Kezdőlap KedvencekKedvenc helyek Disneyland két gyerekkel – egyedülálló anyaként

Disneyland két gyerekkel – egyedülálló anyaként

Pöttyöslabda

Életünk abba a szakaszába értünk, mikor fel kellett ismernem a tényt, hogy ki kell szakadnunk az addigi mindennapokból. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, hiszen ilyenkor egy olyan volumenű dolognak kell történnie, ami képes kizökkenteni. 1 éve összepakoltam a táskámat és meg sem álltam Rómáig. Egyedül, a gondolataimmal. Ott hagytam mindent, ami bántott és hazatértem erős nőként.

Biztosra vettem, hogy ez a technika működhet a 2 gyerkőcnél is. Zoé épp az 5 évet töltötte, Beni augusztusban lesz 7. Pont abban a korban vannak, mikor minden érdekli őket. Mivel régóta rágták már a fülem, hogy repülni szeretnének, úgy döntöttem ez az én pillanatom, elkezdtem nézegetni a légitársaságok ajánlatait. Hamar elvesztem, így előbb az időpontot, majd az úticélt fixáltam. Az nem volt más, mint Párizs. Engem régóta vonzott a város varázsa, és rögtön eszembe jutott, hogy Disneyland is ott található. Szuper, rögtön kialakult bennem a kép és az ötletek, hogy idén a Húvéti nyúl bizony hatalmas ajándékot hoz!

Januárban kezdtem el szépen lassan szervezkedni. Az első, amit megvásároltam az a repülőjegy volt. Az Air France légitársaságot választottam, utólag már biztosan kijelentem, hogy a legjobb választás volt. A szállodákban elvesztem. Mérlegelnem kellett, hogy Disney szállodát szeretnék-e a park mellett csilliárdokért, vagy Párizsban nézek egy hotelt, ami viszonylag jó helyen van. Úgy döntöttem, hogy megelégszem egy hotellel Párizsban, hiszem oda úgy is aludni járunk, nem igazán töltünk ott majd sok időt. Rengeteg pénzt megspóroltam ezzel a döntésemmel. Hetekig vadásztam a megfelelő ajánlatot, míg végül kidobott az oldal egy nagyon jó lehetőséget, az utolsó szobát foglaltam le igazán remek áron egy kicsi hotelben a CDG repülőtér és Párizs között. Szuper helyen, a RER állomás mellett.
Utolsó lépésként a Disneyland hivatalos oldalán megvásároltam a belépő jegyeket, amiket kinyomtatva eltettem egy szép borítékba. Majd a nyuszi hozza, gondoltam én naiv..

Nem kis szerencsétlenségemre Zoém kihallgatott egy telefonbeszélgetést, majd a perc tized része alatt adta tovább az infót Beninek, hogy bizony mi megyünk a Disneylandbe. Szép volt anya, de mit tehet ilyenkor az ember, kár volt már tagadni.. Onnantól számoltunk vissza a napokat.

Elérkezett április 18, azaz másnap indul a nagy buli! Akinek gyereke van, az tudja, hogy milyen elindulni bárhová is. Nos, nekem 2 gyerekem volt és teljesen egyedül vagyok, szóval egy erős kávé után megpróbáltam összeszedni azokat a holmikat amikre mindenképp szükségünk lehet. Tapasztalt utazóként már rájöttem, hogy mik azok a dolgok amiket mindenképp vinnünk kell, mi az ami maradhat otthon. Rájöttem, mint annyiszor már: gyűlölök csomagolni..

Cirka 3 óra alatt sikerült összepakolnom, miközben a kisördögök a nyakamon ugráltak, hogy minden apró kérésüket teljesítsem. Természetesen mindent azonnal.

Másnap reggel időben felkeltünk, hogy otthon még tudjunk reggelizni, és az elmaradhatatlan kávémra is maradjon idő. Törpék kicsit megszeppenve ültek az étkezőasztalnál, hisz tudatosult bennük, hogy ők ma bizony repülni fognak. Én a kávémmal a kezemben közben azon gondolkodtam, hogy ennyire bátor, vagy ennyire bolond vagyok, hogy egyedül a két gyerekkel nekivágok egy idegen országnak, miközben az angol tudásommal embert lehetne kínozni.. Nem baj Bea, megoldod.. Elindultunk a repülőtérre.

