Nálatok ki irányít? Mennyire vagy következetes? A mai szülők többsége szigorú, autoriter neveltetésben részesült, a nem tetsző viselkedésért büntetés járt, kinél enyhébb, kinél pedig szigorúbb megtorlás. Ez a fajta szülői stílus a félelem érzésén alapszik, alapvetően a büntetéstől, vagy a szülő szeretetének elvesztésétől tart a gyerek, amikor valamely viselkedést elkerül. Emellett sokunknak a megengedő szülői magatartásból jutott jócskán személyes tapasztalat, amit szintén a félelem táplál, ám ez esetben a szülő nem akarja gyermeke szeretetét elveszteni, ezért nem mer határokat állítani.
Sok frusztrált szülőt látok, aki az autoriter és a megengedő nevelés között ingázik, és fogalma sincs, hogyan tudna hatékonyabban felállítani korlátokat. Amikor épp elege van, és gyermeke túlment minden határon, többnyire bekeményít, kiabál, fenyegetőzik, elveszti a fejét. Persze végül megbánja, visszakozik, és a kapcsolat helyreállítása érdekében átesik a ló túloldalára, és mindent megenged.
A gyerekeknek szükségük van a korlátokra, melyeken belül megélhetik a szabadságukat. A végtelen lehetőségek, vagy a folyamatosan változó szabályok szorongást okoznak. Képzeld el, hogy gyermeked életkorának megfelelő távolságra egymástól, a főbb szabályokból cölöpöket versz le. Ezek jelölik ki a határokat, melyeken belül azonban szabadon mozoghat, kíváncsiskodhat, kísérletezhet, mire képes, és mire nem. A biztonságot adó cölöpöket, ahogy növekszik a gyermek, egyre távolabb tehetjük egymástól, mígnem már nincs rájuk szükség, a felnőtté vált gyermekünk saját korlátokat állít magának.
Ha nincsenek cölöpök, vagy a helyük teljesen bizonytalan és változékony, abból leginkább a köbvetkezőket tanulja a kicsi:
- Fogalmam sincs, mikor oké, ahogy viselkedem, és mikor nem. Bármikor, váratlanul kaphatom azt a visszajelzést, hogy nem jó, amit csinálok. Tehát én nem vagyok jó. A bizonytalanság szorongást, állandó kétkedést okoz hosszútávon.
- Amikor rápróbálok egy-egy szabályra, egyáltalán nem biztos, hogy ott találom, ahol tegnap volt. Ergo folyamatosan kísérleteznem kell, hogy feltérképezzem az éppen aktuális állapotot. Ebben a légkörben szülőként állandó engedetlenséget tapasztalhatunk gyermekünk részéről, pedig csak azt akarja megtudni, hogy ma éppen meddig mehet el.
Létezik, a kapcsolaton, kapcsolódáson alapuló nevelés is, ebben a félelem helyett a szeretet játszik főszerepet. A gyermek ekkor a szüleivel való jó viszony fenntartása érdekében akar nekik megfelelni. Nincs szükség büntetésre, vagy jutalmazásra. A hangsúly jó kapcsolaton van.
- Nem kell mindent ötször elmondani. Inkább tanuld meg határozottan közvetíteni gyermeked felé a főbb szabályokat. Sokszor a konyhából kikiabálva próbáljuk a célunkat elérni. Beszélj úgy, hogy egyértelmű legyen, hogy komolyan gondolod. Ez abból látszik, hogy beleadsz apait-anyait a kommunikációba. Menj oda hozzá, guggolj le, érints meg, nézz a szemébe, várd meg, amíg rád figyel, és akkor beszélhetsz.
- Használd az empátiádat. Attól még, hogy megkérdőjelezhetetlen korlátokkal igyekszel gyermeked számára az érzelmi biztonságot megteremteni, attól még nem kell könyörtelen, szívtelen szülővé válnod. Nyilván dühös, szomorú, csalódott és még ki tudja, mi mindent érez gyermeked, amikor valamit nem tehet meg, amit nagyon szeretne. Fejezd ki, mondd el, hogy látod, érezze, hogy vele vagy.
- Próbáld meg felfedezni a valódi szükségletet az engedetlenség mögött. Ha rohangászik a lakásban, vedd észre, hogy mindössze mozoghatnékja van. Ezért ne szúrd le, inkább teremts lehetőséget arra, hogy eleget szaladgáljon, menjetek ki a játszótérre. A legtöbb „rosszalkodás” valójában ártatlan kísérletezés a világban, a kíváncsiság kielégítése, tapasztalatszerzés, tanulás.
- Tanuld meg elviselni, amikor gyermeked valamilyen negatív érzelmet él át. Mindannyian küzdünk azzal, hogy ha a kicsi dühös, szomorú, vagy csalódott, azt azonnal el akarjuk mulasztani. A csapda az, hogy valójában a saját rossz érzésünk az, ami kínoz bennünket. Az érzelmek egyik legfurcsább tulajdonsága, hogy akkor tudunk tőlük megszabadulni, ha belemegyünk és megéljük őket teljes egészében. Ezért nem jönnek be hosszú távon a következő trükkök: „Nézd milyen aranyos kutyus!”
„Semmiség, katonadolog!” „Gyere, ne bánkódj, kapsz egy csokit.” Ha következetesen betartatunk egy számunkra fontos szabályt a gyerekkel, nem kell, hogy lelkiismeret furdalást érezzünk, ha ettől ő épp nem a legboldogabb. Inkább legyünk büszkék magunkra - Legyen állandó kontaktusod, intim kapcsolatod a gyermekeddel, hogy meg akarjon neked felelni. Kapjon elég figyelmet, szeretetet, vedd komolyan, hallgasd meg, Ha veszekedtetek, vagy egész nap nem voltatok együtt, újra kell kapcsolódni. Arra fektesd a hangsúlyt, hogy újra egy hullámhosszra kerüljetek. Két külön bolygóról úgysem lehet nevelni. Öleld meg, mondd, hogy hiányzott, hogy szereted, hogy jó, hogy van. Figyeld. A figyelem a legjobb kacsolatteremtő két ember között.
Ha nem csak tudja, hanem érzi is, hogy szereted, ismeri az egyértelmű és reális elvárásaidat, melyeket határozottan tudsz felé közvetíteni, többnyire be akarja majd tartani azokat. Ennyi a titok, és nem kell semmit ötször elmondani. Jöhet a cölöpverés.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu
