Nyaralni voltunk a kétévesünkkel. Hónapok óta szorongtam, hogy vajon hogyan fog sikerülni, vajon jó döntés volt-e bevállalni három hetet, vajon helyes választás volt-e a két városka, ahol az apartmanokat béreltük.
Az indulás előtti héten már annyira túlizgultam magam, hogy mire oda kerültünk, csak sodródtam az árral. És tudjátok mit? Életem talán legjobb vakációja volt! Rengeteget nevettünk, jatszottunk együtt, egyetlen este sem kapcsoltunk tévét, és szépen lebarnultam. De a legjobb, hogy annyi új dolgot tanultam, hogy azóta is csak vigyorgok és próbálom feldolgozni az élményeket.
És hogy mi azok az újdonságok, amikre egyáltalán nem számítottam? Elmesélem 5+1 pontban.
1. Végre eljutottunk odáig, hogy a kisfiam képes nemcsak az ágyában aludni!
Ha nektek is olyan rossz alvó gyerkőc jutott, mint nekünk, akkor tudjátok, mennyire nehéz, hogy minden az alvás körül forog. Hogy vinni kell a párologtatót, a fehér zajt, a takaróját, plüss Batmant, az otthonillatú pizsamáját, nehogy ezeken múljon az éjszakai alvás. Tudom, nevetséges az egész, de higgyétek el, egy rosszul alvó gyerek szülei bármire képesek a nyugodt pihenés reményében.
A babakocsiban kétszer is elaludt a kirándulások alatt, azt pedig, hogy a strandon is kidőlt ebéd után, megkönnyeztem. Végre szabadabbak vagyunk! Igenis megérett rá, végre örülhetek, hogy volt erőnk kivárni.
2. A fogzás az fogzás, bárhol legyünk is.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden nap tökéletesre sikerült. Sajnos nem így van, mert az alsó nagyörlők hónapok óta tartó mocorgása élesre váltott: másfél új foggal jöttünk haza, a bal oldali még nincs kint teljesen, mint a jobb. Az első néhány éjszaka botrányos volt, még szerencse, hogy Apának nem kellett munkába menni. Így kibírtuk, de sokszor kívántam, bárcsak lehetne pontosan tudni, mikor bújnak ki azok a fránya fogacskák. Sajnos ez azonban lehetetlen. De akik előtte állnak (és még nálunk is hátravan a két felső), azoknak biztatásul annyit mondok: túllesztek rajta. Bárhol legyetek is.
- Vége a gyerek előtti nyaralásoknak
Joggal nevethettek fel, hogy “Ugyan már, te idióta, hát nem logikus?”, de azért nehéz ám átprogramozni az agyunkat. Az első két évben én még nem élveztem a nyaralást, mert semmi olyat nem tudtam csinálni, amire igazán vágytam, de mostmár ott tartunk, hogy nyomokban a régi vakációk is eszembe jutottak: tudtam napozni, sétálni, fagyizni, sőt, néha még olvastam is!
De nem, ez bizony messze nem olyan, mint a kisfiam előtt. Sokkal jobb annál:)
- A kicsiknek is jól jön a változás
Tudom, nem mindenki engedheti meg magának a tengerparti nyaralást, de egy hét a nagyiéknál is tele van rengeteg élménnyel! Öröm volt nézni, ahogy a szeleburdi kis kétévesem új dolgokat fedez fel, végre megkóstolja a fagyit, hangosan kacagva szalad a hullámok elől, motorozik a turisták között. Tapasztalatom azonban azt mutatja, hogy csínján az ingerekkel, a kevesebb néha több! Nem szabad túlszervezni a napokat, mert az én fiam például annyira felpörög, ha sok az új dolog, hogy utána teljesen kifordul magából, és nagyon nehéz megnyugtatni, ha esetleg kiborulásra kerül a sor.
- Apa bizony igenis kulcsfontosságú
Persze, hogy az, ez nekünk, anyáknak egyértelmű. De a rohanó hétköznapokban a babáknak sajnos kevés jut az apukákból. Az én férjem amikor csak tud, velünk van, de az, hogy Apa heteken keresztül napi 24 órában elérhető, na az óriási élmény volt a fiunknak. A nyaralás első napján ünnepeltük a szülinapját, ilyenkor rengeteget fejlődnek hirtelen néhány nap alatt is akár, de én hiszem, hogy a sok új szó annak köszönhető, hogy az apukája egész álló nap vele játszott, és hogy ketten lestük minden kívánságát.
+ 1 Sokkal kevesebb ruhával, minimális sminkkel és magassarkú nélkül is lehet nyaralni!
Végre eljutottam arra a szintre, hogy nem pakoltam túl sok cuccot, pedig három hétre mentünk. Büszke voltam magamra, hogy a férjem pakkja kétszer akkora volt, mint az enyém. Életemben először, anyaként, eltaláltam az ideális ruha- és piperemennyiséget.:)