Egészen biztosan túléljük! Sőt, a gyerek is túléli. Csak az a kérdés, hogy az idegeink mennyire lesznek megtépázottak. Mit tanul tőlünk/rólunk közben a gyerek? Hogy minél kevesebb lelki sérüléssel, idegtépázással vészeljék át az időszakot, összegyűjtöttem néhány kreatív segítő ötletet.
Mi is az a dackorszak?
A pszichológiai tankönyvek tanúsága szerint 3-5 éves kor közé tehető normál életkori sajátosság. A pszichológiai jelentősége a gyermek én erejének megszilárdulása. Ekkor már képes önmagát különálló személyként megélni, saját akarat van, törekszik az autonómiára. A mindennapokban azonban ennél jóval összetettebb a kép. Sajnos a gyerek nem tud róla, hogy mit írnak a tankönyvek, így kezdeti kis én magja, öntudatossága már csecsemőkorban felfedezhető. Sőt a 3 éves kort sem várja meg a dackorszakkal, már másfél évesen rákapcsol, két évesen már a ‘pokoli’ fokozaton tart. És még az is előfordulhat, hogy elfelejt túllépni ezen az életkori sajátosságon öt évesen, még egy két évig mutat tüneteket. A helyzet így már jóval súlyosabb. Elkell néhány kreatív ötlet, jó szó.
Hogyan vértezheti fel magát a szülő erre a pár évre?
Talán jó érzés lehet tudni, hogy más szülők is ezt élik át. Nem árt észben tartani, hogy ez a fejlődési szakasz szükséges és végső soron a gyerek javát szolgálja. Vigasztaló gondolat, hogy elmúlik, ezen is túljutnak egyszer. A folyamat legeslegvégén, már gyermekük fiatal felnőtt korában önálló, független embert látnak majd, aki képes döntést hozni és a határozottsága a javára válik.
Honnan tudhatjuk biztosan, hogy a gyermek dackorszakba lépett?
Ő akarja megigazítani a párizsit a kenyéren, még akkor is, ha ez tíz perce nem sikerül. A kiskanalat egyedül csak ő foghatja, még akkor is, ha így csak az étel 10 százalékát tudja elfogyasztani, hússzor annyi idő alatt. Ő a nagytesó cipőjében megy iskolába, még akkor is, ha a számára csónakszerű cipőben meg sem tud mozdulni és még csak bölcsis lesz. Nem akar hazajönni, pedig már dél elmúlt és dörzsöli a szemét a játszótéren. Be kell menni a boltba kiflit venni, mert egyszer bementek régebben, nem baj, hogy van otthon 3 raklapnyi kifli. Ő nem azt a sapkát veszi fel, a három számmal kisebbhez van most kedve. Ő nyomja meg a csengőt, akkor is, ha nincs otthon senki és anyának négy szatyorral a kezében kell őt felemelni ehhez. Csak zsebes nadrágot vesz fel, ha egyet felvett egész nap abban akar lenni, kint is – bent is.
Tiltakozik a pelenkázásnál, ő akarja kitörölni és bekrémezni a popóját, még akkor is, ha el sem éri. Nyolc plüssállattal hajlandó csak elindulni otthonról, amiket két perc után anya cipel majd. A kismotorral akar menni, ami már kicsi neki, az új futóbiciklire rá sem néz. Nem akar kezet mosni, holott minden alkalommal, ha megjönnek valahonnan, erre buzdítják. Kér inni, de abból a cumiból, amit odavittek nem jó, így végül nem is iszik. Sírni kezd, és hosszas bömbi után derül csak ki, hogy az a baj, hogy ő akart arra a helyre ülni a kanapén, ahol anya ül.
A sok-sok példát összegezve hihetetlen, hogy ez mind szólhatott volna egy kisgyerek egy, vagy legyünk inkább reálisak: egy fél napjáról.
A szülnek javasolt belső mantra: ‘Ez természetes, majd elmúlik, elmúlik, elmúlik!’ segíthet átlendülni azon a gondolaton, hogy egy elviselhetetlen zsémbes diktátort nevelnek. Szerencsére ez nem a gyerek végső állapota, nem szabad levonni azt a következtetést, hogy felnőttként majd önző, másokra tekintettel nem lévő, kiállhatatlan, akaratos, önfejű dög lesz. A dacos kisgyerek sokszor nem tehet róla, hogy dacos. Kicsi még, most fejlődik a személyisége, szeretné megtapasztalni, hogy képes valamire, hogy hatással tud lenni a világra. Ő is tenni, cselekedni akar, mint a nagyok.
