Idén is nyaralunk, és nagyszülők ide, férj oda, mégiscsak úgy érzem, hogy anyaként – amíg ilyen kicsik a gyerekek legalábbis – egyszerűen nem jut nekünk nyaralás, pihenés. Este 10-kor altatok, reggel 6-kor én vagyok, aki ébred a kicsivel, korán reggel hintáztatok, reggelit készítek, mosogatok, focizok, társasozok, ebéd után megint mosogatok, vacsit készítek, szörpöt csapolok, fagyit kanalazok – tulajdonképpen, ahogy mindenki más mondani szokta: ugyanazt csinálom a nyaraláson, mint otthon. Csak épp a helyszín más.
„Mentem fürdeni!”
Míg egy férjnek elég kijelenteni ennyit: „mentem fürdeni!”, anyaként ott állunk leforrázva: aznap talán még WC-re se jutottunk el. Érthető, nyaralunk. Apa megy és nyaral is, ahogy kell, de mi lesz anyával? Anyaként miért nem tehetjük meg ugyanezt? „Leléptem bicajozni!”, vagy „Eltűntem 2 órára filmet nézni!” – eléggé elképzelhetetlen hogy elhangozzék egy kisgyerekes anya szájából a családi nyaraláson, pedig nekik, nekünk is járna a pihenés, sőt! Úgy gondolom, nekünk járna csak IGAZÁN a pihenés, hogy legalább ebben a pár napban tudjunk töltődni, azt csinálni, amit szeretnénk anélkül, hogy a gyerekeink minden pillanatban rajtunk csüngenének – ahogy az év összes többi napján.
Csomagolástól az étkezésig
Az anyák munkája már jóval a nyaralás előtt megkezdődik, még a pakolás előtt. Van-e minden, ami szükséges a nyaraláshoz? Ami nincs, azt időre be kell szerezni. Meggyőződni arról, hogy akkor most már tényleg minden megvan-e a nyaraláshoz? Aztán jön a pakolás: egyik gyerek ruhái ide, másik gyerek ruhái oda, pancsoláshoz szükséges dolgok amoda. Hűtést igénylő és nem igénylő gyógyszerek külön. Pipereholmik mindenkinek. Orrsziporszi. Karúszó. Mentőmellény. Jajj, csak valami itthon ne maradjon (spoiler: otthon fog!). És a végén jön még az utolsó szatyor, amibe mindent bedobálunk, amit elfelejtettünk jó előre bepakolni.
De a nyakunkon marad az összes többi feladat is: hogy mit rendeljünk, vagy főzzünk a gyereknek, mi legyen a reggeli, a vacsora, milyen programokra menjünk, stb. Sőt, ha ne adj isten beteg lesz a gyerek, természetesen akkor is általában az anyák maradnak a szálláson a lázas, köhögő vagy éppen hányó kis beteggel.
Rokonokat a fedélzetre!
Kis segítség lehet, ha nagyszülőkkel, nagynénikkel, nagybácsikkal, esetleg unokatesókkal közösen tervezünk nyaralást. Ha teljesen nem is sikerül tehermentesíteni az anyukákat, egy fél óra, óra nyugalom is üdítően hathat a hétköznapi teljes leterheltséghez képest. A gyerekek pedig élményekkel jócskán gazdagodva, feltöltődve térhetnek haza, főleg ha gyerektársaság is akad.
A nyaralást sokszor nyűgnek érezzük, és valóban rengeteg munkával jár. Előtte, közben és utána is, de a közös családi élmények, az új ingerek, a hétköznapi mókuskerékből történő kiszakadás mind jótékonyan hat az anyukák és a családok életére is. Az édesanyák számára a nyaralás sajnos kevesebb pihenést jelenthet, mint más családtagoknak, mivel továbbra is ők felelnek a gyerekek körüli teendőkért. Azonban a megfelelő előkészületekkel és a családtagok bevonásával lehetőség nyílik arra, hogy az édesanyák is élvezhessék a nyaralást és találjanak időt a pihenésre.
Ti voltatok már nyaralni az idén? Hogy sikerült? A gyerekekkel közösen nyaraltok? Vagy inkább csak kettesben utaztok el? Írjátok meg kommentben!