Gyerekként nagyon szerettem társasjátékozni, ezért alig vártam, hogy a kisfiaim abba a korba lépjenek, amikor ezzel is színesíthetjük közös időtöltéseinket.
A mindenki számára ideális társasjáték kiválasztása viszont feladja a leckét, ha a családban több, különböző korú gyerek van.
A legkisebb gyerek életkorához, képességeihez kell igazodnunk, hogy ne legyen hátrányban, de ezek a kicsiknek szánt játékok az idősebb gyerek(ek), illetve a szülők számára elég hamar unalmassá válhatnak, főleg, ha a kicsi állandóan „csak még egyet” játszana, minden egyes nap, ugyanazzal…
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a legfiatalabb játékos még nem feltétlenül érett arra, hogy jól viselje, ha nem ő nyer a játékban, így azt is figyelembe kell vennünk, hogy neki is lehessen sikerélménye, anélkül, hogy a többiek direkt nyerni hagynák.
Számunkra fontos, hogy ne csak az időt üssük el a játékkal, hanem indirekt módon valamilyen készségfejlesztő hatással is bírjon, akár a logikai gondolkodást, a kreativitást, a reflexeket, vagy a kézügyességet edzve.
Nálunk még az is szempont szokott lenni, hogy ne 2-3 óráig tartson egy-egy játékmenet, mert akkor biztos, hogy csak nagy ritkán, ünnepnapokon kerül elő.
A hétköznapok mókuskerekébe könnyen beilleszthető, rövidebb idő alatt is lejátszható társasokat jobban szeretjük, mert ezekkel akár minden egyes napunkba csempészhetünk némi közös időtöltést, feldobva a sötét téli esték egyhangúságát.
Ha mindez teljesül, már csak az a kívánságom, hogy (tekintettel az otthonunkban rohamosan elszaporodó játéktömegekre), egy praktikus, kis helyet foglaló, utazásokra is könnyedén magunkkal vihető készletet találjunk.
Összefoglalva, milyen is az ideális társasjáték – szerintem:
- a kicsiknek is könnyen érthető, megtanulható
- minden korosztály számára szórakoztató
- készségfejlesztő
- rövid idő alatt le-/végigjátszható
- kis helyigényű, hordozható
Ha azt gondolnátok, hogy ilyen játék nem létezik, örömmel osztom meg, hogy a Játéksziget oldalán megtaláltam a Delírium-ot. Nem valamiféle tudatmódosító szer okozta állapotra gondolok, hanem egy olyan társasjátékra, ami talán azért kapta ezt a nevet, mert tényleg kizökkent a mindennapi gondolkodásból.
A játék, ami akár egy zsebben is elfér, az alapos megfigyelésen és a gyors reagáláson alapul: dobókockákkal kell dobni, és a rajtuk látható szimbólumoknak megfelelő kézjelet mutatni, minél gyorsabban. Ráadásul van egy kiszámíthatatlan kocka is, ami mindent felülír…
A kicsik is gyorsan megtanulják a kockák jelentését, és bizony nem egyszer ránk vernek reakcióidőben. A játék nagyon szórakoztató, sokat nevetünk, mikor valaki belezavarodik a mutogatásba. Gyorsan végigjátszható, mivel 3 rontás, vagy leglassabb reagálás után az adott játékos kiesik. De nem akárhogy: egy lúzer pecsétet kap a kezére, amiből ha összegyűlik a 3, be kell fejeznie a játékot.
Ezt a szabályt, bevallom, átírtuk, mivel egyrészt a legkisebb nehezen viselte a lúzer megpecsételést, másrészt a gyerekeknek annyira tetszett a pecsét maga (ami egyébként egy kacsintó, nyelvkinyújtós smiley), hogy mi inkább a győztest díjazzuk vele. Így akinek leghamarabb összegyűlik a 3 pecsétje, az nyer.
De akár az eredeti szabály szerint, akár ezzel a változtatással, vagy csak tét nélkül, a játék öröméért is érdemes kipróbálni. Felnőtt fejjel is szórakoztató, és nekünk is jó gyakorlás, hogy a minél gyorsabb észlelésünket és reflexeinket eddzük, amire gyerekek mellett a mindennapjainkban nagy szükségünk van.
Pénztárcabarát ajándéknak, vagy utazós játéknak is ajánljuk!