Az idei év az egész világot ledöntötte a lábáról- hogy stílszerű és talán kicsit morbid legyek. Elnézést az ironizálásért, de kínomban már csak nevetni próbálok ezen a hónapok óta tartó csatatéren. Könyörtelenül bekavart minden szinten és élethelyzetben: a munkában, a társas kapcsolatokban, a családokban- az élet minden egyes területén.
Én nem panaszkodhatok, hiszen igazából “csak” két, számomra fontos dologban lettem korlátozva:
- Idén nem jutottam el Magyarországra, nem ölelhettem az Anyukámat, a testvéreimet, az unokaöcséimet és a barátaimat.
- Nem vehettem részt életem első futóversenyén.
Október elején meséltem el itt, a Pöttyöslabdán a félmaratonom történetét. Tavaly, amikor célnak tűztem ki, nem egyedül gondoltam lefutni, hanem egy hatalmas versenyen befutófotóval, bulival, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
A COVID19 azonban sajnos jött, látott- és mindent letarolt. Nálunk, Spanyolországban egyetlen versenyt sem rendeztek március óta. Csak virtuális futások vannak, vagyis online nevezés, és egyedül futás. Eleinte még dühösen és szomorúan válogattam a különböző virtuális versenyek között, sokáig ellen is álltam, aztán viszont továbbgondoltam, és megláttam benne a lehetőséget. Úgy döntöttem, hogy ha már 2020 annyi mindent elvett tőlünk, kesergés helyett megpróbálom a jót keresni és folytatom azt, ami kikapcsol, ami feltölt, amit örömmel csinálok. Ha pedig jó ügyben segíthetek vele, az már csak hab a tortán.
A futás világa is gyorsan alkalmazkodott az “új normalitáshoz”. Én mondjuk eddig is Facebook Messengeren tartottam a kapcsolatot az edzőmmel (Makai Viki ultrafutó bajnokkal), de mostmár tényleg minden elérhető online: szakcikkek tömkelege jelent meg, új futóközösségek alakultak zárt csoportokban, és úgy általában felértékelődött a futósport nyújtotta szabadság. Edzőtermekbe nem mehetünk, uszodákba nem mehetünk, versenyekre nem mehetünk. Milyen lehetőségeink vannak? Végtelen, csak meg kell látni őket!
Imrik-Ferenczy Barbara kezdeményezése megmelengette a szívemet. Hónapokon keresztül dolgozott a tervén, és az elmúlt héten útjára is indult a RunFree versenysorozat.
“Futunk, hogy messzebbre jussunk, futunk, hogy gyorsabbak legyünk, futunk ha boldogok vagyunk, futunk ha rossz hírt kapunk, futunk egy szerettünkért, futunk egy jó célért…mindig futunk valamiért. A RunFree versenysorozat célja, hogy megmutassuk, a testünk és a lelkünk is képes csodákra! Minden nevezéssel támogatunk egy kiemelt alapítványt, ezáltal közösen egy kicsit jobbá tehetjük ezt a világot! Utópisztikus álom lenne csak, vagy meg tudjuk valósítani? Megmutatod mi van a lelkedben?”
Az első körben a COVID ellen harcoló orvosoknak és ápolóknak gyűjtenek a Heim Pál Gyermekkórházon, a Lehetőség A Kitörésre Alapítványon, a Minden Babának Jár kampányon, és a Réka- A Tudatos Termékenységért Alapítványon keresztül. A jövőben pedig folyamatosan nyílnak majd meg a különböző alapítványok támogatására a versenyek.
Négy táv van, melyeket 2021. március 15-ig akármikor és akárhányszor lehet teljesíteni, a nevezési díj pedig garantáltan ahhoz kerül, akit mi magunk választunk ki a nevezési folyamat során.
Én már beneveztem az 5 km-es távra, de márciusig még belefér a 10 km és talán a félmaraton is. Nagyon szép érem jár a teljesítésért cserébe!
Nem könnyű fenntartani a motivációt ennyi bizonytalanságban töltött hónap után, de a virtuális futások segítenek. Tartozni valahová, küzdeni valamiért, “közösségben” futni, beszélgetni, készülni, izgulni. 2020-ban minden apró örömmorzsa jól jön. A RunFree-vel pedig még jótékonykodhatunk is.
Nevezzetek ti is, legyetek futónagykövetek, és miután teljesítettétek a versenyt, adjátok tovább a stafétát!