A Deák Ferenc térről jutottunk ki a 100E busszal a reptérre. Gyorsan odaértünk, szerencsére semmi fennakadás nem volt útközben. A kapunál egy hölgy előre hívott minket a gyerekekkel, megnézte a beszállókártyánkat, majd jelezte, hogy a gyerekeknek vihetek magammal az ellenőrzésnél is 1 palack vizet. Szuper!
A táskánkat is hamar ellenőrizték, előrehívtak minket, hogy álljuk végig a hosszú sorokat.
Mikor beértünk a terminálba két csilligó szemű kis törpét láttam magam mellett. Itt jött az a magabiztos érzés, hogy a legjobb döntést hoztam meg azzal, hogy utazunk.

Mikor felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyünket olyan izgalom látszott rajtuk, mint még sosem. Azt a pillanatot az életben nem fogom elfelejteni mikor a gép felgyorsult és felszállt. A kezdeti megilletődés és a hatalmasra nyílt szemek a csodálkozástól átváltottak hatalmas boldogságba és érdeklődésbe. Körülbelül 50 db fénykép készült a repülőn. Te jó ég, mi lesz majd Párizsban?!

btf

Szuperül viselték a 2,5 órás repülőutat, folymatosan nézelődtek az ablakon és kaptunk ételt, italt, így volt mivel lefoglalni őket. A táskájukban lévő játékokról szinte meg is feledkeztek a hatalmas élménytől.
Az igazán nagy élmény leszállás után volt, mikor bemehettek a pilóta fülkébe. Természetesen Beni azóta pilóta szeretne lenni.. Legalább már nem rendőr, haladunk..

Körülbelül 5 perc alatt elértük a RER állomást, ami eljuttatott minket a hotelhez. Mikor leszálltunk 2 megálló után a vonatról, meglepődtem. Nem igazán számítottam semmire, és kellemes csalódás ért. Egy olyan külvárosi rész fogadott minket ami tele volt zöld fákkal, terekkel, bokrokkal és virágokkal. Egy csodás szökőkút volt pont a hotelünk mellett. Rögtön a szívem csücske volt Párizs!

Miután bejelentkeztünk és elfoglaltuk a szobánkat, old meg anya, kitört a háború. Ki aludjon az emeletes ágyon?! Szuper kialakítású kuckót kaptunk, két ágy lent, egy fent. Tv a szobában, és egy kicsi, de a célnak tökéletes megfelelő fürdő. Még jó, hogy csak 2 éjszakát töltöttünk a hotelben, így Zoé aludt fent első éjszaka, Beni pedig a másodikon. Hogy igazságos legyen, érmét dobtunk fel, hogy ki legyen az első.
Ahogy lepakoltunk, mintha turbó üzemmódba kapcsoltunk volna mind a hárman. Azonnal indulni akartunk, fel szerettük volna fedezni Párizs azon részét, amit jó előre kinéztünk magunknak. Mivel a gyerekek még picik, az Eiffel torony és környékére jutott a választás. Nem gondoltam, hogy a bevásárló utcák és a híresebbnél híresebb múzeumok lekötnék őket. Kifújtuk magunkat, aztán indultunk is.

5 percen belül már a szikrázó napsütésben sétáltunk vissza a pár percnyire lévő RER állomásra. Ahogyan azt a repülőtéren is láttuk, itt is tökéletesen ki volt táblázva minden. Arra figyelni kell, hogy a legtöbb helyen a bankkártya mellett csak pénzérmét fogadnak el az automaták, papír pénzt nem. Jegy nélkül itt se próbálkozzatok (sehol!), hiszem a biztonsági kapun nem fogtok átjutni. Mivel mi nem maradtunk 3 napnál tovább, nem vettünk heti jegyet, 10 db-os gyűjtőjeggyel utaztunk.
Körülbelül 20 perc alatt elértük Párizs belvárosát. Mikor leszálltunk a RER-ről át kellett szállnunk egy buszra. A legnagyobb meglepetésünkre az aluljáróból felérve a Notre Dame tárult elénk. Borzalmas látvány volt így látni az épületet. Gyermekkorom egyik kedves meséje, a gyerekeim egyik kedvenc estimeséje.. Ez jutott eszembe mikor megláttam. Persze a gyerekek ebből nem sokat észleltek, csupán felspanolta őket a sok rendőr és tűzoltó jelenléte.

