Emlékszel még a 30 napos kihívásomra? Itt olvashatsz róla. Azt tűztem ki célul, hogy minden nap időt szánok arra, hogy megcsináljak 50 db 4 ütemű fekvőtámaszt egy hónapon keresztül, pihenőnap nélkül. Mint írtam, a gyakorlatot rendszeres és intenzív mozgás mellé (futás) szántam, kiegészítő erősítésnek.
Tapasztalatok:
Első héten minden nap 3x 15 és 1x 5-ös bontásban végeztem a gyakorlatsort, közte 30 másodperces szünetekkel. Az első nap után rögtön izomlázzal kezdtem has és vádli tájékon. 3-4 napig éreztem, ráadásul olyan helyen, ahol eddig még nem. Hihetetlennek tűnt, hogy már ez a kis ugrálás is milyen pulzusnövelő és megerőltető tevékenység. Minden egyes szakaszt erőteljes lihegéssel zártam. Volt, hogy már délelőtt teljesítettem a napi adagot és volt, hogy késő este kerítettem rá sort. De sosem hagytam ki, a belső órám mindig figyelmeztetett a kötelezettségemre.
Második héten amennyire lehet, hozzászoktam, csináltam a napi adagokat a szokásos bontásban. Meg kell hagyni, kicsit unalmas és monoton volt idáig. Aztán, egyik nap csatlakozott a kihívásomhoz az egyik barátom. Így még nagyobb tétje lett a kihívásnak. Kezdetben hasonló bontásban végezte, mint én, majd piramis jellegű módszert alkalmazott. Pl. 10-11-12-13-12-11-10 körönként, közte 30 másodperces szünetekkel. Naponta emaileztünk és találtuk ki, mi legyen a feladat, majd számoltunk be arról, kinek, hogy sikerült teljesíteni. Egymást húztuk és inspiráltuk. Így sokkal izgalmasabban teltek a napok.
Harmadik és negyedik héten pedig teljes összhangban teljesítettük az előre kitalált dupla adagokat. Igényeltük a nagyobb mennyiséget, kellett a fejlődéshez. A kihívás utolsó szakaszán igencsak próbára lett téve az állóképességünk. Még intenzívebb volt a tevékenység: combunk mintha égett volna, sokkal szaporább volt a légzésünk, mint az elején és izzadtunk rendesen. Az egyik legdurvább gyakorlatsor így nézett ki 30 másodperces szünetekkel: 10-10-15-15-15-13-11-10-10-10=119. A legnagyobb mennyiség pedig ez volt: 10-10-12-12-12-13-12-12-12-10-10=125. Az utolsó hét volt a legintenzívebb, a legátfogóbb, ezeket élveztem leginkább. Ez tényleg kihívás volt!
Eredmény:
Pozitívum: Feszesebb has és combok, jobb állóképesség, melynek következtében a futás is érezhetően gyorsabban megy. Minden sporttevékenység, amihez hozzászokik a szervezetünk és napi rutinná válik, egy idő után hiányozni kezd, ha abbahagyjuk. Éppen ezért tervbe van véve más hasonló kihívás, hiszen az erősítő gyakorlatok variációja szinte végtelen.
Negatívum: Mikor napközben nem volt időm a feladatsorra, késő este már kissé nyűgnek éreztem, tehát érdemes mindenképp a napunk aktív részébe beépíteni a mozgást.
Úgy érzem, mindenképp nyertem a kihívással. Kezdem megszeretni az erősítő feladatokat és megérteni, miért is olyan fontos.
Ha hasonló kísérletbe fognál, javaslom, hogy szerezz hozzá társakat, ezzel még inkább elköteleződsz a feladat iránt és nem utolsó sorban lesz kivel átbeszélni a nehézségeket és a tapasztalatokat. Hajrá!!!