A családtervezés – babavárás egyik izgalmas pillanata, mikor a pozitív terhességi teszteredménnyel szembesülve eltervezzük, hogyan fogjuk a leendő apuka, illetve a család, barátok, majd a tágabb környezetünk tudtára adni az örömhírt.
Van, aki egyszerűen nem tudja titokban tartani, és azonnal világgá kürtöli, míg más kismamák a szűk családban is sokáig leplezni tudják áldott állapotukat, és igazi meglepetést tudnak szerezni. Legyen szó óvatosságról, babonáról, vagy épp arról a nyitottságról, hogy bárhogy alakul is, mindenki tudhat róla – ez teljesen egyénfüggő, és a pár szíve joga, hogy dönt, mikor hozza nyilvánosságra a családbővülés tényét.
Az, hogy az újdonsült apukát meg lehet-e lepni, attól is függ, mennyire tudatos a családtervezés, hiszen van, amikor még a kismamát is váratlanul éri a baba érkezése.
De hogyha készülnek rá, és az apajelölt minden hónapban megkérdezi: „Na, megjött?”, úgy elég nehéz kreatívnak lenni, és meghitté tenni a pillanatot.
Én mindig irigyeltem az egyedi megoldásokat, és elképzeltem, hogy milyen ötletes módokon lehetne feledhetetlenné tenni a nagy bejelentést. Mondanom sem kell, a tervek és a megvalósítás között azért volt némi különbség.
Az első kisfiunk érkezése engem is meglepett, mert már szerettünk volna babát, de nem is reméltem, hogy ilyen gyorsan, és nem csak valami bajom van, így amikor megcsináltam a tesztet, az annyira sokkoló volt, hogy csak fel-alá járkáltam a lakásban, miközben mindenféle érzelem kavargott bennem. Felhívtam a férjem, mikor jön haza, mindezt csevegő hangon, igyekezve palástolni az izgatottságomat. Ez olyan jól sikerült, hogy az első kérdése az volt: „Miért, valami baj van?!” (Ja, nem, csak mostantól örökre megváltozik az életünk…) „Nincs, de MIKOR JÖSSZ HAZA?”
Aztán hazajött, és együtt járkáltunk fel-alá, majd arra jutottam, hogy biztos rossz a teszt, holnap veszek is még hármat… De szerencsére nem volt téves az eredmény.
A családdal személyesen osztottuk meg a hírt, az első orvosi vizsgálat után, kirakva az asztalra az ultrahang képet.
Két évvel később pedig már vígan terveztük a kistestvért.
A második alkalommal már valószínű, nem volt sok nyugodt percem a fürdőszobában, egy totyogó mellett, és csak arra emlékszem, ahogy a férjemmel együtt elemeztük a tesztet: vajon van-e második csík, vagy csak én képzelődök. Pár nappal később az újabb teszt már kizárta a kétségeket. Ez november közepén volt. Karácsonyig titkolni tudtuk a családban is, így egy meglepetéssel készültünk. A férjem kisfiunk első évéről, az emlékezetes pillanatokról összevágott egy videót, aminek a legvégén az ultrahang fotóval elárultuk, hogy hamarosan megismétlődnek ezek a filmjelenetek, de már egy új főszereplővel.
A harmadik alkalommal már tényleg nagyon szerettem volna a férjemet is meglepni, de mivel ezúttal is terveztük a babát, sok lehetőséget nem hagyott erre. Épp egy hosszas telefonbeszélgetést folytatott, mikor megcsináltam a tesztet, így volt egy órám feldolgozni, hogy pozitív lett, és fel-alá járkálni – mert bizony még a harmadik alkalommal is szinte ugyanakkora az érzelmi sokk, mint az elsőnél. Aztán szóltam neki, hogy mutatok valamit a fürdőszobában. Ezúttal se sikerült higgadtságot színlelnem, egyből azt kérdezte: „Összetörtél valamit?!” – „Nem!” (De vajon miért azt feltételezi egyből, hogy összetörök valamit?!), és megmutattam a tesztet, együtt örültünk.
A családban aztán csak úgy elmondtuk, a szüleimnek a kisebbik fiunk jelentette be a meglepetést. Anyósomnak viszont épp a 65. szülinapja volt, így erre az alkalomra a gyerekek lerajzolták, hogy mi a helyzet, és mi (ki) is az ajándékunk. A művészi alkotásokból nem biztos, hogy kitalálta volna, mi az üzenet, de mivel a nagyobbik fiunk már tud írni, egyértelműsítette: „Boldog szülinapot mama és anya hasában van egy baba”.
Igaz, a mama először úgy olvasta: „hajában”, és nem tudta kibetűzni, mi van a hajamban, és miért olyan fontos információ ez, de aztán összeállt a kép, és nagy volt az öröm.
Így azért mégis kerekedett egy-egy olyan pillanat, amikor nem csak mi sokkolódtunk le, de a hozzátartozóink őszinte első reakcióit is láthattuk – szerencsére persze mind örömteli volt.
Több gyereket nem tervezünk, így ha ismét pozitív tesztet látnék, az már a sokkolónál is erőteljesebb hatással lenne rám, de persze még nem tudjuk, mit hoz a jövő…
Ti hogyan jelentettétek be a gyermekeitek érkezését? Írjátok meg!