Őszinte leszek: én azok közé a nők közé tartozom, akiknek mindig sportos alkatuk volt. Gyerekkorom óta mozgok, versenyszerűen szertornáztam, később is a sport az életem része maradt. Soha nem kellett igazán fogyókúráznom, és a terhességeim után is viszonylag gyorsan visszanyertem az alakom.
De az évek során egy dolgot nagyon megtanultam: a női kisugárzásnak nagyon kevés köze van a tökéletes testhez.
Láttam már gyönyörű nőket, akik folyamatosan elégedetlenek voltak magukkal, és olyanokat is, akik talán nem feleltek meg minden elvárásnak, mégis ragyogtak. Mert jól voltak belül. És szerintem ezt az emberek azonnal megérzik.
A szertorna világában például már egészen fiatalon megtapasztaltuk, milyen az, amikor állandóan figyelik a testedet. Emlékszem, volt időszak, amikor azt mondták, este maximum fél szelet kenyeret ehetünk, nehogy „elhízzunk”. Akkor még természetesnek tűnt, ma már viszont egészen más szemmel nézek erre.
És talán ezért is érzem fontosnak, hogy nőként ne csak a testünkkel foglalkozzunk, hanem azzal is, hogyan beszélünk magunkról. Mert sokszor nem is a plusz kilók fájnak igazán, hanem az a folyamatos belső kritika, amivel nap mint nap bántjuk magunkat.
Anyaként a testemhez való viszonyom is változott. A hasamon például a bőr már soha nem lesz ugyanolyan, mint húszévesen volt. Persze lehetne ezen szomorkodni, de inkább próbálom emlékeztetni magam arra, hogy ez a test két gyönyörű gyereknek adott életet.
És szerintem erről túl kevés szó esik.
Arról, hogy mennyi nő nem meri igazán megélni a nyarat. Nem vesz fel bikinit, nem áll oda a családi fotóra, takargatja magát a strandon, vagy folyamatosan összehasonlítja magát másokkal. Közben pedig észre sem veszi, hogy a gyerekei nem a hasát nézik. Hanem azt, hogy mosolyog-e. Jól érzi-e magát. Sugárzik-e.
Mert végül erre emlékszünk egymásból.
Nem a konfekcióméretre.
Hanem arra az energiára, amit egy ember áraszt magából.
Persze könnyű azt mondani, hogy „fogadd el magad”, miközben rengeteg nő küzd a súlyával, hormonális problémákkal, önbizalomhiánnyal vagy egyszerűen csak azzal, hogy saját magára már alig jut ideje. És nem is gondolom, hogy mindenkinek kötelező szeretnie minden testrészét.
De talán már az is egy jó kezdet, ha nem ellenségként nézünk magunkra.
Ha nem büntetésből akarunk mozogni, hanem azért, mert szeretnénk jobban lenni fizikailag és lelkileg is. Nekem ebben a mozgás segít a legtöbbet. Nem azért sportolok minden nap, mert tökéletes akarok lenni, hanem mert mentálisan is sokkal jobban vagyok tőle. Van, hogy csak egy séta fér bele. De sokszor tényleg ennyi az első lépés: egy döntés.
És talán ezt lenne jó továbbadni a lányainknak is.
Hogy az önbizalom nem egy bikiniméret. Hogy lehet formálni a testünket úgy is, hogy közben nem gyűlöljük magunkat. Hogy nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Mert a legvonzóbb női energia szerintem még mindig az, amikor valaki békében van önmagával.
STOP! Elég a bikini-szorongásból!
Csatlakozz az Emitta ingyenes kihívásához, amiben együtt készülünk a nyári bikini szezonra, hogy egészségesen, elégedetten és sugárzó önbizalommal menj idén a vízpartra! Azonnali letölthető ajándék, 5 napos online kihívás, nyeremények és exkluzív kedvezmények!
Június 4-én egy 5 napos INGYENES kihívásra hívunk Téged!
Regisztrálj és azonnali ajándékként kapsz egy letölthető útmutatót “6+1 lépés a szorongásmentes és elégedett nyári szezonhoz” címmel, majd június 4-én együtt indulunk neki az 5 napos kihívásnak.