Semmi kétség kutatások és saját tapasztalat bizonyítja a császáros anyukák is szeretik a gyermeküket. Sőt mi több még kötődünk is hozzájuk. 2-3 éves kor körül amikor beköszönt a dackorszak egy kicsit elbizonytalanodunk, de csak mi császárosok. 🙂
A vita illetve a szembenállás természetes úton szülők kontra császárosok körében számomra teljesen abszurd.Legalább annyira mint az előző mondat. Mégis milyen jogon állíthatja valaki, egyáltalán kutatják hogy a császáros édesanyák kevésbé kötődnek gyermekükhöz, nem tudnak szoptatni satöbbi satöbbi..mint a hüvelyi úton szült nők. Én büszkén vállalom, hogy császárral szültem. Sőt! Szuper élmény volt! Életreszóló élmény. Egy fikarsznyi fájdalom nélkül. Igen, ilyen is van. A fiam 6 perc alatt született. Ok, engem még ezután 40-50 percig szabtak varrtak, de ha hiszitek ha nem, közben kellemesen elbeszégettünk a dokikkal, a férjemmel és közösen csodáltuk milyen gyönyörű nagy babácska büszke szülei lettünk. Nem akarom elbagatelizáni a dolgot hogy ez csak egy szülés, de tulajdonképpen a lényeg utána kezdődik,miután a kezedbe kaptad ezt a csöpp kis embert. Mindegy hogy született, esetleg örökbefogadtad, tudod e szoptatni vagy sem 2 vagy 5 kiló, csak szeresd.
Jöjjön tehát egy császáros, fizikailag/ testileg (érzelmileg nem) érzéstelenített SZÜLÉS boldog története.
7:49 perc. Csöpög az infúzó, ctg a hasamon. Borotválni kell, Anyuka? Így indul ez az átlagosnak egyáltalán nem mondható csodás csütörtöki nap. A férjemet elküldik kávézni és reggelizni, majd szép műtős ruhát kap ő is. Így már 6 „zöldember” áll körül 8:00-kor. Az altatóorvos kedvesen duruzsol, készíti az érzéstelenítéshez szükséges eszközöket. Félek? Nem!! A műtő padlóját fürkészem. Hajoljon előre amennyire csak tud, apró szúrást fog érezni itt lent a deréktájékon. Mondjuk ezt a mozdulatot ekkora pocakkal egy menő jógi is megirigyelné. De a siker nem marad el. Minden rendben.
Hátrafektetnek. Villognak a fények. A duruzsdoki valami spray-vel fújkál és kérdezget.Tesztel melyik végtagomat érzem még s melyiket nem.Nem érzek semmit. Már ami a testem illeti.Dunda továbbra is szépen rúgkapál odabent.(ctg) Olyan izgatott vagyok hogy mindjárt találkozunk, talán ő is érzi. Leterítik a hasam, egy függönyt húznak el hastól lefelé. Még pont kilátok fölötte, de a durva részletekből mi itt északon kimaradunk. 6 perc és kint lesz azt mondják. Izgatott vagyok, de nem képzelem el milyen lesz egyszerűen csak minden olyan túlontúl normálisan zajlik. Mindenki kedves és teszi a dolgát.
Nézem a falon lévő órát, az ötödik percnél egyre jobban ver a szivem, a monitor is ennek megfelelően ütemesebb csipogásba kezd. 8:52. Halk nevetést hallok. Dunda lepisilte világrasegítőit. Mondhatom elég jó a hangulat a műtőben. Csodálják milyen szép nagy baba. Hát itt van. Megérkezett.
A férjem kapja meg először, majd a nővérekkel együtt elviszik. Mi addig kellemesen elcsevegünk női témákról itt a fenmaradt 5 pasassal. Szürreál már már filmbéli a jelenet. Közben a férjem visszatér néhány friss videóval, fotóval. Mire megnézzük már hozzák is a kisfiunkat. A fejem mellé teszik. Isteni az illata. Milyen hosszú ujjai vannak. Amíg őt csodálom vége is a műtétnek.
Áttesznek egy másik ágyra. Furcsa látni és nem érezni. Betolnak a szobánkba. Nagyon hideg van, fázom. 6 órát feküdnöm kell,de 5 óramúlva már zuhanyzom és szoptatok. Anyuka, ez a kisfiú nagyon éhes próbáljon meg szoptatni, segítek. Mondja a szoptatós nővérke. És eszik. Mármint a gyerek:) Hihetetlen, császáros és szopizik. Így is lehet.
Semmivel sem érzem magam kevesebbnek, többnek attól hogy nem természetes úton szültem. Te se érezd magad úgy. Ez csak az előszó, a történetet, a tartalmat már mi írjuk.