Alapelvek
1. A szülő a főnök
Bár a gyerek diktátorokat megszégyenítő módon alkot véleményt mindenről, dönt el dolgokat és akar, akar és folyton akar valamit, fontos szülőnek magában helyretenni, hogy ki is a főnök valójában. A főnök a szülő kell legyen, nem helyes megengedni, hogy egy földből éppen, hogy csak kinőtt kisember dirigáljon. A fontos dolgokban mindig a szülő döntsön, a gyermeknek maximum a döntés illúzióját szabad meghagyni. A kék vagy zöld kinti nadrágodat veszed fel? Az tuti, hogy felveszed a kinti nadrágod! Cél a gyermek érzelmi biztonságának kialakítása, amit rombol, ha folyamatosan úgy ugrálnak a körülötte lévő felnőttek, ahogy ő fütyül. Benne is fölmerülhet a kérdés: „Ki fog engem megvédeni, ha azt sem tudják, mit csináljanak, mindenkinek nekem kell megmondanom, hogy mi a dolga?”
2. A gyermek érdeke
A rövidtávban gondolkodás a gyermeki szemlélet lényege. Például: a gyerek nem képes még belátni, hogy miért nem szabad nyalókát enni este lefekvés előtt, fogmosás után. Őt az örömelv vezérli, tetteinek következményét nem látja át. Így a szülő dolga a hosszú távú következményeket felmérni és a gyermek valós érdekét meghatározni. A rövidtáv: itt a nyalóka balhé nélküli elfogyasztása lenne, a hosszútáv: hogy kialakítjuk a gyermekben a szokást, hogy fogmosás után már ne egyen édességet, megóvva ezzel a fogait. Ugyanúgy, ahogy a szülő dönt a fontos kérdésekben, az ő dolga mérlegelni, azt is, hogy mi a gyermek érdeke, még akkor is, ha az adott életkorban ezt a gyermek még nem érti meg.
3. Következetesség
A szülőnek következetesnek kell lennie. Ez megint a gyermek érzelmi biztonságát és tanulását szolgálja. Ha egyszer megengedtek valamit, máskor miért nem? A gyerek nem fogja belátni, hogy ez azért történt, mert akkor épp jó kedvünkben voltak. Ő keresi a határokat, a kereteket, a szabályokat. Ha Önök folyton változtatják a szabályokat, esélye sem lesz megszokni, elfogadni őket, így folyamatosan feszegetni fogj a határokat. És máris megnehezítették a saját dolgukat, egy elhúzódó dackorszakkal. Próbáljanak a gyermek nézőpontjából gondolkodni. Számára vajon kiszámítható az, ahogy Önök szülőként viselkednek? Ez a nézőpont váltás segíthet abban, hogy következetesek tudjanak lenni. Az sem árt, ha Anya és Apa egymást támogatják, a nevelési elvekben való nagy eltérések megnehezíthetik, hogy a gyerek alkalmazkodni tudjon az elvárásokhoz.
4. A fontos és lényegtelen dolgok megkülönböztetése
Nem megy majd a következetesség rovására, ha néhány dologban engedékenyek lesznek. Nem érdemes mindig csatázni, minden konfliktust felvállalni. Ha gyereknek valami nagyon fontos, még akkor is, ha nem értik pontosan, hogy miért, segítsenek neki! Idegeiket kímélendő: csak néhány fontos szabály legyen, a többi dologért nem érdemes ölre menő vitát folytatni.
Segítő kreatív tippek
– Jó tudni, hogy nincs arany módszer. Minden gyermek tud és szokott lenni akaratos, az Ön gyermeke sem kivétel. Nem ugyanaz a módszer fog működni minden esetben. Legyen kreatív, ismerje ki, melyik módszerekkel tud általában hatni a gyermekre.
