Kifejezetten eltökéltem magam, hogy a második gyermekem születése után mosható pelenkát fogok használni, hogy egy szebb, élhetőbb világot hagyjak a gyermekeimre. Persze a kórházba még nem vittem magammal mosható pelenkákat, de már szemeztem egy olyan weboldallal, ahol (első körben csak) próbára lehet kölcsönözni változatos méretű és formájú szetteket.
Sőt. A szülés előtt egy kedves ismerősöm hosszan ecsetelte, hogy milyen típusú mosható pelenkák vannak, de minden segítő szándéka ellenére csak jobban elbizonytalanított. Mert, bár tényleg létezik mosható-pelenka kölcsönző (én a Temitit találtam meg), egyszerűen az embernek fingja sincs, hogy hogy működik a rendszer. Túl bonyolult. Most leírhatnám, hogy milyen típusú mosipelusok vannak, és milyen elemekből tevődik össze egy ilyen szett (mert nyilván több darabból áll), ha emlékeznék rá. De fogalmam sincs, mert annyira sokrétű információt kaptam, hogy azóta sem sikerült túltennem magam a sokkon. Két dolog van, amit megjegyeztem: a kakifogó az egyik, ami megmaradt bennem, a másik pedig a betét – de csak mert azt én is szoktam használni.
Tehát nézegettem a Temiti oldalát, ahol nagyon tetszett, hogy viszonylag kevés választási lehetőségem volt, de anyósom nagyon nem akarta, hogy mossam a pelenkákat, és rendelt nekem több hónapra elegendő pelust, amiért én eléggé megorroltam rá. Ami viszont egyáltalán nem tetszett az az, hogy a mosipelus videótanfolyam – vagyis hogy hogyan használd ezt az amúgy mindenki számára előnyös pelenkázási formát – pénzbe kerül. Marketing szempontból sem igazán értem, de biztosan megvan az oka, hogy nem ingyenes a tanfolyam, de, mivel nem tudtam mivel állok szemben, és hogyan működik a rendszer, inkább nem is béreltem pelenkákat. Nem mertem.
Telt múlt az idő, a kislányom cseperedett szépen, a pelenkák pedig egyre csak fogytak. Majd, amikor 6 hónapos körül lehetett édes kis csöpp babám, a férjem egyik kollégájától két óriási doboznyi mosható pelenka csomagot kaptunk. Volt ott minden: a külső rész, betét, mindenféle – számomra ismeretlen – patentos elemek, és a klasszikus textilpelenkák.
Teljesen fel voltam villanyozva, lenyűgözött a sok színes anyag, és az eltökéltségem, hogy én bizony most végre teszek valamit a bolygóért. Az első nekiveselkedésem már kissé lelombozott, ugyanis fogalmam sem volt, hogy melyik betét, vagy textil melyik pelenkához való. Nagy nehezen találtam olyanokat, amik összeillettek, és rá is adtam a kislányomra az első szettjét.
Örömöm határtalan volt, az én kis mindenem egyáltalán nem bánta, hogy nem műanyag pelenka feszül rajta, teljesen gondtalanul mocorgott tovább. Egészen addig, amíg játék közben meg nem tapiztam a popóját, és észre nem vettem, hogy a pisi bizony kiszivárgott. Na jó, első alkalommal elég is lesz ennyi, gondoltam. Mentünk fürödni, és éjszakára megkapta a szokásos eldobható pelusát.
Másnap a kisfiam belázasodott, és igencsak rosszul érezte magát, így nem volt időm az új jó szokások kialakítására, így minden maradt a régiben. A kislányom is beteg lett, majd felváltva voltak betegek nagyjából 1,5 – 2 hónapig. Ekkor újra nekiebrudáltam magam, és megint ráadtam egy pelus szettet: ismét minden elázott. Nagyjából eddig is tartott az elhatározásom.
Kicsit olyan érzésem van, hogy a mosható pelenkát használó anyukák csoportja is egy – valamilyen szinten – zárt csoport, és ebbe a társaságba nem is olyan egyszerű bekerülni.
Ha lehetne egy javaslatom a mosható pelenkát bérbe adó, vagy áruló cégek, a mosható pelenkát népszerűsítő szakemberek vagy anyukák felé: légyszi a legegyszerűbb dolgot ajánljátok a kezdő anyukáknak, és csak egyfélét, mert nagyon könnyű elveszni az információtengerben, és ha nincs lehetőség személyes találkozóra vagy tanácsadásra, egész biztosan nagyon sokan adják fel a mosható pelenkázással kapcsolatos elképzeléseiket. Ez pedig nagyon nagy kár a bolygó, az anyukák és a kisbabák szempontjából is.