Miután felfedeztük a buszmegállót az út túloldalán, láttuk, hogy a buszunk már majdnem a megállóban van. Futás..
Körülbelül 15-20 perces utunk egészen az Eiffel-toronyig vezetett. Láttuk már képeken a könyvekben és a filmekben. De az, amit ott láttunk teljesen más volt. Nem csak a leghatalmasabb épület volt elöttünk amit valaha láttunk, a legcsodálatosabb is.
Ez nem csak egy vas torony, ez egy hatalmas és gyönyörű csoda, aminek olyan hangulata van, hogy pillanatok alatt magával ragadja az embert. Talán Rómában a Colosseumnál éreztem ilyet.

Úgy 1,5 óra sétálás és csodálkozás után úgy döntöttünk, hogy jó turista módjára megadjuk a módját az első Párizsi vacsoránknak és keresünk egy hangulatos helyet a torony közelében. Most jöhetne a sablon csigát kóstoltunk és úristen’. De nem jön.. Mit is vár az ember két gyerekkel?! Finom tésztát és kemencében sült sajtburgert vacsoráztunk. Annyira tele volt a hasunk, hogy jóllakott óvodás módjára sétáltunk a metró felé, hogy lassacskán visszatérjünk a hotelbe.

8 óra múlt mire elindultunk, és a tökéletes tömegközlekedés ellenére majdnem 9 órára értünk vissza a hotelhez. Természetesen miért is fáradtak volna el a gyerekeim a délutáni városnézéstől..?! Fél 10-ig a kivilágított szökőkút körül kergetőztek. Csak ültem a padon és néztem őket. Iszonyatosan boldog voltam, mert őszinte mosolyt és boldogságot láttam az arcukon. Tökéletes választás volt az utazás, és bele sem mertem még gondolni, hogy másnap majd mi vár ránk.. Hisz a fő úticélunk nem a Párizsi városnézés, hanem a híres Disneyland volt.
Mikor felértünk a szobánkba másra nem is volt már időnk csak egy gyors zuhanyra. A mesekönyv első oldala aljára sem értem el, mire észrevettem, hogy elaludtak. Nem csodálom! Repültek, kirándultak, millió újdonságot felfedeztek. Én is elfáradtam. Izgatottan feküdtem le, én is nagyon vártam a másnapot.

Reggel 7 óra körül ébredtünk, kipihenten, útra készen. Talán soha nem készültünk még el ilyen gyorsan indulás előtt, mint akkor. A hotel éttermében reggeliztünk. Meg kell mondjam, ezek a franciák értenek a péksüteményekhez.. viszont a kávé.. 2 gyerekes anyukaként kínzás volt a pocsék kávéjuk, alig vártam, hogy szembe jöjjön egy Starbucks.
Reggeli után indult is a nagy kaland. Kisétáltunk a RER állomáshoz ami egyenesen bevitt minket Párizs belvárosába. Mikor átszálltunk, már Mickey fejek voltak rajzolva a megállóhoz, rögtön észrevehettük, hogy jó irányba tartunk. Nem volt rövid utunk, több mint 1 óra volt mire kiértünk Disneyland parkjaihoz. Már a kijáratnál iszonyat tömeg fogadott minket, itt is egyenként kell lehúzni a jegyet, hogy a kapu kiengedjen minket.. Szerencsénkre egy hölgy kinyitotta a mozgáskorlátozott kijárót, így ott gyorsan kiérhettünk.

