Hétfőn volt a fiúgyermekek világnapja. Gondoltam, írok erről, ha már 3 fiunk van, de mire oda jutottam volna, bejött egyikük az udvarról: rollerrel elesett, lezúzta a térdét. Nem volt nagy a sérülése, de azért az édességes polcot csak laposkúszásban tudta megközelíteni. Eközben a kicsi úgy döntött, ezúttal a kedvenc gyümölcspüréjét SE eszi meg, és úgy elhajította, hogy 1,5 m-es körzetben mindent beterített. Igen, én is benne voltam. A harmadik közben azzal borzolta a kedélyeket, hogy mindezen hangosan röhögött. És ez csak 10 perc volt abból a napból…
Szóval milyen az élet 3 fiúgyerekkel?
Hangos
Először nem tudtam, mi olyan furcsa, már-már zavaró, sőt, baljóslatú, mikor először elmentek itthonról: a tapintható csend volt az. Mert egyébként folyamatos a duruzsolás, dudorászás, hőzöngés, dörmögés, egymás szavába vágás és vitatkozás, kiabálás, éneklés és minden lehetséges eszközzel történő zajkeltés. Aki még nem tanul zenélni, az is remekül játszik (szerinte) gitáron, dobon, szájharmonikán, ukulelén és szintetizátoron. Jobb napokon külön-külön, rosszabbakon egyszerre. Ja, és ez csak a két nagyobb volt, a 15 hónaposról még szó sem esett. Közben mi is hangosak vagyunk a férjemmel, mert túl kell kiabálni, szót kell érteni, és néha már a gondolatainkat se halljuk (bár ez nem mindig hátrány).
Mozgalmas
„Elvitted a különórára? Érte is mész? Mit kell venni? Megint elfogyott? Ebédet a suliban befizetted? Megint oltást kap? Kinek lesz szülinapja? Holnapra kell bevinni a százas zsepit? Átmehet a szomszédba? Átjöhet a szomszéd?” Valaki mindig jön, vagy megy, valamit intéz, szervez, tesz-vesz…
Izgalmas
Sosem unatkoznak. Na, jó, néha igen, de mi akkor sem, mert olyankor folyamatosan (és hangosan) kántálják, hogy „unatkozunk!” (Jó nektek!) Mindenben versenyeznek, olimpiai szám nálunk az öltözködés, a gyorszuhanyzás és a kanapé jó oldalára ülés. A vesztes sajnos mindig hangos. Miután a nyertes is jó hangosan kihirdette győzelmét.
Aggasztó
Átlagos napokon csak könnyebb sérülések, apró balesetek, visszafogott verekedések. Nem átlagosakon ügyelet vagy kórház. Mert nem tudjuk kipárnázni sem őket, sem a világot.
Lehetne, hogy csak néha egy kicsit egy helyben üljenek, mindhárman egyszerre, és ne történjen semmi?
Költséges
Valaki. Mindig. Éhes.
„Már elfogyott a…? De hát tegnap vettem!” Amit megspórolunk az egymástól örökölt ruhákon, azt elköltjük kajára. Vagy játékra, programra, utazásra. Esetleg mégis ruhára, mert azért kapjon már a kicsi is valami újat.
Rendetlen
Minden házi feladat azzal kezdődik, hogy „kérek uzsonnát”, de a könyv ott marad, meg a füzet is, csak a jó szerencse menti meg a vajtól. Aztán tölti a gyümölcslevet, de hiába mondjuk, hogy nem kell annyira tele, (nem issza meg előled a testvéred), már folyik, és miközben ők megfigyelik a jelenséget, én ugrok egy rongyért, megbotlok egy fél pár cipőben, vagy egy játékautóban…
Örök rejtély, miért gyűlik össze mindenhol egy rakás kacat. Kidobni persze nem merem, én is gyűjtöttem gyerekkoromban csokipapírt.
Bezzeg a focis kártyák, meg a féltett legók azok katonás rendben állnak – ki érti ezt?
Fárasztó
10 km túrázás, biciklizés, egy rollerpark vagy egy ugrálóvár kellőképpen kifáraszt – engem legalábbis, már a gondolata is. De hogy őket? Nos, nem mindig sikerül estére lemeríteni az elemeket, és olyankor… kitaláltátok: hangosak!
Döntőbírónak lenni a testvérharcokban is elég fárasztó, mert érdekes módon valaki szerint mindig igazságtalan vagyok.
Eközben egy totyogó minden lépését követni, sokszor már erőnkön felüli.
Tanulságos
Minden napra jut valami, amit utólag már másképp csinálnánk: türelmesebbek, figyelmesebbek, szigorúbbak, vagy épp lazábbak lennénk, de talán másnap jobban sikerül…
Szórakoztató
Közben persze nem mindig… de utólag visszagondolva az.
Többnyire.
Boldog
Mert lehet, hogy hangosak, de fél nap után már annyira nyomasztó a csend. Rendetlenek és néha szétszórtak, de olyan ügyesen megmagyarázzák, hogy erről ők miért is nem tehetnek. Folyton összevesznek, de szinte azonnal ki is békülnek. Okosak, kreatívak, viccesek, és kedvesek. Ők adják a világ legjobb pusziját és legfinomabb masszázsát. A legkisebb pedig minden reggel mosolyt csal az arcomra – bármennyiszer keltett is fel éjjel.
Mindennap hálát adunk értük.