Klímakatasztrófa van. Nem kell hozzá elolvasni a borzasztó híreket, miszerint 2 milliárd tonna jég olvadt el egyetlen nap alatt Grönlandon, hogy lakhatatlanná váltak India falvai a több napig tartó 50 fok fölötti hőségtől, hogy erdőtüzek pusztítanak, hogy több mázsa hal pusztult el a Holt-Tiszán, hogy PET-palackok milliói úsznak áradáskor folyóinkon futballpályányi szigeteket képezve.
Elég, ha kimész a napra délelőtt 11-kor. Ha mersz. Meddig bírod állni a nap perzselését? Érzed, ahogy ég a bőröd. Nem szinte, hanem kézzelfoghatóan FÁJ. Hamarosan mintha az égő bőr szaga is megcsapná az orrod. Árnyékot keresel, berohansz, próbálod figyelmen kívül hagyni, vagy elhessegeted a gondolatát, miszerint mikor süssön így a nap, ha nem nyáron. Nagyon rosszul teszed. Mert ez a te hibád is, és felelős vagy érte! Ahogy mindannyian!
Nem, senkinek nem esik jól szembenézni azzal, hogy eddig mindent baromi rosszul csinált. Tisztelet persze a kivételnek. Klímaválság van, új diagnózis is született: a klímaszorongás. Emberek ezrei járnak pszichiáterhez azért, hogy megbirkózzanak a gondolattal: talán még életünkben megszűnik a jelenleg ismert földi élet. Nem hangzik jól, ugye? 2050-re jósolják a jelenlegi civilizáció összeomlását. Háború lesz a vízért, élelemért, egymást érik majd a természeti katasztrófák, kihalnak a méhek és még több ezer más állatfaj, ami végül az emberi faj kihalásához is vezethet.
2050-ben a fiam 34 éves lesz. Akkor születhetne az unokám. Háborús övezetbe. És akkor majd a fiam rám emeli nyúzott és reménytelen tekintetét és azt kérdezi tőlem: Miért nem állítottátok meg, amíg még lehetett?
De pörgessük vissza az idő kerekét a mai napra. Még csak 2019 van. Van még 10 évünk, hogy megváltozzunk. De most igazából, nem csak látszólag, látszatrendeletekre, törvényekre, látszatmegoldásokra hivatkozva.
A szemetet már rég nem elég újrahasznosítani – annyi van, hogy nem is lehet! Egész egyszerűen meg kell szüntetni, de ha azt nem is, akkor minimalizálni kell a szemétkibocsájtásunkat. Fákat kell ültetnünk, takarékoskodni az energiával, élelmiszerrel, és akkor, csakis akkor lehet esélyünk arra, hogy megszülessenek az unokáink, dédunokáink.
ZERO WASTE?!
Biztosan te is ismered a nulla szeméttel járó életmód fogalmát. És biztosan téged is halálra rémít, ahogy engem is. Eleinte nem foglalkoztam a témával, mert úgy gondoltam nem fog menni, akkor meg inkább bele se fogok. Ennél nem is tévedhettem volna nagyobbat. Mert, ahogy már több helyen is láttam, nem az a fontos, hogy 100 ember tökéletesen elérje a szemét nélküli életmód megvalósítását, hanem az, hogy egy millió, vagy milliárd ember TÖREKEDJEN RÁ! Hazánkban, ahogy a Föld többi részén is, inkább a nők felelősek a háztartásért, bevásárlásért – ez most nagyobb hatalommal ruház fel Téged, mint gondolnád!
Képzeld el, hogy úgy döntesz, megpróbálod csökkenteni az általad termelt szemetet. Nem teszed nejlonzacskóba a banánt, amikor elveszed a pultról, hanem csak simán a kosaradba teszed. Ugyanígy az almát és a narancsot sem teszed zacskóba – ez máris három nejlonzacskó mínusz jelent. Megnézed az üdítőket a polcon, de inkább úgy döntesz, hogy visszaváltható üvegben vásárolsz egy kis jaffaszörpöt. Jól fog esni egy kis jéggel meg szódával. Mert azt is elhatározod, hogy inkább szódásszifont vásárolsz, vagy szódakészítő gépet. Azzal, hogy szörpöt vásároltál, legalább 20 PET-palackot spóroltál meg. Ha szódát készítesz ásványvíz helyett – megszámlálhatatlan mennyiségű PET-palackot NEM használtál. Aztán elérsz a piperecuccokhoz. Kifogyott a tusfürdőd, de inkább papírba csomagolt, természetes anyagokból készült szappant veszel, az elnyúzott fogkefék helyett pedig nem műanyagot, hanem bambuszt vásárolsz.
Egy ember spórolt 3 nejlonzacskót, legalább 50, de inkább 100 PET-palackot, 1 tusfürdős palackot és 2 műanyagfogkefét.
Szerény eredménynek tűnik. Most szorozd meg egymillióval. Egymilliárddal. Még mindig úgy gondolod, hogy semmit nem tehetünk?
Higgy magadban, ne hagyd, hogy eltántorítson a kezdeti tökéletlenség! Amikor megláttam azt a főcímet, ami szerint 2050-re annyi a civilizációnknak, a következő dolgokat tettem meg AZONNAL:
- az uzsonnámat uzsonnás dobozba csomagoltam folpack helyett
- a fejes saláták közül azt választottam, ami nincs nejlonba csomagolva és én sem vettem nejlonzacskót hozzá a boltban, ahogy a banánhoz sem
- csökkentettem a fiam számára vásárolt dobozos+szívószálas és műanyagpalackos üdítők számát
- cserébe vettem neki egy menő 3 decis kulacsot
- abbahagytam a papírtörlők használatát, van helyette törlőrongyom
- magamnak heti 1 db 1,5 literes üdítőt engedélyezek, és mindig viszek magammal vizet
- mindig van nálam műanyagdoboz, így abban tudok venni péksüteményt vagy akár darált húst is a hentesnél
- minden nap főzök magamnak, amit dobozban cipelek magammal a munkahelyemre
- rendeltem a családnak bambuszfogkefét
- a mosószereinket ökora cseréltem, a mosogató- és tisztítószereink eddig is azok voltak
Nem sok? Nem. Talán ki is nevetsz érte, de nem érdekel, mert én már tudom, hogy mit akarok: egyre kevesebb szemetet. Nem hiszem, hogy képes leszek elérni a 0 szemetet, de még csak most kezdtem, és nem fogom egyhamar feladni, mert jól tudom: a fiam jövője a tét, és a gyermekeinkért bármire képesek vagyunk.
UGYE?!