A címből is sejthető, hogy nehéz feladatról van szó, ami előre vetíti azt is, hogy a baba megszületése után, bizony gyakran előfordul, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt az anyuka eltervezte.
Mai világunkban hozzá vagyunk ahhoz szokva, hogy megtervezzük az életünket, kitaláljuk előre: mit-hogy szeretnénk, és jóleső érzéssel tölt el bennünket, ha mindezt maradéktalanul sikerül megvalósítani.
A babavárás, mivel kiemelten fontos életesemény, még inkább beletartozik ebbe a kategóriába. Az édesanyák szeretnek jó előre informálódni, tájékozódni és eltervezni magukban, hogy mi, hogy lesz.
Ilyesféléket gondolnak: “Fiú lesz a baba, biztosan érzem.” “Az új ház éppen időre készen lesz, megígérte a kivitelező.” “Mindenképpen természetes úton akarok szülni, X doktor úrnál.”
Aztán az élet mindezt megesik, hogy felülírja.
“Fiút akartunk, de lány lett, lényeg, hogy egészséges.” “Az új ház tetőcserepei nem érkeztek meg időben, de végül is elférünk még pár hónapig itt az albérletben.” “Végül is császár lett és a doktor úr is épp nyaralt, de lényeg, hogy kint van a babuci.”
Éppen ezért nagyon fontos, hogy az eredeti elképzeléseket sikerüljön csak a szükséges mértékben megtartani, nem kell túl mereven ragaszkodni hozzájuk.
Mire lehet valójában számítani?
Az anyukákban beindul a hormonális változások számlájára írható érzelmi hullámvasút. Nem is ismer magára? Egyik pillanatban eksztatikus örömöt érez a másik pillanatban kilátástalannak érzi az életét? A szervezet hormonális értelemben hatalmas változáson ment keresztül és éppen ismét átalakulóban van, néhány héten belül visszaáll közel normális kerékvágásba. Addig is legyen elfogadó a sajátos tüneteket illetően, nem kell attól tartania, hogy végleg elment az esze, csupán az érzelmei vannak még kissé össze -vissza.
A babák szintén próbálnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, sok baba még nem tudja megkülönböztetni a nappalt és az éjszakát. Ez azt eredményezi, hogy a hormonális-érzelmi összevisszaság mellé még bejön az elképesztő mértéket öltő fáradtság, amit a 0-24-ben levő állandó készültség okoz. Az alváshiánnyal kínozni szoktak foglyokat, most már tudja miért. Az extrém, tartós fáradtság hatására olyan pszichológiai tünetek jelentkezhetnek, mint: alvászavar, labilis érzelmi állapot, türelmetlenség, vagy fokozottan szorongáskeltő gondolatok a baba épségét, vagy saját ügyességét, hibáit illetően. Sok anyuka beszámol olyan aggasztó gondolatokról, hogy: “Le fogom ejteni a kicsit.” “Mi lesz ha nem veszem észre, és ráfekszem éjszaka?” “Kicsit piros az arca, ez normális, lélegzik még?” Ne aggódjon, ezek, mind azt jelzik, hogy a szervezete kimerült, az idegrendszerének regenerálódásra van szüksége.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy tudjon az édesanya segítséget kérni! Nem kell mindennap főtt vacsorát készítenie, makulátlanra kitakarítania a lakást, kivasalni az alsónadrágokat. Fogadja el, hogy teljesítőképességének határai eltolódtak, nem tud minden szempontból 100%-osan teljesíteni. Ami nem a baba körüli kötelező teendő, bízza másra. Sokszor örülnek a családtagok, ha ők is hozzájárulhatnak a baba vagy a mama kényelmének megteremtéséhez.
Bízzon önmagában és kisbabájában! Ebben az időszakban a legfontosabb az összehangolódás, a baba igényeinek és szükségleteinek kitapasztalása.
Amennyiben tanácsot kér, vegye figyelembe, hogy minden ember mást és mást fog mondani. Hallgasson tehát saját belső anyai ösztönére, és csak azt fogadja meg a tanácsok közül, amit illőnek és alkalmazhatónak tart saját családját illetően. Semmilyen szakkönyv nem tuddja teljesen figyelembe venni az Ön személyiségét, kisbabája természetét és a kettőjük kapcsolatát, így Önnek kell megtapasztalnia, hogy Önöknek mi működik.
Nehézségek esetén biztassa magát: Elmúlik, jobb lesz! Ön a lehető legjobb anyja kisbabájának, csak legyen jelen, gondoskodjon róla szeretettel, kérjen segítséget, ha úgy érzi, kifáradt és meglátja idővel minden rendbe jön!
Deliága Éva, gyermekpszichológus