Lubics Szilviát futóberkekben mindenki ismeri. Az egyik legnagyszerűbb hazai futó, számtalan siker van mögötte. A magyar ultrafutás legmeghatározóbb alakja, háromszoros Spartathlon (246 km), kétszeres Ultrabalaton győztes (212 km), UltraMilano-Sanremo (286 km) első helyezettje, nyolcszoros magyar bajnok, többször volt az év ultrafutója Magyarországon, a Magyar Becsület Rend kitüntetettje.
Tavaly teljesítette a világ egyik legkeményebb ultraversenyét, a Badwater Ultramaratont (217 km, 4000 m szint). A verseny USA Kalifornia államában a Death Valley Nemzeti Parkból (Halál-völgy), a Badwater medencéből (-85 m) indul és 2530 méteres magasságon, a Mt. Whitney csúcs lábánál, a Mt. Whitney Portalnál ér véget.
A verseny különös nehézségét az adja, hogy júliusban rendezik, amikor a Halál-völgyben a napi maximum hőmérséklet rendszeresen 50 fok felett van.
Szinte napra pontosan az idei Badwater Ultramaraton verseny befejeztével különleges eseményre invitálta Szilvi a futás kedvelőit. Simonyi Balázs, az ULTRA című film rendezője Szilvi kísérőjeként filmet készített a tavalyi Badwater Ultramaraton futása kapcsán. A film címe Halálvölgy – portréfilm Lubics Szilvia ultrafutóról, mely megkapta a MOB Ezüstgerely Díját.
Budapesten a Toldi Mozi adott otthont a premier vetítésnek. Eredetileg csak egy bemutatót terveztek, de a nagy érdeklődés miatt aznap este kétszer is lejátszották a filmet néhány száz szerencsés futó és sportkedvelőnek.
Korábban érkeztem az eseményre. Szilvi a mozi előterében már javában dedikálta a tavaly megjelent könyvét, a „Másfél nap az élet” címűt, mely a Spartathlon verseny különös világába enged bepillantást és az odavezető rögös útról. Élvezettel olvastam a könyvet és most kíváncsian vártam a találkozást. Elképesztően szerényen, de ugyanakkor magabiztosan viselkedik. Mindenkivel váltott pár mondatot, akár kicsit hosszabban is volt lehetőség vele beszélgetni, tanácsot kérni. Rendkívül kedves és barátságos. A könyv dedikálása során sokat jelentett az a megjegyzése, hogy bár bevallásom szerint az ultra távoknak nagyon az elején járok, mégis bízzak magamban, hiszen akár egy maraton vagy a feletti táv futása sem kis teljesítmény.
A vetítés előtti bevezetőben Simonyi Balázstól megtudhattuk, hogy tulajdonképpen a film illegálisan készült, hiszen a Badwater szigorú szabályzattal rendelkezik arról, milyen módon készülhet képanyag a versenyről. Minden tekintetben kihívás volt egy szál mobiltelefonnal kamerázni és mindenféle szakszerű segítség nélkül portré filmet forgatni.
A film nagyon látványosan mutatta be a verseny útvonalát. Kietlen, forró vidék végeláthatatlannak tűnő izzó betonúttal, ahol még az állatok is küzdenek, hogy kiutat találjanak erről a helyről. Betekinthettünk Szilvi hétköznapjaiba, ahogyan helyt áll háromgyerekes családanyaként, feleségként, fogorvosként és ezen felül amatőr ultrafutóként. Láthattuk az alapos felkészülését a versenyre, a helyszíni tanácskozásokat a kísérőivel, férjével Lubics Györggyel és Vajda Zoltánnal (2016-os Badwater teljesítő, többszörös Spartathlon teljesítő). Együtt mosolyogtunk vele, együtt izgultunk érte és küzdöttünk vele, mikor a fáradtságtól, a fájdalomtól és a forróságtól már futni sem tudott. Erőt merítettünk a kitartásából és a céltudatosságából. Egészen más arcát is láthattuk a verseny során. Amikor egy-egy frissítés után nehezére esett újra és újra lábra állni és elindulni, vagy amikor kicsit nyűgösebb volt és küzdött önmagával. Rendkívüli nő.
A film számomra egyik legmeghatóbb záróakkordja volt, ahogy férjével kézen fogva meneteltek együtt az aszfalt fehér csíkján a cél felé.
Vastaps zárta a film végét. A bemutatót – mindenki örömére – pódiumbeszélgetés követett.
Magyar Norbi moderátor faggatta ki Szilvit és Balázst a versenyről és az érdekességeiről, a film készítésének körülményeiről. A közönség is becsatlakozott a kérdezésbe, így tényleg baráti hangulatú volt a beszélgetés. Megtudhattuk, hogy a futás során mennyi folyadékot vesztett Szilvi óránként, mivel pótolta az elvesztett energiát, mi adott neki erőt a folytatáshoz.
Egy nagyon határozott, céltudatos és magabiztos nőt ismertem meg a portré filmen keresztül. A Szilvivel történt találkozás pedig rengeteg plusz motivációt ad a hétköznapokra és a futással kapcsolatos terveimhez.
Aki nem tudott ott lenni, ne csüggedjen! Bár nem tervezik a film vetítését máshol, de elképzelhető, hogy egy internetes filmtárban hamarosan mindenki számára elérhetővé válik.