Áprilisban írtam Nektek egy cikket arról, hogy hogyan igyekszem egyensúlyban, harmóniában és nyugalomban nevelgetni a kétéves kisfiamat. Már a születése előtt elkezdtem tudatosan informálódni a gyermeknevelés csínjáról-bínjáról, aztán persze a valóság átírt mindent. Nem olyan könnyű ez, mint amilyennek tűnik.
Néhány hónapos volt a fiam, amikor a legjobb barátnőmtől megkaptam Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvét, ami aztán gyökeresen átformálta a gyerekkorhoz való hozzáállásomat.
Az említett cikkben leírtam, hogy miről is szól pontosan ez a zseniális könyv, és elmeséltem, hogy elkezdtem Faragó Ági Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó online tanfolyamát.
Már több, mint egy hónapja véget ért a hét hetes kurzus, de mostanra jelenthetem ki biztosan, hogy rengeteg új dolgot tanultam, melyeket azóta is sikeresen alkalmazok az életünkben.
Nemrég értünk haza az éves nyaralásunkról, hárman mentünk: a férjem, az éppen a vakáció első napján szülinapját ünneplő kisfiunk és én. Három hétig élveztük a napsütést és egymás társaságát 24 órában.
Az intenzív nagydózisú együttélés és nem otthonlét persze nem volt zökkenőmentes, de a tanfolyamon tanultak sokat segítettek abban, hogy csodálatos nyaralást tudhatunk magunk mögött.
Mik azok, amiket a mindennapi életben tudatosan alkalmazok, és amiket a vakáció egyáltalán nem hétköznapi környezetében is sikerült betartani? Pontokba szedtem nektek a tapasztalataimat.
- Az első és legfontosabb – amit az nagyörlő fogak áttörése miatti lázas agyelborulások között sikerült tökéletesen elsajátítanom- az egy olyan gyakorlat, amit a tanfolyamon tanultam. Az egyébként pofonegyszerű, ámde tudatos gyakorlást igénylő technika segített abban, hogy túllendüljek azokon a helyzeteken, amiken a kurzus előtt még csak kiabálással tudtam. A fiam nagyon szenved a fogzással, egy-egy keményebb időszakban teljesen kifordul önmagából, és ez az őrület a “rémes kétéves” korszakkal párosítva igencsak megtépázza az idegeimet. Nem akarok kiabálós anya lenni, az erőszakot pedig mélyen elítélem, nekem még egy fenékrecsapás sem fér bele. Tudom, hogy nem szándékosan csinálja, és a segítségemre van szüksége ahhoz, hogy megtanulja kezelni az indulatait. Ehhez viszont nekem is kellett egy trükk, egy mentőöv, amit bármikor bevethetek, amikor szükségem van rá. Örömmel kijelentem, hogy működik a gyakorlatban is!
- Kettő könyvet, egy kedvenc plüssfigurát, egy doboz építőkockát, néhány homokozós játékot és a motorját vittünk. Huszonhárom napra. Tudjátok mit? Bőven elég volt. Nehéz elhinni, hogy ennyivel is beérheti egy ekkora gyerek, de nem hiányzott egyetlen más játék sem. Rengeteget sétáltunk, a napok nagy részét szabad levegőn töltöttük, az új környezetben volt felfedeznivaló bőven. Eszébe sem jutottak az otthon hagyott dolgok.
- Nem vagyunk nagy tévénézők. Se a férjem, sem én. A kisfiam egyáltalán nem néz meséket, zenét szoktunk hallgatni a tévéből, képek nélkül. Mivel nyaraltunk, néha reggelizés közben bekapcsoltunk egy-egy mesecsatornát főként a saját szórakozásunk miatt, de a fiunkat szerencsére nem kötötte le. Azért mondom, hogy szerencsére, mert kutatásokkal bizonyított tény, hogy egy ekkora gyereknek nincsen szüksége képernyőre, öt éves kor alatt egyáltalán nem ajánlott. A hétköznapokban igyekszünk maximálisan elkerülni azt, eddig sikerrel. Nem akarok túl radikális lenni, és igenis lesz nálunk is családi mozidélután, de amíg csak lehet, nem mozgóképezünk. A könyvnek és a tanfolyamnak hála sikerül ebben is következetesnek maradnom.
- A rítusok, szokások kulcsfontosságúak. Nemcsak a hétköznapokban segít, ha van egy bejáratott napirend- és itt most nem az órához igazodást értem. Hanem például evés előtt az asztal megterítése, kézmosás, vacsora után fürdés, fogmosás, mese és alvás. A nyaralás ingergazdag napjain jól esett a kapaszkodó a kisfiamnak is és nekünk is: tudtuk, hogy a nagy nyüzsgés után nyugalom következik. Az éjszakák ettől még nem voltak zökkenőmentesek, de segített a kiegyensúlyozottság fenntartásában.
- A ritmus szintén sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint azt gondolnánk. Nálunk a munkanapok “unalmasabbak”, kiszámíthatóak, de a hétvégéken szeretünk kirándulni vagy étteremben ebédelni. A vakáció alatt is igyekeztünk tartani egyfajta ritmust, a városnézős napok általában hétvégére estek, a hétköznapok pedig nagyjából ugyanúgy zajlottak: délelőtt séta, játék, bevásárlás, ha szükség volt rá, délután pedig homokozás és fürdés.
A címben azt írtam, megtaláltam a kulcsot. Hogy mihez? Egy kiegyensúlyozott, nyugodt, szeretetteljes gyermekkorhoz. Ahhoz, hogy a mai rohanó világban a kisfiamnak legyen ideje megélni ezeket az éveket. Emlékezni nyilván nem fog rájuk, de az alapok bizony nagyon fontosak. Fontosabbak, mint gondolnánk. Nem könnyű következetesnek lenni, és állandóan az ő érdekeit szem előtt tartani, főleg akkor nem, amikor ő még mondjuk alvás helyett menne, felfedezne, pörögne. De a könyvből és a tanfolyamon megtanultam, mit kell szem előtt tartanom.
Szívből ajánlom mindenkinek azt az egyedülálló szemléletmódot, melyet a könyv és a tanfolyam kínál. Segít abban, hogy valóban a gyermekeink igényeit követhessük, márpedig szülőként ez az, amire én a legjobban vágyok. Ugye ti is?