK egy percet még játszhatunk?
-Anyaaa, maradhatunk a kádban CSAK amíg lemegy az összes víz?
-Anyaa, bemehetünk a játékboltba? CSAK nézelődni nem veszünk semmit.
-Rendben, de csak 5 percet, sietnünk kell.
-Legyen 6.
És még sorolhatnám. Igen, így élünk mi. És igen ez csak Anyával azaz velem történik meg. Apával sosem. Pedig egyáltalán nem szigorú, mégis nálam sokkal következetesebb. Erre születni kell, vagy lehet ezt tanulni?
A gyerekek állandóan feszegetik a határokat és nekünk meg kell tanulni kompromisszumot kötni, nem vitatkozni vagy teljesen ellágyulni.
De hogy lehet “nem”-et mondani, ezeknek a cuki ragyogó szempároknak, édes kis pofikáknak? Annyira aranyosak, és néha teljesen együttérzek velük, hogy igenis rossz félbehagyni a toronyépítést, megértem hogy szeretnének még egy, vagy még száz mesét nézni vagy órákig a játékboltban bolyongani.
Mondok ám azért én is “nem”-et, sokszor kiborulnak, hisztiznek, de van hogy megértik.
Olyan jó lenne, ha lehetnének kivételes
alkalmak, de valahogy úgy érzem ha csak egyszer- egyszer engedek, máris megérzik a gyengeséget, utána már mindig próbálkoznak az alkudozással.
Mára odáig jutottunk, hogy nincs is olyan téma, ami ne fulladna végtelen alkuba. Ilyen az öltözködés, evés, játszóterezés, meseolvasás, mesenézés…egyszóval minden.
Néha bizony elég frusztráló egy ilyen kis aprócska kofával az élet, de ahogy kutatások is bizonyítják ezekből az élethelyzetekből fejlődnek, ismerik meg hogyan kell ész érvekkel tárgyalni és esetenként bizony megalkudni.
Dóri, mondta hogy írjak még példákat. Na, jó még egy UTOLSÓt:)
Ti hogy csináljátok? Ti sem tudtok “nem”-et mondani?