Nem értek az autókhoz, egyszerűen nem áll rá az agyam, hogy felfogjam a belső égésű vagy a robbanómotor működési elvét. Akármennyire is érdekelne, képtelen vagyok megérteni, hogyan indul el az az egy-másfél tonnás gép, mik a mechnaikai alapelvei. De nem is vagyok autószerelő, az autókat én vezetni szeretem. Totálisan laikus felhasználóként számomra az a fontos, hogy kényelmes és praktikus legyen, keveset fogyasszon, csöndesen és puhán menjen, élmény legyen a vezetés, és mióta anya vagyok, az is szempont, hogy a gyerekemet biztonságban tudhassam magam mögött.
A Ford Kuga ezeknek a kitételeknek mind megfelel, ráadásul bitang jól is néz ki. Ami első ránézésre leginkább megfogott benne, az az, hogy egyáltalán nem hivalkodó, semmi túlzó nincs sem a méreteiben, sem a formáiban. Letisztult, mégis sportos, erős, de nem brutál hatalmas a kocsi. Sőt, még kisebbnek is tűnik egy városi terepjárónál, de ez az érzet teljesen elmúlik, amint beül az ember. A vezető oldali fedélzetet annyira kitalálták, hogy nem túlzok, semmi kedvem nem volt kiszállni az autóból. Meglepően nagy a tér a bal oldalon, minden “kézre áll”, és az első pillanattól olyan volt a vezetése, mintha mindig is egymáshoz tartoztunk volna. Semmiféle idegenkedést nem éreztem, az autó kényelme és mutatóssága magával ragadó. A dizájn azoknak nyeri majd el a tetszését, akik szeretik a már-már pilótafülkére emlékeztető műszerfalat: nem annyira unalmas letisztultság, hanem inkább izgalmas dinamika jellemzi a belső teret. A kijelzők egyértelműek és jól láthatók, a kezelőfelületek praktikusak, a fedélzeti számítógép minden szükséges információt kijelez. A kocsi fantasztikusan erős, bármikor és bármilyen távolságra nyugodt szívvel ültetném bele a gyerekemet, mert tényleg olyan, mintha egy kisebb harckocsiban ülne az ember, miközben mégsem merev, hanem valahogy barátságos a hangulata.
A startgombos indítás után minden fontos és hasznos infó megjelenik a kormány mögötti kijelzőn: mely biztonsági övek vannak bekötve, hány kilométerre elegendő a tankban lévő üzemanyag, a kilométeróra állása, a nullázás óta megtett kilométer, pillanatnyi fogyasztás, átlagfogyasztás. Az alapjárat se nem túl zajos, de nem is annyira csöndes, hogy ne lehessen hallani: már jár a motor. Ami óriási piros pont a Kugának, hogy pillanatok alatt befűti az utasteret, a kormányfűtés is gyorsan melegít, a szélvődőröl is hamar leolvad a jég.
Városban közlekedve különösen nagy hasznát vesszük a visszapillantókba épített jelzőrendszernek, ami figyelmeztet, ha a mellettünk lévő sávban, a holttérben halad valaki. Villogva jelez az aprócska led, ha pont mellette vagyunk a másik autónak, és folyamatosan világít, ha már előtte, de még mindig túl közel haladunk, és kialszik a fény, amikor már biztonságos a sávváltás. Szintén nagyon szerettem ennek a rendszernek a másik változatát, ami az előttem haladó autó közelségére hívta fel a figyelmet – ez a jelzés a műszerfalon megjelenő piktogram formájában int óvatosságra. Imádtam a táblafelismerő rendszert, ami a sebességkorlátozásokat és az előzni tilos táblákat is megjelenítette a műszerfalon. A sebességhatárokat jelző táblák ráadásul mindaddig világítanak, amíg érvényben vannak, így nem fordulhat elő, hogy nem láttuk vagy nem vettük észre a korlátozást, és ezért túlléptük a sebességhatárt. Az ideális fogyasztás érdekében az autó folyamatosan jelzi, hogy a fordulatszám és a sebesség függvényében épp melyik sebességi fokozatban kellene mennünk. Ez azért is volt érdekes, mert én már rég visszakapcsoltam volna, mikor ő még mindig negyedikben vagy ötödikben hagyta az autót, és fordítva: elmentem volna még az alacsonyabb fokozatban, mikor az autó azt tanácsolta, váltsak feljebb.