Ahogy az állomásról kiértünk, mintha egy teljesen más világba cseppentünk volna. Nem csak épületeknek, a hirdetőtábláknak, a lámpaoszlopoknak, padonak volt sajátos hangulatok, minden egyes fának, bokornak, mindennek. Olyan gyönyörű volt már az a hatalmas tér, hogy teljesen elvarázsolt minket.
Hamar megtaláltuk a biztonsági kapukat ahol beléphettünk a hotel és a bejárat előtti gyönyörű kertbe. A hihetetlen szökőkúttól és a virágoktól elállt a lélegzetünk. Mese szerű az egész.

Itt szembesültünk először Mickey és Minnie figurákkal. Kezdődött az izgalom, hogy ha itt ilyen csoda várt minket, vajon mi lehet bent a parkban?!
Mivel mi hónapokkal ezelőtt megvásároltuk a jegyeket online, a kinyomtatott jeggyel kikerültük a kígyózó sorokat és a bejáratnál pár perc alatt lecsippantottuk őket és már bent is voltunk Disneylandben. Sosem voltam túl sírós fajta. Tudok örülni, tudok boldog lenni, de ezt az érzést nem lehetett leírni. Néhány pillanatig könnyes lett a szemem az ámulattól, a nagy kalandtól és, hogy mindezt a gyerekeimmel oszthatom meg. Borzasztóan meghatódtam, aztán hirtelen annyi új élmény fogadott minket, hogy nem jutott idő tovább érzelgősködni.

Ahogy haladtunk befelé ámultunk és bámultunk. Az a sok csodaszép épület valóban mesébe illő. Mintha egy mesevilágban sétálgattunk volna, dehát ott is voltunk. Végig éttermek és üzletek.. Már akkor féltettem a bankkártyám, tisztában voltam vele, hogy nem lesz könnyű sorsa..
Az utca legvégén feltűnt a hercegnő kastély. Az, amit minden mese elején látunk, ami végigkísérte a gyerekkorom és ami olyan csodálatos volt, hogy sosem láttam ennél szebbet.

Azt sem tudtuk, hogy hirtelen merre induljunk. Törpék hamar megegyeztek, hogy előbb Toy Story és Star Wars lesz a porondon. Végigjártuk a látnivalókat, hihetetlen volt ahogyan életre kelt a mese világ a szemünk előtt. Találtuk egy csodás tengeralattjárót, lementünk, és vagy 20 percet elidőztünk a térképek tanulmányozásával. Olyan hatalmas élményeket nyújt ez a park, hogy örökre szóló kalandot élhettünk át aznap. Ez a kicsit “pasisabb” rész Benit teljesen levette a lábáról. Gyorsan be is szerzett egy térképet a parkról és onnantól kezdve ő navigált minket, hogy éppen hol vagyunk.

Mivel Disneyland 10-kor nyit és mi bő 1,5 órát elidőztünk az első helyszíneken, úgy döntöttünk, hogy keresünk egy hangulatos büfét és ebédelünk. Hangulatos büfé Disneylandben?! Szép volt anya, Disneylandben minden büfének hangulata van!
Tudtam, hogy annyira fel vannak pörögve, hogy esélyem sem volt, hogy ne egy gyorsétterem kívánalata között keresgéljünk a Diseneylandes pohár és a Mickey formájú sütemények között. Maga az étterem már kivülről is hatalmasnak tűnt. Mikor beléptünk, a szánk is tátva maradt. Egy hatalmas hajó volt a plafonon, csillagokkal, bent az asztaloknál hegyek, abban kivetítőn Disney meséket játszottak. Alap esetben körülbelül 20-30 perc alatt megebédelünk. Itt eltöttünk több mint 1 órát. Nem olcsó mulatság, de ha az ember lánya egyszer Disneylandben jár, úgy gondolom kár lett volna kihagyni.

