Toszkána évek óta ott volt a bakancslistámon, de valahogy mindig volt előtte más. Most viszont minden úgy alakult, hogy nem volt kérdés: megyünk. A két kamasz gyerekünk egyszerre volt ottalvós táborban, így először fordult elő, hogy úgy utazhattunk el külföldre kettesben, hogy senkitől nem kellett segítséget kérni. Ettől függetlenül az ember anyaként ilyenkor sem kapcsol ki teljesen. Olyan úti célt kerestem, ahonnan, ha bármi történik, néhány óra alatt haza tudunk érni. Lehet ezen mosolyogni, de szerintem sokan pontosan értik, miről beszélek.
Pisába repültünk, a reptéren felvettük a bérelt autónkat, és egy óra múlva már San Gimignano közelében, egy gyönyörű agriturismóban ültünk. Ha Toszkánába készülsz, ezt szívből ajánlom. Az agriturismo nem egyszerűen egy szállás, hanem többnyire egy működő családi gazdaság, ahol szőlőt termesztenek, olívaolajat készítenek, bort palackoznak, és vendégeket is fogadnak. Sokkal személyesebb élmény, mint egy hotel, és valahogy rögtön közelebb kerülsz ahhoz az élethez, amiért annyian rajonganak ezért a régióért.
Három nap alatt több mint 600 kilométert autóztunk. Amikor itthon ezt elmeséltem, többen kérdezték, nem volt-e sok. Épp ellenkezőleg. Toszkánában szerintem az autó nem eszköz, hanem a program része. A legtöbb ember Firenzével azonosítja ezt a vidéket, pedig számomra nem a nagyváros jelentette a legnagyobb élményt. Hanem az, amikor letértünk a főútról, és egyszer csak ott találtuk magunkat egy olyan kis faluban, aminek a nevét előtte még soha nem hallottuk.
Az utak két oldalán végeláthatatlan szőlőültetvények, olajfaligetek, dombtetőre épült kőházak és azok a jellegzetes ciprusfasorok váltják egymást, amelyeket mindenki ismer a képeslapokról. Egyébként ezek nem véletlenül kerültek oda. Régen a birtokokhoz vezető utakat és a telekhatárokat jelölték velük, ma pedig szinte Toszkána jelképévé váltak.
Bejártuk San Gimignanót, Sienát, Arezzót és több kisebb települést is. Mindegyik más miatt maradt emlékezetes. San Gimignanót a középkor Manhattanjének is nevezik, mert egykor több mint hetven torony magasodott a város fölé. A gazdag családok versengtek egymással, ki tud magasabbat építeni. Ma már csak néhány maradt, de így is egészen különleges látvány.
Siena teljesen más világ. A Piazza del Campo szerintem az egyik legszebb főtér, amit valaha láttam. Itt rendezik meg évente kétszer a híres Palio lóversenyt, amikor a városrészek mérik össze az erejüket. Mi ugyan erről lemaradtunk, de órákig tudtunk volna csak üldögélni a téren és nézni az embereket.
A legnagyobb meglepetést viszont Arezzo okozta. Valahogy sokkal kevesebbet beszélnek róla, mint Sienáról vagy Firenzéről, pedig elképesztően hangulatos város. Az élet szép című film több jelenetét is itt forgatták, de ettől függetlenül is megér egy egész délutánt. Sőt, szerintem még többet is.
És persze nem maradhatott ki a borkóstoló sem. Ha Toszkána, akkor Chianti. Ez Olaszország egyik legismertebb borvidéke, ahol sok pincészet generációk óta ugyanannak a családnak a kezében van. Érdekes volt hallgatni a történeteiket, miközben a boraikat kóstoltuk. Ha Chianti Classico bort veszel, figyeld a fekete kakasos jelölést, a Gallo Nerót. Ez jelzi, hogy valóban az eredetvédett történelmi borvidékről származik.
Ami pedig az ételeket illeti… azt hiszem, Olaszországban még soha nem ettem rosszat. Toszkánában különösen nem. Egyszerű alapanyagokból készülnek a legjobb fogások. Friss tészták, helyi sajtok, fantasztikus olívaolajok, kiváló borok. Meglepett, hogy az olívaolajat itt majdnem akkora tisztelet övezi, mint a bort. Kóstolják, beszélnek róla, és ha a végén egy picit csípősnek érzed, az valójában jó jel. A friss olívaolaj egyik ismertetőjele.
Egy dolgot viszont biztosan másképp csinálnék legközelebb: nem július közepén mennék. Délután közel 40 fok volt, így nagyon hamar rájöttünk, hogy az olaszok nem véletlenül élnek más ritmusban. Napközben szinte kiürülnek az utcák, este viszont minden megtelik élettel. Hat-hét óra körül kezdődik igazán a városnézés. Megtelnek a teraszok, családok vacsoráznak együtt, a gyerekek még este kilenckor is a főtéren játszanak. Mi is gyorsan átálltunk erre a ritmusra, és utólag azt mondom, ezek voltak a legjobb óráink.
Ha újra mennénk, valószínűleg tavasszal vagy szeptemberben választanánk Toszkánát. De az autóbérlésen egy percig sem gondolkodnék. Szerintem ez az a hely, amit nem lehet vonatablakból igazán megismerni. Az igazi Toszkána a kis kitérőkben van. Egy út menti borászatban. Egy ismeretlen faluban. Egy olyan kilátópontban, ahol csak megállsz pár percre, mert egyszerűen nem tudsz továbbmenni anélkül, hogy ne néznél még egy kicsit körbe.
Hazafelé azon gondolkodtam, hogy nem is elsősorban a városok maradnak meg bennem. Hanem azok a pillanatok, amikor csak autóztunk a dombok között, szólt a zene, egyik gyönyörű táj követte a másikat, és nem siettünk sehová. A gyerekek közben remekül érezték magukat a táborban, mi pedig végre kipipáltunk egy olyan utazást, amit évek óta terveztünk.
Ha valaki megkérdezné tőlem, érdemes-e három napra elrepülni Toszkánába, gondolkodás nélkül azt mondanám, hogy igen. Nem azért, mert ennyi idő alatt mindent látni fogsz. Hanem mert ennyi idő pont elég arra, hogy kedvet kapj visszamenni. Mi biztosan vissza fogunk.