Quantcast
Kezdőlap Ti írtátok... Biciklizés kismamaként: felelőtlenség vagy egészségtudatosság?

Biciklizés kismamaként: felelőtlenség vagy egészségtudatosság?

Héda Veronika

A nők többsége azonnal leteszi a bringát, amint megtudja, hogy babát vár. Héda Veronika, a Gyerekekkel Csavargó bloggere megírta, neki miért fontos a napi szintű biciklizés pocakkal, még egy kétévest is szállítva.

Családi bringamánia

Szokás szerint biciklivel mentünk Nagytesóért a suliba. Elöl a kosárban a táskát vittem, telepakolva az uzsonnával, kulaccsal, nedves törlővel, homokozó játékokkal és még ezer apró dologgal, ami egy átlagos napsütéses délutánon kellhet. Hátul pedig Kistesót szállítottam: a bicikli az egyetlen közlekedési eszköz, amin jól érzi magát és nem kezdi el 10 perc után azt visítani, hogy „kiszáll!”.

Az iskolai tárolóból Nagytesó kihozta a saját biciklijét, amit hetedik szülinapjára kapott az apukájától. Azóta, ha az időjárás is engedi, azzal indulnak el otthonról reggelente; Férj is bringával jár dolgozni, ő a sulitól még fél órát teker az irodáig. Én pedig örülök, ha nekem is a napi testmozgáshoz tartozik a biciklizés. Bár a gyerekekkel legfeljebb a szomszédos kerületek játszótereire gurulunk át, mégis nagyságrendekkel jobban élvezem ezt a rövid tekerést a szabadban, mint a gyaloglást és a tömegközlekedést a babakocsival.

Kész életveszély?

Azon a tanév végi napon viszont már a suli felé éreztem, hogy valami nincs rendben a bringával. Ahogy hajtottam a pedált, mintha a kerék szokatlan súrlódását hallottam és éreztem volna, amit nem egyszerűen az alattunk elsuhanó beton okozott. A szokásosnál is lassabban és óvatosabban mentem, de sehogy sem tudtam rájönni, mi lehet a baj. A játszótéren munka után csatlakozott hozzánk Férj is, együtt cangáztunk hazafelé. A biciklik elpakolásánál ő vette észre, hogy hiányzik egy anyacsavar, ami a kereket rögzíti, és szólt, hogy többet így ne közlekedjek, mert nem biztonságos.

A következő utam a biciklit tolva a szervízhez vezetett. A lány, aki a pultnál fogadott, ránézett a bringámra, majd a pocakomra, és felháborodott hangon kérdezte: „Te így bicikliztél?! Ez életveszély! Azonnal szólok a szerelőnek.” Két perc múlva kijött a műhelyből a szerelő srác. A hasamra nézett, majd a kerékre, és megkérdezte: „Mozog?” Zavarba jöttem: „A kerék? Vagy a baba? Mindkettő…” Félig rosszallóan, félig nevetve válaszolt: „Azt látom, hogy a kerék mozog, és örülök, hogy a baba is! De mindkettőtöket veszélyezteted, ha egy instabil bringával jársz!” – „Igazából hátul is szállítok egy kétévest…” – vallottam be teljesen értelmetlenül, mert már így is megvolt rólam az egész bringaszervíz véleménye. Próbáltam még magyarázkodni, hogy nem sokat tekertem a lötyögő kerékkel, és kellett egy kis idő, míg a realizáltam, hogy valami nem oké. Egyébként menet közben az apró súrlódáson kívül (ahogy a kerék a sárhányóhoz időnként hozzáért) nem sokat érzékeltem az életveszélyből.

Kismama torna extrákkal

A szervíztől hazafelé végig azon gondolkodtam, vajon tényleg felelőtlen anya lennék-e, aki életveszélynek teszi ki a gyerekeit és saját magát Budapest utcáin nap mint nap. Az igaz, hogy a bicikli bármikor meghibásodhat, hiszen egy kilazuló anyacsavar vagy egy defekt is balesethez vezethet. Arról már nem is beszélve, hogy nagyvárosban közlekedve amúgy is érhetik kellemetlen meglepetések az embert (lásd nagy sebességgel kanyarodó autók), ami még gyalogosként is ránk tudja hozni a frászt, nemhogy biciklisként, gyereket szállítva. Hiába tekerünk lassan, óvatosan, bukósisakkal felszerelve, általában bicikliúton vagy járdán (amire meg a gyalogosok tudnak nagyon haragudni), esetleg kis forgalmú, csöndes mellékutcán, valljuk be: saját hibánkon kívül is bármi megtörténhet. Mindezeket végiggondolva nem csodálom, amikor a hathónapos pocakomat látva az ismerősök döbbenten kérdezik tőlem: „Te még mindig biciklizel?!”

A válaszom azonban továbbra is igen. Én még mindig, a fentiek tudatában is biciklizem. Kistesóval a pocakomban a 7. hónap végéig tekertem, és lehet, hogy most, a harmadik babával még tovább fogok. Egyszerűen csak azért, mert maga a mozgás nagyon jól esik. Az anya testi-lelki harmóniája pedig a babára is jó hatással van! Kistesó, és a nyári szünetben nonstop velünk lévő Nagytesó mellett viszont elég nehéz beiktatni a mindennapokba a rendszeres „edzést”: egyelőre a heti egy házon kívüli kismama jóga is komoly logisztikai szervezést igényel, a „napi 15 perc otthoni torna” pedig vagy sikerül, vagy nem. Játszótérre, barátokkal találkozni, gyerekprogramra vagy ügyintézni viszont mindennap megyünk – miért ne tehetnénk ezt két keréken, a levegőn, megspórolva a megállókban való uncsi várakozást és a járműveken való aszalódást? A biciklin kényelmesen ülve vidáman hajtjuk a pedált a magunk tempójában, közben élvezzük a szellőt, és nézzük a tájat, amin átsuhanunk. Semmi nyűglődés, hogy „mikor jön már a busz”, semmi hiszti a dugóban, hogy „mikor érünk már oda”, semmi kínoskodás a többi utazó előtt, hogy az én gyerekem már megint nem bír viselkedni a járművön. Csak a bicikli, a város, és mi, és nekünk ez pont elég.

Héda Veronika
Gyerekekkel Csavargó

Ez is tetszeni fog