A tavasz elérkeztével elindult a kültéri futóversenyek idei szezonja, de a sportokat nem versenyszinten, csupán csak kedvtelésből végzők is egyre gyakrabban veszik az irányt a természet felé. Bár a ’green exercise’-nak, azaz a szabadban végzett mozgásformáknak számtalan előnye van, sajnos esélyt jelentenek, hogy közben kullancs kerüljön ránk.
Friss levegőn kitisztuló elme, nagyobb állóképesség, a minket körülvevő világ felfedezése – számos pozitív vonzata van a kültéri sportolásnak. Amit azonban inkább nem vinnénk magunkkal ezekről a sportos kalandokról, azok a kullancsok által terjesztett betegségek, mint a Lyme-kór. Ez világszerte a leggyakoribb állatról emberre terjedő fertőzés, és egyben a leggyakoribb kullancs által terjesztett bakteriális megbetegedés, ami égövünkön az emberek akár egyötödét is érintheti. A Lyme borreliosist, azaz Lyme-kórt a kullancsokból, a kullancs csípésekor keletkező nyílt bőrsebbe kerülő baktériumok okozzák. Hónapok, de évek, sőt évtizedek múltán is megbetegítheti bármely szervünket.
Hogyan lehetne tehát minél sikeresebben elkerülni a kullancsokat? Szerencsére vannak jobb trükkök is annál, minthogy a szabadtéri sportolás közben folyamatosan a környező növényeket vizslatjuk apró pontok után kutatva, amik ezek a vérszívók lehetnek.
A kullancsokról jó, ha tudjuk, hogyan is akaszkodnak rá a gazdatestre a vérszíváshoz. A kullancsok nem repülnek, hanem rejtőzködve lesik áldozatukat, leggyakrabban növények földhöz közeli részein, esetleg levélkupacokban. Arra várnak, hogy egy ember vagy állat hozzáérjen a növényhez, hogy átmászhassanak rá. Így a kültéri sportoláshoz, tájfutáshoz olyan helyszínt és útvonalat válasszunk, ahol minél kevésbé futhatunk a kullancsok átkapaszkodását lehetővé tevő helyzetekbe. Kitaposott, jól letisztított és karbantartott ösvényeket keressünk elsősorban.
A felszerelésünkön, ruházatunkon is jó, ha végzünk pár módosítást: viseljünk hosszúujjú, jól szellőző felsőt és hosszúszárú nadrágot, amit tűrjünk be a zoknink szárába. A kullancsriasztó spray-ről se feledkezzünk el, fújjuk be magunkat alaposan indulás előtt. Ha sportolás közben levetnénk a pulóverünket, dzsekinket, akkor azt ne a derekunkra kössük – ahol esetleg átmászhat ránk a felsőnkön megtapadt kullancs – hanem tegyük a hátizsákunkba. Hazaérkezéskor vegyük le azonnal ezeket a külső rétegeket, nézzük át őket sötét kis pont után kutatva, ami esetleg kullancs lehet, és tegyük is azonnal a szennyesbe ezeket a ruhákat. Vizsgáljuk át magunkat is: a lábfejet, lábszárat, hajlatokat, hajvonal mentén a bőrünket, majd irány zuhanyozni, ahol még szintén lemoshatunk olyan kullancsot, ami még nem csípett a bőrünkbe – a kullancsok ugyanis vakok, így beletelik egy kis időbe, mire olyan helyre másznak a testen, amiről azt gondolják, megfelelő a vérszíváshoz.
Ha négylábú kedvencünk is velünk jön szabadtéri futáskor, akkor az ő védelméről se feledkezzünk meg kullancs elleni tablettával, cseppel vagy nyakörvvel, illetve őt is nézzük át hazaérkezéskor, hogy ne vigyen a lakásba kullancsot.
Mi maradt hátra? Hogy élvezzük a természetben töltött időt! A kullancsokra való odafigyelés fontos, de ne vegye el a kedvünket a szabadban végzett sportolástól. A megfelelő óvintézkedések elvégzésével ugyanis igencsak lecsökkenthetjük az esélyét, hogy egy kullancs megcsíp minket. Ha mégis így lenne, a kullancsot távolítsuk el azonnal, egy gyors mozdulattal, a bőrhöz közel megfogva, úgy, hogy a vérrel és fertőzésekkel teli potrohát nehogy megérintsük vagy megnyomjuk. Ehhez kaphatunk speciális csipeszeket vagy kanalakat, amit érdemes előre beszerezni. Szükség esetén egy szemöldökcsipesz is megteszi, ha meg tudjuk vele fogni a fejénél, a potrohát nem érintve (a csipesz két szára csak közvetlenül a hegyénél érjen össze). Fertőtlenítsük a csípés helyét és jelöljük meg, hogy a következő napokban figyelni tudjuk. Ha bőrpír jelentkezik, akkor azt is rajzoljuk körbe, ellenőrizve, hogy nem terjed-e. Ha bármilyen fertőzésre utaló jelet észlelünk, forduljunk azonnal orvoshoz, aki az esetleges fertőzés megállapítására Lyme-kór teszt elvégzését javasolhatja.