Ha olyan a természeted, lehet, hogy néha apróságok úgy felbosszantanak, hogy kiabálni kezdesz. Nem szeretnél dühöngeni a gyerekkel azért, mert ezredszer is a tükörre nyomta a fogkrémet, pedig mindig elmondod, hogy vigyázzon. De amúgy is hosszú a nap, és te épp most fejezted be a takarítást. Mi a teendő?
Én-tudatosság
Amikor érzed, hogy fogy a türelmed, ellenőrizd le saját magad: ettél? Szükséged van egy kávéra? Segítene, ha leülnél 5 percre? Ha kielégíted az ilyen jellegű szükségleteid, mindjárt türelmesebb leszel, és kevésbé érzel késztetést, hogy apróságokon veszekedj.
Kezeld emberi lényként a gyereket
Egy 4 évesnek másként működik az agya, mint egy felnőtt embernek, ez természetes. Attól még az ő gondolatai és szükségletei ugyanolyan valósak, mint a tiéd. Ha te nyitottad ki az ajtót, pedig ő akarta, akkor nem azért kezd el üvölteni, hogy téged bosszantson, hanem az ő világában ez valamiért tényleg fontos volt. Lehet, hogy neked jelentéktelennek tűnik, de neki nem az: nem kell megérteni, viszont el kell fogadni.
Szünetet tartani létszükséglet. Érted? Létszükséglet.
Ne érezz lelkifurdalást, amiért nem az az egyetlen vágyad, hogy a gyerek után rohangálj reggeltől estig, éveken keresztül, amíg fel nem nő és el nem költözik. Vannak határaid és vannak saját igényeid, melyekkel tisztában kell legyél. Ha feszegeted ezeket a határokat, akkor bizony óhatatlanul türelmetlen leszel.
Megbocsátás: magadnak és a gyereknek
Te is néha hibázol, ilyenkor bocsánatot kérsz. Nem kell tökéletesnek feltüntetned magad a gyerekeid előtt sem, és ebből az őszinteségből ők is profitálhatnak. Minden tökéletlenséged ellenére jó anya vagy: elég, ha ezzel tisztában vagy.
Fontos, hogy nem attól vagy jó szülő, ha nem foglalkozol saját magaddal és mindent tűrsz. Attól frusztrált szülő leszel, és az a gyereknek sem jó. Keresd meg az egyensúlyt.
Forrás: scarymommy.com