Én, két nappal ezelőtt: a hajam elég furcsán áll, mert csak félig tudtam megszárítani. Egy olyan póló van rajtam, amin babaétel folt van – ki tudja, mióta. Este 8 van, és most jövök rá, hogy reggeli óta semmit nem ettem. Mi volt a reggelim? Kávé.
Úgyhogy most hatalmas kanállal lapátolom be a makarónit egyenesen a fazékból, mert így még legalább van lehetőségem úgy megenni, hogy meleg. A gyermekem egy órája üvölt, ilyenkor mindig ezt csinálja, ez az az óra a napban, amikor üvölt. Úgyhogy a csípőmön ringatom, miközben próbálok némi ételt magamhoz venni. Kicsit gügyögök is neki, ami, lássuk be, gusztustalan dolgokat eredményez, mivel tele a szám.
Amit nem látsz a képen, az az ovisom, aki a szobájában toporzékol, mert épp megmondtam neki, hogy nem alhat abban a ruhában, ami holnap az ovis fotózáson lesz rajta.
Amit szintén nem látsz, az a hatalmas adag ruha az ágyamon, ami még elpakolásra vár.
És amit még nem látsz, azok az elmosogatásra váró ételhordó dobozok, amik délután óta rám várnak a konyhapulton.
Nincs a képen az sem, amivel a kutyám még reggel ajándékozott meg: úgy döntött, márpedig ő a bejárati ajtó innenső oldalán pisil, a szőnyegre. Még ott van a szőnyegen.
Én látszódok a képen, de az nem látszik, hogy éppen készül kitörni belőlem a pánikroham, amiért fáradt vagyok, már nem bírom tovább, és nem bírok megbirkózni még a mai este folyamán a fent említettekkel.
Nem látszanak a képen az éjjeli szekrényen sorakozó könyveim, amiket nem olyan régen rendeltem. Vagy hát, a legfrissebbet nem olyan régen, a legalsót már elég régen. Még egyik se volt kinyitva, mert ha lehetőségem van leülni olvasni, akkor inkább alszom.
És amit nem látsz, azok a könnyeim. A könnyek egy anyukától, aki úgy érzi, hogy elérte a túlterheltségnek azt a pontját, amikor már nem bírja. Egy anyukától, aki úgy érzi, nem tudja tejesíteni, amit láthatóan mindenki más tud. Egy anyukától, akinek nincs sem ötlete, sem ereje, hogyan nyugtassa le a gyerekeket.
Egy anyukától, akinek nagyon nagy szüksége lenne a tudatra, hogy mások is voltak ebben a helyzetben, mint ő, és kibírták, pedig nekik sem tűnt kibírhatónak.
Forrás: ScaryMommy