A Kugában “fáradtságjelző” is segíti a sofőr és az utasok biztonságát. Izgultam, hogy megtapasztalom-e. Ez a figyelmeztetés az autó megítélése szerinti abnormális vezetési stílus esetén juttatja eszünkbe, hogy jó lenne esetleg meginni egy kávét. A jelek szerint én meglehetősen kiegyensúlyozott stílusban vezetek, mert csak egyszer villant fel a kis digitális őrangyal, mikor hátranyúltam megsimogatni a gyerekem lábát.
És ha már gyerek… A beépített navigációt le lehet némítani, de diszkrét hangjelzésekkel így is figyelmeztet az irányváltásokra, ez pedig azért fantasztikus, mert az épp alvó gyerekem biztosan nem ébredt fel az útbaigazításokra, de én sem maradtam le semmiről az utat figyelve, hiszen visszafogott pittyegések jelezték, hogy változás lesz az útvonalban.
A kényelmi funkciók közül az érintés nélküli csomagtartónyitás volt a legnagyobb szerelem. Elég volt csak elhúzni a lábamat a hátsó lökhárító alatt, máris nyílt a rakodótér. Ezt valószínűleg minden anya tudja értékelni, aki egyszer is sétált már ki a szupermarketből nyakig felpakolva, néhány göngyölegnyi ásványvízzel és a gyerekkel a hóna alatt. Semmit nem kell letennünk a földre, magunkat se kenjük össze az autóra ragadt kosszal, mert ha a kulcs a zsebünkben van, és tudattuk az autóval, hogy be akarunk pakolni, ő már nyitja is a csomagtartót. A tempomatot autópályán próbáltam ki, de én jobban szeretem érezni és felvenni a forgalom ritmusát, ezért rövid ideig teszteltem csak: a sebességmegtartó funkció mellett be lehet állítani a távolságtartó funkciót is, aminek a segítségével a rendszer csak olyan közel enged minket az előttünk lévő autóhoz, ahogyan azt mi beállítottuk. Az automata parkolási rendszer kedvence lehet mindenkinek, aki nehezen tudja berakni az autót akár merőleges, akár párhuzamos parkolásról legyen szó. A Kuga nagyon okosan választja ki a megfelelő helyet, nekünk csak a megfelelő sebességi fokozatba kapcsolás, valamint a gázadás és fékezés a feladatunk, a kormányzást megoldja helyettünk, teljesen egyértelműen és pontosan.
A Kugával az emelkedőn való elindulás és haladás sem jelent gondot: a visszagurulásgátlónak köszönhetően nem kell a kézifékkel bajlódva megakadályoznunk, hogy hátra guruljunk, mert az intelligens rendszer megfogja az autót, amíg gázt adunk. A tudatos családanyák és vezetők biztosan adnak még egy csillagot a start-stop rendszernek, ami a forgalomban várakozás esetén automatikusan leállítja a motort, csökkentve annak károsanyag kibocsátását. Akinek viszont ez kényelmetlen, egyetlen gombnyomással ki is kapcsolhatja.
Felejthetetlen élmény volt egy ennyire mondern, kifinomult, okos autót vezetni. Főleg, hogy éles a kontraszt, mert az én saját, 2007-es gyártású kocsim finoman szólva is fapadosnak számít a lendületes, elegáns Kuga mellett. “Anya, annyira megszeretted ezt az autót, hogy nem is akarod visszaadni?” – kislányom kérdése pedig mindent elmond arról, mennyit áradoztam neki a Kugáról.