Amióta megszülettek a gyerekeim, minden percben érzem, Anya vagyok, de azt, hogy Nő is, hajlamos vagyok elfelejteni. Az Anya üzemmód bizony könyörtelenül felülírja a Nőt. Pedig minden Anya Nő, ez a természetes. Mégis vannak akadályok, sőt néha komoly dugóba keveredik az ember.
Két kisgyerek mellett ritka alkalom, hogy kimozduljunk a férjemmel, de egy szép napon mégis sikerült előkészíteni egy estét. A nagybetűs Anyát már a készülődésnél próbáltam félreállítani magamban, majd határozottan leültettem egy kispadra pihenni, és a Nőre koncentráltam. Felidéztem magamban az első randik édes ízét és izgalmát és örömmel vártam az eseményeket. A szekrény mélyéről előkerült a gyönyörű magassarkú cipőm, a hajam végre igazán rendben volt, enyhe smink az arcomon. A férjem elismerően bámult, én pedig gondolatban már ott ültem az étteremben, és lágy gyertyafénynél ragyogtam, mint egy igazi Nőcis Nő.
Az Anya mindig kiüti a Nőcis Nőt
Minden gördülékenyen indult, a nagyszülők szépen beizzítva, teljesen ráhangolódva az édes, kis unokáikra. Már indulásra készen álltunk az ajtóban, de még egy utolsó búcsú puszit adtam a két kis cukorfalatomnak. Ez azonban, nem úgy sikerült, ahogy vártam. A nagyobbik a csokiskekszes kezét törölte a bézs selyemblúzomba, a kisebb tüneményem pedig az elvileg kimosható filctollal összekent mancsával gyűrögette meg a szoknyámat, de úgy, hogy az egyébként jól kivehető kék virágminták, kapjanak egy kis elmosódott művészi alakzatot, persze rózsaszínnel.
Az Anya hirtelen győzedelmeskedett bennem és egy pillanat alatt kiütötte a randira készülő Nőcis Nőt. Sírás helyett kitört belőlem a nevetés. Aztán már a férjem is nevetett, és mivel mi ketten már hangosan nevettünk, a gyerkőcök is csatlakoztak. Végül egy régi göncben mentem el otthonról, és csodák csodája a férjem szerint, ebben még sokkal csinosabban festettem, mint a kis malőr előtti szerelésben.
Az este összességében nagyszerűen sikerült. A Nő abszolút felszínre tört, és hosszú percekig jelen tudott lenni, úgy hogy, az Anya csak pihent. Aztán ahogy telt az idő, egyre többször kalandoztak a gondolataim haza, és furcsának éreztem, hogy nincsenek velünk a gyerekek. Minden szép volt és jó, de valami hiányzott. Mi történt? Semmi különös, csak újra győzött az Anya és fölényesen mosolygott a Nőcis Nőre.
Nőcis nő nem tűnt el, csak átalakult
A Nőcis Nőnek persze voltak gondtalan napjai is, amikor még nem is sejtett mit jelent az anyaság. A zsíros hajat, és a festetlen, rövid körmöket hírből sem ismerte, és naprakész volt az utolsó ruha és frizura divatot illetően is. Soha nem hitte volna el, ha mondod neki, hogy bizony lesz idő, amikor hajmosás után már nem lesz ideje arra, hogy több mint fél órát a hajbalzsam is hasson, hogy ellenállhatatlanul csillogjanak a fürtjei, hiszen magára a hajmosásra is alig van ideje. És soha de soha nem gondolta volna, hogy ha beszabadul egy plázába nem a női cipőket próbálgatja majd, hanem inkább a gyerekosztályon időzik. Persze Nőcis Nő ma is létezik, csak kicsit átalakult és megfontoltabb lett. Jobb napokon azért igyekszik régi fényében pompázni, és megtanulta, hogy a legszuperebb ránctalanító, nem egy méregdrága krém, hanem egy végig aludt éjszaka.
A Nőcis Nő ma már tudja mit jelent az Anyaság, hogy Anyának lenni igazi kaland és öröm, de egyben állandó készültség és aggódás is. Már régóta nem arra ébred reggel, hogy összebújik a párjával, hanem pédául arra, hogy balján szuszog egy 15 hónapos hajasbaba, jobbról pedig egy ötéves amazon teljes erővel lerángatja róla a takarót, majd megkérdezi: – Anya tudtad, hogy a Pluto olyan picike, hogy már nem is sorolják a bolygók közé? – Nem, nem tudtam, de ma is tanultam valamit! – feleli Nőcis Nő és Anya együtt, kórusban.
Pető Amy