Energiával feltöltődve aztán újra neki indultunk a hatalmas parknak. Nem mondom, hogy könnyű volt megértetni a gyerekekkel, hogy nem vásárolunk meg mindent, hisz minden mesének külön boltja volt, tele mindenféle szuper termékekkel. Hiszti nélkül megúsztuk, szerencsére!
A park gyönyörű, az épületek mese szépek, a hangulat megfizethetetlen. Nekem ez jutott eszembe ott is, és ez maradt meg Disneylandből. Órákig írhatnék, mesélhetnél minden programról, minden apróságról, de ennek a végére soha nem érnék, hisz még felnőtt fejjel is olyan nyomot hagyott bennem ez a kaland amit nem tudok így vissza adni.

Órákon keresztül kaptuk a hatalmas élményeket. Ez a park nem csak a gyerekeknek okoz feledhetetlen élményeket, nekünk felnőtteknek is. Az, hogy elindultam ide, a nagyvilágba egyedül a két kicsi gyerekemmel, életem egyik legjobb döntése volt. Nem csak azért mert repültek, világot láttak, Disneylandben voltak, a legfontosabb, hogy látták azt, hogy bár az életben nem tökéletesek a dolgok, de menni kell. Meg lehet valósítani a legnagyobb álmokat is, csupán dolgozni kell érte. Számomra fontos, hogy a gyerekeim ne legyenek a négy fal közé bezárva, ne úgy éljenek. Olyanok mint én, ha kisüt a nap menni kell.

Mikor felszálltunk a Párizsi vonatra Disneylandnél, nem voltunk szomorúak, hogy vége, boldogok voltunk, hogy bele tartozunk azok közé akik itt járhattak. Ez a park egy élmény sokk. Nem tuk megemészteni a sok élményt, mindig valami új jutott eszünkbe.
A vonaton már a törpék elaludtak kicsit. Mikor visszaértünk a szállodához már nem kergetőztek a szőkőkútnál, egy extra gyors zuhany után maguktól keresték meg a helyüket és feküdtek le aludni. Iszonyatosan fárasztó nap volt, de minden pillanata megérte.
Reggel korán kellett kelnünk, mert indult a gépünk haza. Ezt nem is bántuk, hisz Párizs és Disneyland bőven megéri ezt a fáradtságot.
Mikor felszálltunk a gépre mind a hárman mosolyogtunk még. Teljesen a hatása alatt voltunk még az élménynek. Elindultunk haza, a nagyszülők már vártak ránk a reptéren..

Az, hogy valaki elutazzon Párizsba ma már nem egy hatalmas összeg, főleg nem fapados járatokkal. Egy kicsit részletezném nektek, hogy mi milyen összegből jártuk meg ezt a pár napot.

A költségek nem a legolcsóbbak. Időben kell foglalni, kutakodni kell, hogy mi éri meg és természetesen mindenkinek mások az igényei. Mi nem mentünk Disney szállodába, mert tudtuk, hogy 2 éjszakáért teljesen felesleges, úgy, hogy nem csak Disneylandben töltöttük az időnket. Januárban kezdtem el foglalni és előre vásárolni a repjegyet és belépőket. Áprilisban utaztunk, pont időben kezdtem el szervezni mindent.
Aki Disneylandbe szeretne utazni, és nem szeretne spórolni, nem akar úgy utazni, hogy nézegetnie kell, hogy mit és mennyiért vásárolhat meg, az számoljon mindennel együtt olyan 450-500 000 Ft körüli végösszeggel és így biztosan nem éri majd csalódás.
Ez nem kevés összeg, és nagyon hálás vagyok, hogy nekünk lehetőségünk volt eljutni ide. Pár éve mégcsak álmodni sem mertem volna egy ilyen útról.

Merjetek elindulni egyedül, gyerekkel és gyerekekkel is! Nem csak mert hatalmas élmény, kell és szükségünk van néha a változásra és az új dolgokra.

Nem könnyű a két kicsivel utazni egy idegen országban, ismeretlen helyeken. Mégis minden egyes pillanata megéri! Annyira jól sikerült az utazásunk, hogy már a hazaérkezésünk másnapján elkezdtem szervezni a következőt. Hamarosan találkozunk Lappföldön!

Steib – Szabó Beáta

Ez is tetszeni fog