-A szülőként mindig mérlegelnie kell, hogy megéri-e az adott dolog a hisztit? Ha könnyebb jóvátenni, tegye jóvá. Ő akarta kinyitni az ajtót? Menjen vissza, hagyja meg neki a lehetőséget, hogy ő nyissa ki. Sok időt és energiát spórolhat meg ezzel.
– Ne törődjön vele, ki mit gondol Ön körül! Ön ismeri a legjobban a saját gyerekét. Lehet, hogy a szomszéd néni, vagy a közértes nem érti, hogy mit miért csinál, a lényeg, hogy a gyermekre figyeljen.
– Kerülje az éles konfrontációt! Figyelemelterelés, alku kötése, humor, viccelődés, mind segíthet abban, hogy egy kiélezett, majdnem kirobbant helyzetet kezeljen.
– Magyarázzon, Indokoljon! Mindig a gyermek életkorához mérten, elmesélve az Ön szempontját is, és azt, hogy, amit kér, tilt, miért fontos. Így tanul a gyermek, nem csak félelemből engedelmeskedik majd, hanem valóban megérti, hogy mit miért kérnek tőle, az miért fontos.
– A környezetből kiragadás módszerét is alkalmazhatja. Követelőzik a gyerek a boltban? A bolt mihamarabbi elhagyása segíthet, hogy a gyermek meg tudjon nyugodni, figyelmének fókusza leváljon a kiszemelt dologról. A helyzetben maradva ez sokkal nehezebben sikerülhet. Nyugodtabb, embermentes környezetben Ön is kevésbé lesz frusztrált, próbáljon kicsit félrevonulni a gyermekével.
– Már kitört az érzelmi vihar? Próbáljon meg higgadt maradni, rendelkezésére állni a gyereknek, hogy amint nyitott rá meg tudja majd vigasztalni.
– Segítsen szóban megfogalmazni a gyermeknek, hogy mi bántja. Használja az empátiáját és tegyen szavakat a gyerek viselkedéséhez. „Szomorú, csalódott, elkeseredett vagy? Az a baj, hogy…? Szeretted volna, hogy…?” Hosszú távon, ha így jár el, gyermeke képes lesz választékosan kifejezni magát, és nem lesz majd szüksége a nagy sírásokra.
– Kínáljon fel alternatív önkifejezési formát! Nem szerencsés, ha a kövön vergődik magából kikelve a gyerek? Helyezze biztonságba, engedje meg, hogy fizikailag is kimutass a dühét, frusztrációját. Szabadjon kispárnát püfölni, vagy nagy lapot alaposan összefirkálni dühében.
– Gondolja át a gyermek napirendjét. Túl fáradt? Túl sok a szokatlan inger? Túl sok a változás az életében? Figyelje meg mikor szokott a legdacosabb, nyűgösebb lenni. A napirend átalakításával, több alvás biztosításával segíthet a napi dacosságok csökkentésben.
– Kérjen segítséget más családtagoktól. Egy kipihentebb felnőtt nagyobb türelemmel, több fantáziával és nagyobb energiaráfordítással esetleg néhány helyzetet ügyesebben tud kezelni.
– Fogadja el, hogy néha nincs mit tenni. Elvonul majd a hiszti és újra minden visszazökken a régi kerékvágásba. Ahogy idősödik a gyermek, magától kinövi a dackorszakot. Képes lesz majd saját érzelmeit jobban kezelni, kifejezni, jobb lesz a kudarctűrése.
– Tudjon bocsánatot kérni! Ha úgy érzi túl hangosan kiabált, túl nyersen fogalmazott, elvesztette a türelmét, később beszélgethetnek erről. A legtöbb gyerek a dac roham levonulta után kedves, megértő és képes empátiát mutatni megtépázott szülője felé.
– Bízzon benne, hogy gyermeke javát szolgálja! Fogja fel humorosan, ossza meg barátaival, más szülőkkel élményeit! Meg fog lepődni mire képesek egyes gyerekek. Még a végén kiderül, hogy nem az Ön gyermeke a legnagyobb diktátor.
Szerencsére a jótékony felejtés is segít, így majd ha gyermeke 18 évesen megkérdezi, hogy milyen volt kicsinek, már nem jut majd eszébe minden egyes példa mikor azt kívánta essen már túl a dackorszakon.
Deliága Éva – gyermekpszichológus