Kiskamaszkor 8-9 évesen? A pszicho-szociális fejlődés szerint a kissé turbulens, sok változással, nagy fejlődési ugrással járó óvodás kort a nyugalmas, eseménytelen latencia szakasz követi, mely megelőzi a hormonális hatásokra berobbanó kamaszkort. Azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a nyugis szakasz eltűnőben van, és a gyerekek minden átmenet nélkül csöppennek a kamaszkorba. Kiskamaszkor lett az elnevezés tehát, mert mégiscsak furcsa lenne egy 9 éves gyereket kamasznak nevezni.
Mik a tünetek?
Még a fenekén a tojáshéj, negyedikes sincs még, mégis, mintha kifejlett kamasszal találná magát szembe a felnőtt. Flegma, kritikus, nem mutat tiszteletet a szülei felé, csak akkor csinál meg valamit, ha meg lehet győzni az értelméről. Tohonya, lusta, visszabeszél, a saját hibáját nem veszi észre, a legkisebb másét kiszúrja és kikéri magának. Sértődékeny és érzékeny. Nem terhelhető, alig-alig motiválható. Ami nem érdekli, azzal nem foglalkozik. Hangulatember, és rossz kedvével tönkre vágja az egész család napját. Befeszül és ellenáll, máskor meg csacsogó és alkalmazkodó. Jogokat követel magának pl. több játékidő, későbbi lefekvés, de kötelességei nincsenek. Szívességet tesz, ha beteszi a koszos tányérját a mosogatóba, de szeret márkás holmikba öltözni, amiket ugyanúgy elhagy, mint a kínai tornacipőjét.
Ismerős?
Joggal kérdezheti a szülő, hogy máris itt a kamaszkor?!
Fel kell kötnie annak a szülőnek a gatyát, akinek reggelente foghíjról veti oda az alsós gyereke, hogy:
„Csá!”
Vagy arra a kérdésre, hogy mit kér vacsorára, csak szó-tőből álló választ kap szerencsés esetben:
„Virsli.”
A kérsz még innivalót?-ra se sok válasz érkezik, maximum annyi, hogy:
„Aha.”
A „Menjél fürdeni! nem megyek.” párbeszéd is ismerős lehet.
Csak úgy röpköd a gyerekszoba irányából a „Mit tudom én!” „Ne má’!” „Hagyjál már!”
Világméretű jelenségről van szó, nem izolált esetekről. Mintha valami hajtaná, űzné a mai gyerekeket, mintha minél előbb fel akarnának nőni. A fejlődésre való vágy természetes, ez hajtja, viszi előre a gyerekeket. azonban számukra nehéz eleinte megkülönböztetni, hogy melyik példa és viselkedés követendő, és melyik nem. Nehezen igazodnak el a világban, és a legerősebb, legfeltűnőbb inger hat rájuk a legjobban. Idősebb testvér, felsősök a suliból, reklámok, számítógépes játékok, filmek tartalmai. Ebben a felgyorsult, ingerekkel elárasztó világban élnek a gyerekek, és talán ez is okozhatja a fent vázolt kiskamaszkor betörését.
8-11 éves kor környékén is megfigyelhető határfeszegető magatartás, azonban ez még nem az igazi kamaszkor! Még nincs kiforrott személyisége, saját véleménye ilyenkor a gyerekeknek, nagyon sérülékenyek és befolyásolhatók. Még azok a testi változások sem indultak be teljes gőzzel, amik majd beindítják a kamaszkori, 13 éves kor körül bekövetkező testi és pszichés változásokat. A 9 éves tehát még csak szárnyait próbálgatja. Menőzik, de nincs mire. Lázadásának, felnőttekkel tiszteletlen beszédmódjának nincs valódi tartalma, inkább felvett stílusról van szó.
Tippek, tanácsok
Mit tehet a szülő, hogy ne nőjön a fejére a gyerek?
Jó, ha ad visszajelzést! Ha kijelöli a határokat, ha jelzi, hogy ez a fajta stílus megengedhetetlen. Hibát követ el, ha „aranyosnak” titulálja ezt a fajta kamaszos villongást és csak tűr, vagy nem veszi komolyan. Ha ebben az életszakaszban nem kerül tisztázásra ez a kommunikációs félreértés, akkor kamaszkorra beleragadhat a gyermek ebbe a felvett szerepbe, stílusba. Neki is érdeke, hogy az óvodáskor után ne egyből kamasz legyen, hanem legyen még ideje játszani, kiélvezni a gyermekkorát. Amikor nem fújjogva kell elmenni egy programra a szülőkkel. Amikor lehet még örülni, ha a szeretett mesefilm megy a tv-ben, és amikor még nem ciki puszit adni a szülőnek nyilvános helyen. A szülő felelőssége, hogy saját tekintélyét kivívva és megőrizve kijelölje a határokat a gyermeke számára, és nem feltétlenül konfrontációval,- lehet akár humorral is -, de jelezze számára, hogy meddig lehet elmenni.