Szokásos esti meditáció. Egy jó hónapja ismét “beborulok” reggel, este. Régen aktív részese volt életemnek ez a fajta csend. A befelé fordulás aztán elmaradt, legalábbis más formát öltött, majd újra szükségessé vált némi belső monologizálás, így bővült a napi rutin is.
Reggel kisebb agyi infarktust kaptam, amikor a szeánszom közepén, vasárnap reggel, rikoltozni kezdett a telefon. Épp a legbékésebb helyeken jártam kisimult idegekkel, amikor lelki békémbe beleböfögött a zaj. Hosszú percekig ültem reszkető gyomorral, hunyorgó szemmel, riadt macska képpel, pucéran az ágyon és próbáltam normál szintre könyörögni az egekben pattogó pulzusomat. Kisimítandó idegeim rítus táncot jártak, miután végre meg tudtam szólalni az ijedtségtől. A szofisztikált, más állapotban angyalokkal társalgó számon, lókupeceket megszégyenítő stílusban szökött ki az elűzni kívánt feszültség. Ismerősként lepacsiztam vele, cifrát káromkodtam, majd próbáltam megmenteni a napot. Sikerült, de volt vele munkám.
A hajnali sokkot feledve fogtam tehát bele az esti elcsendesedésbe. Helyezkedés, mély levegő, kifúj, belélegez, stressz le, energia fel és már lebegtem is. Menetrendszerűen…
Menetrendszerűen, mikor már tényleg messze jártam, irdatlan dörömbölés az ajtón. Fülhallgató kitép, fél cimpa rajta maradt, mondom, hogy überlaza voltam! Riadt macska, reszkető kéz, gyomor, pulzus csillió. Újabb infarktus kihordása lábon, na kérem, aki tud élni!
Ömlik a mosógépből a víz, hangzik a látványomtól megszeppent arcú helyzetjelentés.
Válsághelyzet kapcsolóm azonnal reagált. Fürdőbe be, állapotfelmérés. A helyzet tragikus, amennyire a frásztól ugráló szemeim értelmezik a látványt. Törölközők gondos leterítése kármentési célzattal. Használati útmutató felkutatása, szemüveg hol a bánatban? Szivattyú, illetve rossebtudja milyen cső ellenőrzése, olvasom-értelmezem. Csavarhúzó szükséges, este 9-kor bakker, visítom, de cselekedni kell. Jó lesz kés is! Volt ott csavarhúzó is, csillagfejű, hozom azt is. Egy pillanatra kibüszkültem, hogy név szerint ismerem, de nem volt időm könnyeket csalni saját szemembe.
Nekiestem a gépnek. Be is én szereltem, üzemeltem, ez se lehet nehezebb. Ekkor már újra pucéran, melegem volt a nagy krízisben és elhajítottam a köntöst, letöttyentem a szerkezet elé a szottyos, vizes törölközőkre. Leírásnak megfelelően nekiláttam a szivattyút megkeresni. Áramtalaníts, ordított rám az élni akarás. Ma már volt két infarktusom, nem kéne egy áramütés, pláne ilyen alulöltözötten. Kés bedug, kicsúszik, káromkodás. Csavarhúzó be sem fér, van vagy 5, de kitudja hol, cifrább szitok. Újabb és újabb népi motívumokkal ellátott átkozódós késelések után megadta magát a dög. Kupak leteker. Tekintve, hogy csak bokáig gázoltam a vizes törölközőkben, újabb adag víz zúdult alám, de ez már szöszös-trutymós. Ösztönösen éreztem, hogy ez lesz a baj. Oly undormány, hogy jót tuti nem jelent. Bekotortam a résbe, kiszedtem még némi ezt meg azt.
Lelki békémet meglelve beleolvastam a kissé elázott, mellettem heverő mellékelt tájékoztatóba. Évente takarítsa ki…… Évente, rendben, de tök új a gép! Aztán a körülöttem meghitten lebegő trutyik, szöszmők és ázott porcicák között számolgatva, nosztalgiázva,de sokkal inkább a papíron szereplő pecsétből éles elmével kikövetkeztetve rádöbbentem, hogy háztartási robotom szinte napra pontosan egy éves. Emelkedett hangulatba kerültem. Ünnep van! Dugót visszatekertem, gépemet megpaskoltam, meggratuláltam, elmorzsoltam egy könnycseppet, na nem a meghatottságtól, hanem mert megláttam a keletkezett terepviszonyokat……
Ebben a percben járt le az öblítés, este tíz. Nem folyik, nem csöpög. A gonosz látványú trutyi volt. Éreztem.
Most megpróbálom leereszteni a gőzt. Elhelyezkedés. Mély levegő, ki-be……Füleimben zajvédelmi füldugó. Biztos, ami biztos…